Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-104
A nemzetgyűlés 104. ülése 1923. nagyon könnyen bekövetkezhet olyan idő, amikor azután már nem fog módunkban állani saját akaratunkból lemondani. Nézetem szerint az egész társadalomba be kell vinnünk a takarékosság és a megtartóztatán kívánalmát és szellemét és arra kell igyekeznünk, hogy megteremtsük az alapokat, megteremtsük a megélési lehetőségeket egy jövő generáció számára, és nem elsősorban a magunk pillanatnyi törekvéseit, a magunk pillanatnyi céljait igyekezzünk ezek felett előtérbe helyezni. (Helyeslés.) Utóvégre ebben a közgazdaságban sok értékes épitőanyag van. Ebből a jövő alapjait kell leraknunk és nem szobortalapzatokat készítenünk egyes, ma tettekkel tényező férfiak számára. Ennél a megoldásnál elsősorban a parlamentre számitok. Azt hiszem, a parlament az, amelyből ki kell indulnia ennek az uj gondolkozásnak és ennek az uj szellemnek. (Ügy van! TJgy van ! jobb felöl.) A parlamentnek kell ebben a tekintetben vezetnie és megadnia az utat, mert különben nagyon könnyen felmerülhet a kérdés, mint már Ausztriában felmerült, hogy külső biztosítékok segélyével is oldassék meg az, aminek okvetlenül meg kell oldódnia. Le kell tehát faragnunk a kiadásokat — mint jeleztem — és ebben a tekintetben elmennünk odáig, ameddig gazdaságosan és azoknak a céloknak szem előtt tartásával elmehetünk, amely célokat az államháztartás rendbehozása érdekében szükségeseknek tartunk. Ami a kiadási részt illeti, mindenekelőtt tisztelettel rámutatok arra, hogy, mint már emiitettem, az állami költségvetésben az adósságok szolgálata 25 milliárd koronával van előirányozva Ez azonban csak részben fog felmerülni és kiadásra kerülni a folyó esztendőben ; épen ezért, levontam belőle 14 milliárd koronát, ugy hogy a tényleg a végszámokban szereplő összeg már csak 11 milliárdot tesz ki. Ami államadósságaink állagát, azt a terhet illeti, amellyel a jövőre számolnunk kell, ez teljes egészében, teljes számszerű precizitásában természetszerűleg ezidőszerint még nem áll előttünk, hissen az adósságok megosztása még folyik, ebben a tekintetben még több elrendezendő kérdés van. Ha paritás szerint számítjuk az aranyra és a több valutára szóló adósságainkat, akkor az ezidőszerint rendelkezésünkre álló adatok alapul vételével azt mondhatjuk, hogy háború előtti adósságaink állaga 3*5 milliárd koronát tesz ki, a háború kezdetétől felvett adósságainknak az állaga pedig, ugyancsak igy paritás szerint számítva az idegen pénzre szóló kötelezettséget, 61'2 milliárd koronát tesz ki. Ha tehát összeadjuk ezt a kettőt, akkor egy 64"7 milliárdos megterheltetési szám áll elő. Ez a szám azonban mindenre inkább alkalmaSj print arra, hogy államadósságain Ív tényleges évi február hó 28-án, szerdán. 163 terűéről felvilágosítást nyújtson. Hogy ebben a tekintetben közelebbről lássuk a helyzetet, egy adott valutakurzus alapján kell átszámítani az emiitett összegben szereplő érmeparitásos összeget. Ha ezt tesszük, akkor ugy látjuk, hogy mintegy 50 milliárd koronát tesz ki január 31-iki átlaggal, tehát a jelen költségvetésben lerögzitettnél valamivel későbbi állaggal beszélve a dologról, — függő adósságaink szükséglete. Ebben a jegycirkuláció, illetve a szovjetjegyek, a postatakarékpénztári jegyek, a régi időben az osztrák-magyar banktól és most a jegyintézettől felvett adósságoknak szükséglete benne szerepel összesen mintegy 40 milliárd koronával, míg a többletet az egyéb természetű függő adósságok teszik ki. Ezen az 50 milliárdos függő adósságon felül mintegy 10 milliárdot tesz ki a hadikölcsönöknek tökeálladéka s mintegy 20 milliárdot tesz ki — 23 centime*mai átszámítva — az az összeg, amely a különböző külföldön fennálló adósságokból származik. Ezek az adósságok — hiszen a háború befejezése óta csakis egy lisztkölcsön céljából és hadifogoly hazaszállítás céljából vettünk fel kevésbé jelentékeny kölcsönöket — legnagyobb részükben azoknak a hátralékoknak tőkésítéséből alakulnak, amelyek felszaporodtak államadósságaink után Franciaországban s amelyre nézve sikerült ideiglenes funding-ot létesíteni. A háború előtti államadósságoknak a terhe, ha azokat, illetve az abban szereplő aranyra és négy valutára szóló kölcsönöket mai koronaértékre átszámítjuk, nagyban és egészben mintegy 400 milliárd koronát képvisel. Ezekhez az adóssági tételekhez, amelyeket említeni bátorkodtam, hozzájárul azután az államnak az a terhe, amely a békeszerződés végrehajtásából kifolyólag áll fenn a háború alatt felszaporodott különböző hátralékokból. A legközelebbi időben lesz szerencsém előterjeszteni azt a törvényjavaslatot, amely a clearing-eljárást van hivatva szabályozni azokkal az államokkal, amelyek a békeszerződés alapján ezt az eljárást választották. Angliáról, Franciaországról, Belgiumról és Görögországról van szó és amint a törvényjavaslathoz bemellékelendő kimutatásból majd látni méltóztatnak, ezeknek a tartozásoknak a terhe átszámítva mintegy 170 milliárd koronát tesz ki. Ez az az összeg, amely a békeszerződés értelmében az ott megállapított rövid határidőkben lenne állami szavatosság mellett visszafizetendő. Kétségtelen, hogy ezeknek az összegeknek egy része eliminálódik az időközben való barátságos megegyezések utján. Kétségtelen az is. hogy maga az államadósságoknak emiitett franciaországi rendezése jelentékenyen apaszthatja ezt az összeget. Mindazonáltal még igen nagy megterheltetés marad, ami semmi esetre sem tévesztendő szem elől akkor, amikor a jövő képét akarjuk megvázolni és azokat az intézkedéseket megbeszélni, amelyek ennek a jövőnek biztosítása szempontjából szükségeseié.
