Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-104

A nemzetgyűlés 104. ülése 1923. cikkek megterheltetése, épen a közönség vásárló­képességének csökkenése folytán kevesebb, mint békében volt. Ha megnézzük az arányt aközött, bogy mi az illető cikkek ára és milyen adó­terhet viselnek a fogyasztási adó alá eső cikkek, azt látjuk, hogy a békebeli megterheltetéssel szemben, az adó szempontjából legfontosabb két fogyasztási cikkünknél, a cukornál és a szesz­nél, a megterheltetés az egyik esetben 8, a másik esetben pedig 9'2%-kal kisebb. Ebből is látszik, milyen kevéssé lehet össze­hasonlításokat eszközölni a békebeli viszonyok­kal anélkül, hogy az ember egyszersmind az egész közgazdaság struktúráját és a fogyasztó­képességet is megfelelő módon tekintetbe venné. Itt van például a benzin. Tudjuk, hogy ez annyira megdrágult a békebeli viszonylatokhoz képest, hogy immár alig alkalmazható a mező­gazdaságban. Ez az áralakulás magyarázza, hogy az adóval való megterheltetése a könnyű benzin­nél az adó 23°/o-kal, a nehéz benzinnél pedig 32°/o-kal kevesebb, mint békeidőben volt. Ami már most az egyenesadókat illeti, rá kell mutatnom arra, hogy a földadó bevételei 10 milliárd koronával vannak előirányozva azon a számítási alapon, amelyen a befizetések az ősszel történtek. Az őszi befizetések alkalmával ugyanis ennek az előirányzott összegnek leg­nagyobb része már befolyt. Ami a házadót, tár­sulati adót és az egyéb egyenesadókat illeti, ebben a költségvetésben természetesen még kisebb összegek szerepelnek, hiszen ezeknek az adóknak végrehajtása most folyik, ós ami különösen a házadót illeti, nem téveszthető szem elől, hogy a házbérek maximálása, az egészen alacsony ház­bérbevételek mellett jelentékeny adóbevételre, magas adókulcsok mellett is ezidőszerint számí­tani nem lehet. Nyolc milliárdot vettem fel a jövedelem­adók bevételei fejében, tekintettel arra, hogy ezidőszerint már országszerte befejezettnek tekinthető az 1920. és 1921. évekre szóló adó­kivetés, mely egyszersmind irányadó lesz az 1922. évi befizetésekre is. Az adófelszólamlási bizottságok március hónapban országszerte meg­kezdik működésüket ós remélem, hogy sikerül olyan igazságos, egyforma és arányos megadóztatást biztositaniok, amely kiegyenlíti azokat az itt-ott előforduló bajokat es inkonzekvenciákat, amelyek a pénzügy igazgatóságok által eszközölt első ki­vetéseknél előfordultak. Ily módon remélem, hogy ezeknek a bevételeknek beszedésénél nem lesznek különösebb nehézségek, és hogy a költség­vetési óv második felében ezek a jövedelmi adó­bevételek fogják biztosítani azt a kivételes jöve­delmet, amelyet az előző félesztendőben a föld­adó biztosított. Ami mármost a dohányjövedéknek és a határvámoknak jövedelmét illeti, megjegyzem, hogy a dohány jövedék netto 3 "4 milliárddal, a vám jövedékek pedig 9'2 milliárddal vannak elő­irányozva. . Ezek azok a bevételek, — amint mél­évi február hó 28-án, szerdán. 161 tóztatnak tudni, — amelyek elsősorban biztosí­tékai Ausztriában a külföldi kölcsönöknek. Békebeli viszonylatokkal itt is igen nehéz operálni és ha aranykoronára számítjuk át az összegeket, azt látjuk, hogy bevételeink ezekből a bevételi forrásokból csak 28 millió arany koronát, tehát lényegesen kevesebbet tesznek ki, mint amennyit fizettek, csonka Magyarországra átszámítva, béke idején. Ugy látom azonban, hogy mind a két bevételnél megvan a fejlődési lehetőség, megvan különösen a dohán y jövedék­nél, mert hiszen remélem, hogy különösen a leg­utóbbi beváltási árak megállapítása folytán termelésünk jelentékenyen emelkedni fog. Meg kell jegyeznem továbbá, hogy a jelen költségvetésben még nem szerepel a dohányáraknak az a fel­emelése, amelyet január végén rendeltem el. Ami pedig a vámbevételeket illeti, kétség­telen ugyan, hogy ezeknek legalább is az a része, mely a kiviteli illetékekből folyik be, csökkenést fog a jövőre mutatni. Ezzel szemben azonban normális közgazdasági viszonyok mellett kétségkívül emelkedni fognak a behozatali vám­illetékek és igy előrelátható, hogy csökkenés semmi esetre sem, sőt a gazdasági élet fejlődé­sével ós erősödésével minden esetre emelkedés lesz. Ebben a kapcsolatban említem még meg azt a bevételt, mely mutatkozik azoknak a földeknek hozadéka után, amelyek annak idején az ezerholdas birtokokból kihasittattak, és amelye­ket a földreform céljaira parcellázunk. Ezekből a földekből kereken 4'4 millió aranykoronát irányoztam elő. Ha már most mindezeket a bevételeket, amelyek főbevételi forrásainknak hozamát képezik, összeszámítjuk, azt látjuk, hogy 80 milliárdos állami bevételünk van a pénzügyi tárcánál ezek­ből a főf orrásokból, — netto számítva a jövedé­keket és a dohányt, — míg az elmult 1921/22. évi költségvetésben ugyanezeknek a bevételeknek előirányzata 11*4 milliárd volt. Ez, mint jeleztem, a bevételeknél hétszeres emelkedést jelent. A többi, ami még a 103 milliárd korona és a 80 millió korona bevétel között mutatkozik, többnyire számadási, vagy pedig apróbb bevétel, megjegyezvén, hogy az előbbiekkel szemben meg­felelő kiadások is állanak. Szeretik — legalább ezt tapasztaltam min­den költségvetés után — ugy feltüntetni a dol­gokat, mintha azok a bevételek, amelyek vala­mely benyújtott költségvetésben szerepelnek, a közönség ujabb megterheltetését jelentenék. Hangsúlyoznom kell, hogy erről legalább ebben a költségvetésben egyáltalán nincsen szó. Én képet akartam adni — hangsúlyozom — a mai szituációról. A költségvetési előirányzat számai­ban ós a költségvetésben általában nincsenek olyan intézkedések, amelyek uj megterheltetést hárítanának a közönségre. Ép most kell majd megfontolni, a helyzet teljes ismerete alapján^ azokat a teendőket és azokat a módokat^ ame­lyek szerint a. jövőben előrehaladni kívánunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom