Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

A nemzetgyűlés 104. ülése 1923, évi február hó 28-án, szerdán. 181 a legutóbbi időben jelentkeztek. En remélem, hogy ezek a nehézségek, amint előbbi beszédemben is jelezni bátorkodtam, átmeneti természetűek, amelyek megszüntethetők lesznek az export nagyobb arányú fokozásával és főleg annak a bizalomnak visszatérésével, amelyre minden ilyen intézménynek, de különösen koronánknak és a pénzellátás tekintetében való forgalmunk biztonságának szüksége van. ITgy emiitettem, hogy azokat a nehézségeket, amelyek átmenetileg előfordultak, egyrészt előidézték az európai események, az általános politikai helyzet, mely kritikussá kezdett alakulni az elmúlt időkben, azután előidézte körülmény, hogy exportunk — amint iménti beszédemben voltam bátor jelezni — nem öltött oly arányokat, mint kellett volna, viszont importunk jelentékenyen nagyobb volt annál, amelyet megszoktunk. Ezek a tényezők váltották ki azt az eredményt, amelynek konzekvenciáit láthattuk a deviza-ellátásnál. Fokozta a bajokat — amint jeleztem -— az, hogy akkor, amikor ilyen átmeneti nehézségekkel küzdött a deviza-központ, mindenki igyekezett kielégíteni a maga szükségletét, kellő figyelem nélkül arra, vájjon az feltétlenül kielégítendő szükséglet volt-e vagy sem. Ügy látom, időközben a helyzet különösen politikai tekintetben is tisztult és általában nagyobb megnyugvás következett be. Időközben elhatározott a kormány nagyobb arányú exportokat, melyekből igen tekintélyes valutaösszegekre számithatunk. A közélelmezési ós földmivelésügyi minister urak kalkulációja szerint ezek az összegek 40—60 milliárdra tehetők. Remélhetjük, hogy az exportra szánt cikkek legnagyobb részben kiszállításra is fognak kerülni. Ezenkívül igyekeztünk egyéb tranzakciókkal is biztosítani azt, hogy a pillanatnyi nehézségeken magunkat átsegítsük, ugy hogy meg vagyok győződve, hogy amint a kereskedők látni fogják, hogy szükségletük kielégítése nem ütközik nagy nehézségekbe, azoknak az igényeknek jó része, amelyeket most támasztanak, meg fog szűnni. Mást erről az ügyről igazán nem tudok mondani, más mondani valóm erről nincs is. Éppen ezért kérem, hogy méltóztassék ezt a felvilágosítást elfogadni (Helyeslés a jobbóldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. StrauSZ István : T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur válaszát tudomásul veszem, azonban várom a kereskedelemügyi minister ur tájékoztatását is a reszortját illető kérdésekre, mert ettől a tájékoztatástól függ a helyzet feszültségének az enyhítése. Elnök: Minthogy a képviselő ur a kereskedelemügyi és a pénzügyminister urakhoz intézte interpellációját, kérdem a pénzügyminister urat, vájjon a kereskedelemügyi minister ur TSASltÙ X, nevében is méltóztatott-e válaszolni, vagy pedig csak a saját nevében ? Kállay Tibor pénzügyminister: Tekintettel arra, hogy az interpelláló képviselő ur a kérdés kereskedelmi részéről is megnyugtató felvilágosítást kér az én felvilágosításaim után is, én csupán a magam nevében kívánom megadottnak tekinteni a választ és azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi minister ur alkalmat fog találni arra, hogy a maga részéről is válaszoljon. Elnök : Az interpelláció ki fog adatni a kereskedelemügyi minister urnák. Most pedig kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a pénzügyminister ur által adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen !) A Ház a választ tudomásul veszi. Ki a következő szónok? Forgács Miklós jegyző: Nagy Ernő! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! A Wekerlekormány 1917-ben Gulácsy István Beregvármegye alispánja ellen (Derültség és felkiáltások a jobboldalon : Már megint Ouláesy !) fegyelmi eljárást indított és állásától felfüggesztette. Később bizonyos közbenjárásokra visszahelyezték állásába Gulácsyt, azzal a feltétellel, hogy nyugdíjba megy. O be is adta nyugdíjazási kérvényét és a törvényhatóság 1919-ben egyhangúlag nyugdíjazta. Amikor a kurzus elkövetkezett, Gulácsy Istvánt, miért, miért nem, állásába visszahelyezték, Bereg vármegye népének óriási nagy sajnálatára és kárára. Hogy a fegyelmi eljárással mi lett, az hol akadt el, azt miért nem folytatják le, erről nekünk, beregieknek nincsen tudomásunk. Horváth Zoltán : Talán amnesztiát kapott ! (Derültség) Nagy Ernő : Lehet, hogy amnesztiát kapott. A lapok annak idején a legsúlyosabb vádakkal illették Grulácsy Istvánt, hosszasan pertraktálták viselt dolgait, ugy hogy nemcsak Magyarországnak, de úgyszólván Amerikának is tudomása van arról, hogy milyen viselt dolgai voltak ennek a tisztelt urnák. A kormány annak idején több izben utasitotta Gulácsy Istvánt arra, hogy indítsa meg a sajtópört azon újságok ellen, amelyek az ő dolgaival foglalkoztak. Háromszori kormányutasitásra ezt Gulácsy meg is tette. Kíváncsiak vagyunk arra, mi van ezzel a sajtóperrel, hol akadt az meg, be lett-e fejezve, elitélték-e a szerinte vádaskodókat, vagy pedig felmentették. Mindezeket megtudandó, a következő interpellációt vagyok bátor a belügyminister úrhoz intézni (olvassa) : »Be van-e már a Gulácsy István beregmegyei alispán ellen az 1917. évben indított fegyelmi ügy fejezve ; ha igen, miként ; ha pedig nincs befejezve, miért nincs, hol akadt az meg és van-e kilátás arra, hogy valamikor be lesz? Gulácsy István alispánt annak idején több izben utasitotta a kormány, hogy az ellene megjelent és felette súlyos vádakat tartalmazó cikkek szerzője ellen a sajtópert indítsa meg. Meg« 38