Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-104
ï4'nemzetgyűlés 104. ülése 1928. évi február hó 28-án, szerdán. i?3 egészségesek, és megszűnnek abban a pillanatban, amint az alapok egészségesekké válnak. Mindazonáltal addig, amig ez megtörténhetik, azt hiszem nem várhatunk. Addig is kell tennünk valamit és elsősorban épen a börze vezetősége részéről meg kell próbálni olyan intézkedéseket, amelyek ebben a tekintetben megnyugtat ól ag és a viszonyokra orvosiólag hatnak. A magunk részéről és nevezetesen a kormányzat részéről is kell foglalkoznunk ezekkel a kérdésekkel, és pedig, azt hiszem, elsősorban abban az irányban, hogy figyelemmel kell kisérnünk és meg kell válogatnunk azokat a bankári üzleteket, amelyek utján ilyen utakra, ilyen felhasználásokra kerül a pénz. Azt látjuk, hogy egyesek részéről gyűjtés, kolledálás folyik már országszerte és az u. n. kosztüzletbe belevonnak olyan embereket, akiknek eddig fogalmuk sem volt ilyen utón való pénzszerzésről. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől. Mozgás.) Horváth Zoltán : Uzsorának kell minősiteni ! Kállay Tibor pénzű gym in ister : A kosztpénznek a dolga is igen érdekesen mutatja azt, hogy milyen kevés a tőke, milyen kevés a hitelezésre rendelkezésre álló pénz Magyarországon. Hogyha ilyen propaganda és olyan divat esetében is, amilyen e tekintetben az utóbbi időben kifejlődött, csak azok az összegek jelentkeznek, amelyek tényleg jelentkeznek a börzén, akkor azt kell mondanunk, hogy alaoson kamatozással, kis haszon ellenében, bármilyen nagy és nemes célokra sem tudnánk biztositani j elentékenyebb Összeget. Azért, mert ilyen tőkeszegény helyzetben vagyunk, azért, mert ez a tőkeszegénységünk még akcentuálódik azon fizetések terhe folytán, amelyeket a külföldnek vagyunk kénytelenek telj esi teni, szükséges szerintem egy bizonyos nagyobb rendszerességet, bizonyos nagyobb programmszerüséget bevinni a hiteligények kielégítésébe s a lehetőség szerint legalább megkisérelni biztositani azt, hogy a hitelpénz mindenkor oda jusson, ahol az közgazdaságilag a legtöbb hasznot és a legnagyobb eredményt tudja felmutatni. Erdélyi Aladár : Ahol a becsulet.es munkát támogatja ! Kállay Tibor pénzügyminister : Ami a második aktuális kérdést illeti, ez az általam részben már tangált lakásbérek kérdése. Azt hiszem, ebben a tekintetben annak az általános iránynak megfelelően, amelyet megjelöltem, t. i. a szabad gazdálkodásra való átmenetnek megfelelően, elhatározóbb lépést kell tennünk. Azt hiszem, hogy a népjóléti minister ur ebben az irányban nemsokára intézkedésekkel, illetőleg javaslatokkal fog jönni. Elkerülhetetlenül szükséges ez azért, mert hiszen egy nagy nemzeti érték megy lassankint veszendőbe azáltal, hogy a bérek még mindig a régi alacsony nivón mozognak. Szükséges, hogy végre ebben a tekintetben is áttérjünk a normális állapotokra, mert kizárólag igy fogjuk biztosithatni nemcsak a lakásokban való elhelyezkedés kérdésének megoldását, hanem egybe» az átmenetileg szükséges építkezést is. . ' . m S APU'» X. Ami már most a lakbér felszabadítását illeti, ugy ez az intézkedés kétségtelenül igen jelentékeny állami megterheltefcést is involvál. Itt tehát alkalmazni kell azt az általam az előbbiekben már erősen hangsúlyozott szabályt, hogy tudniillik nem állapithatunk meg kiadásokat és szükségleteket közületek terhére anélkül, hogy egyidejűleg a megfelelő fedezetről ne gondoskodnánk. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy az a többlet, amelyet biztosítunk és megállapítunk a lakások után, megosztassék olyan módon, hogy abból fedeztessenek azok a közületre háruló kiadások is, amelyek épen ezezl a felszabadítással, illetve a felszabadítás tekintetében megtett lépésünkkel kapcsolatosak. Ami pedig az építkezés kérdését illeti, itt is a már emiitett fiskális szempont játszik igen nagy szerepet. Az állam maga részéről is építkezik. Amint méltóztatnak látni, a költségvetésben a tavalyinál jóval jelentékenyebb összegek vannak felvéve adminisztrációs célokat szolgáló és hivatali építkezésekre. Azt hiszem, hogy az állam részéről ez a kérdés megoldása. Mi ugyanis adott eszközeinkkel, adott pénzügyi helyzetünkben arra, hogy nagy mérvben lakásokat építsünk és igy pótoljuk a magántevékenység hiányát, csak abban az esetben vállalkozhatunk, ha a parlament elhatározná és szükségét találná annak, hogy erre a célra megfelelő külön fedezetet bocsásson rendelkezésre, Gondoskodnunk kell azonban feltétlenül az átmeneti időben bizonyos laka s-többtermelésről és ehhez hozzá fog járulni ugy az államnak a maga hivatalai elhelyezése érdekében folytatott építkezése, mint azok az egyéb intézkedések is, amelyek a tőkét ebben az irányban fogják animálni és amelyeket a népjóléti minister ur tervez. Mindenesetre a leghatásosabb, sőt az egyedüli biztosíték azonban arra, hogy normális állapotok következhessenek be, a bérek tekintetében a normális helyzethez való visszatérés. Minél nagyobb lépést teszünk ebben a tekintetben előre, annál normálisabban alakulnak a viszonyok minden egyéb vonatkozásban is. Amint méltóztatnak látni, ugy a hitel kérdésénél, mint pedig a lakásépítkezésnél, illetve a házbéremelések kérdésénél és minden más aktuális problémánál is végeredményben úgyszólván mindig a két fontos kérdés : az államháztartás deficitjének és a pénz stabilitásának kérdése lép előtérbe. Ezek azok, amelyek dominálnak és amelyek egymással szoros kapcsolatban vannak annak folytán, hogy a pénz stabilitásának előfeltétele, illetve megalapozója csak egy ekvilibrált költségvetés lehet, amely ujabb fedezetlen emissziók szükségét nem vonja maga után. Hogy ebben a két fontos kérdésben, az összes kérdéseknek tulaj donképeni sarkpontjában milyen eljárást kövessünk és hogyan igyekezzünk a megoldást biztositani, arra nézve a közvéleményben és a tudományban Magyarországon már hosszabb idő óta két ellentétes nézet áll előtérben. Az egyik abból indul ki, hogy az államháztartásnak a helyzetét kell mindenekelőtt bjztosjtani, fedezni a ff
