Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-104
178 A nemzetgyűlés 104, ülése 1923. évi február hó 28-án, szerdán. Kiss Menyhért: Én nem ismerem azt az okot, amely a minister urat arra birta, hogy ezt a szállodát kilakoltassa, de ha már rászánta magát e keserves cselekedetre, akkor legalább a végrehajtásnál kellett volna szociálisan, humánusan eljárnia, tekintetbe kellett volna venni a gyermekeket, a beteg asszonyokat, a rokkantakat, és azt a sok mindenféle emberi szempontot nem lett volna szabad elfelejteni, amit ott e kilakoltatásnál érvényesíteni kellett volna. De ugy foganatositotta a kilakol tatást a lakáshivatal, hogy egy egész csata fejlődött ki, a férfiak szembe állottak a lakáshivatal és a rendőrség alkalmazottaival, birokra mentek, az újságok pedig riportereket küldtek ki a helyszínére és azok leírták, hogyan kezdődött a harc és ugy végződött a tudósítás, hogy : A csata még tart, folytatásáról következő számunkban számolunk be, (Mozgás a baloldalon.) Nem tudom, hogy miért van szükség arra, hogy amikor már a világháborút elveszítettük, amikor tehát meg kellene erősíteni, lelkileg és gazdaságilag talpra kellene állítani az elvérzett nemzetet, ujabb csatározások elé állítják az állam polgárait, egyes ministeriumok szétszaggatják a társadalmat és épen azokat nem védelmezik meg, akik legjobban rá volnának szorulva a hivatalok és a társadalom segitő karjára. Viszont a közfelfogás az, hogy akinek sok pénze van, lakást is tud kapni. ( Ügy van ! balfélöl) Vannak kávéházak, amelyekben ügynökök járnak-kelnek és azt mondják, hogy egyszobás lakást tudnak adni egy millióért, ötszobás lakást öt millióért- A lakásrendeletben mégis csak van valami hiba, annak van valami hézaga, hiányzik belőle valami, vagy homályosak egyes rendelkezései, mert hiszen annak, akinek pénze van, van lakása és kap lakást, ellenben akinek nincs pénze, az nem tud lakást kapni. (Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem azért kell törvényeket és rendeleteket csinálni, hogy a jogi formalizmusnak ujabb adatokat adjunk oda a könyvtárak részére, hanem azért kellene a törvényeket megszerkeszteni, hogy azok számoljanak a tényleges állapotokkal és azzal, hogy lakást csak annak lehessen adni, akinek arra szüksége van, és lakást pénzért ne lehessen kapni. (Helyeslés a bal- és a seélsobaloldalon.) Mindaddig, amig pénzért lehet lakást kapni, baj van a kréta körül. A t. minister urnák hivatása és feladata utána járni (Felkiáltások balfelöl: Hol van?), hogy hol van a baj, hogy kireparálhassa azt, hiszen azért van felelősség teljes állásban. (Felkiáltások half elöl : Hol vannak a ministerek?) Elnök: Megnyugtathatom a t. képviselő urakat, hogy már intézkedtem, hogy a kormány valamelyik tagja által képviselve legyen. Méltóztassanak talán türelemmel lenni. (Helyeslés.) Propper Sándor : Mindennap külön kell intézkedni e tekintetben, mintha nem volnának kötelesek jelen lenni! Kiss Menyhért: Olyan eset is jutott tudomásomra . . . Propper Sándor: Fütyülnek a nemzetgyűlésre ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kiss Menyhért: . . . hogy egy ministeri tanácsos, akinek Erdélyben birtoka van, leutazott, hogy ott gazdálkodjék s közben, anélkül, hogy megkérdezték volna, bementek a lakásába, felírták bútorainak a számát és megindították az eljárást. Az az ur, aki be akart oda költözni, ajánlatot tett neki arra vonatkozólag, hogy ha kimegy a lakásból és Erdélyben levő lakását foglalja el, akkor a szállítást meg fogja fizetni. Amikor ezt az ajánlatot megtette, az illető állami tisztviselő nem is állt szóba vele, illetőleg nem mondta, hogy elfogadja-e vagy nem, de ez elég volt ahhoz, hogy megindítsák ellene az eljárást lakásuzsora miatt, s hogy olyan emberrel szemben folytassák az eljárást, akinek a haja megőszült a magyar állam szolgálatában, s aki puritánság és érdemesség tekintetében a legjobb magyar emberek közé sorolható. Ez a tisztviselő a tárgyalások során hivatkozott arra, hogy tanuk előtt mondotta az az ur, aki be akart a lakásába költözni, hogy ezt az ügyet megnyerte, hiszen a lakáshivatal felett szabadon rendelkezik. Még keményebb kifejezést is használt, amelyet nem akarok itt reprodukálni. Ennek dacára sem a lakáshivatal jelenlevő ügyésze, sem a tárgyalást vezető rendőrtanácsos nem indítottak eljárást ezért a kifejezésért, holott igazán annyira kompromittáló ez a kijelentés, hogy a hivatal reputációja érdekében feltétlenül szükséges volna ezért az eljárást az illető ellen megindítani. Hogy milyen a lakáshivatal kálváriajárása, azt magamon is tapasztaltam. Természetes dolog, û0 &y e gJ nemzetgyűlési képviselőnek kötelessége Budapesten lennie, mert hiszen ha valaki elvállalja a mandátumot, kötelessége a tanácskozásokon részt vennie, s annak, aki háromszor egymásután nincs jelen a tárgyalásoknál, le fogják vonni a fizetését is, (Felkiáltások balfelöl: Akkor soknak kellene levonni! En tehát szintén igényeltem lakást, mégpedig olyan házban, amely egy közeli rokonomé. S mi történt? A járásbíróság jogerős ítéletet hozott még múlt év augusztus havában, az ítélet végrehajtása pedig megkezdődött november 1-én. November elseje óta állandóan járok utána, hogy a kész Ítéletet perfektuálni lehessen . . . Dénes István: Nem érett meg az ítélet. Kiss Menyhért : ... és dacára annak, hogy jogerős ítéletem van, volna is lakás ós kezemben van azoknak a boldog embereknek a jegyzéke, akik — százan és százan — azóta már lakást kaptak, én mégsem tudtam hozzájutni ahhoz a háromszobás lakáshoz, amihez feltétlenül jogom volna, és aminek jogosultságát senki kétségbe nem vonja. A végrehajtást három Ízben függesztette fel a népjóléti ministerium
