Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-103
A nemzetgyűlés 103. ülése 1923. évi február hó 27-én, kedden. 151 vények ára pompásan nyomon kövesse az indexszámokat, az ipari cikkek árának az emelkedését. Szabó István (sokorópátkai) : A termeivények árai mindig utána kullogtak az ipari cikkek árainak. Elnök : Kérem Szabó István képviselő urat, méltóztassék csendben maradni ! Dénes István: 1914-től 1922-ig pontosan áttanulmányoztam az árucikkek árfejlődését s e tekintetben abszolút biztos megállapítások vannak az egykori feljegyzésekből. Én ezekből és nem a levegőből beszélek. Méltóztassanak ezeket áttanulmányozni, s akkor látni fogják, hogy az élelmiszerek kezdték meg az áremelkedést. A „föld termeivényeinek az árai kezdték meg az áremelkedést, s mikor aztán a külföld el volt előlünk zárva s mikor már ruházati és ipari cikkekben egyre nagyobb lett a hiány, akkor kezdett az iparcikkek ára az élelmicikkek ára fölé kerekedni. Ez az igazság. (Mozgás a jobboldalon.) Csak arra vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni, hogy a háború folyama alatt a földérték óriási emelkedésén kivül nem voltak számbavehető államtérnek, amelyek a drágaságot fokozták volna, ugy, hogy a drágaság majdnem kizárólag a földérték óriási emelkedésének következménye volt. Természetes következménye lett azután ennek az, hogy miután az államháztartás szükségletei is megszaporodtak és az állam, mint legnagyobb fogyasztó, szintén vásárolni volt kénytelen s ezenkivül a drágaság fokozódása folytán mindig több és több bankjegyre volt szükség, bekövetkezett az infláció. 8 itt következik a kormány szerencsétlen pénzügyi politikája, amely gyönyörűen hozzákapcsolódik a földérték emelkedése által okozott drágasághoz. (Egy hang a középen : Neked ez gyönyörű ?) Mindenesetre nagyon szép emelkedés. A magyar állam a földérték emelkedéséhez hozzákapcsolódva a legnagyobb árdrágítók sorába lépett, mert ahelyett, hogy a háború és a forradalmak után olyan pénzügyi politikát inaugurált volna, amely nem a mindennapi életet, a munkát, a termelést sújtja, végeredményben tehát nem a fogyasztók millióira rója az állam összes terheit, hanem az óriási vagyonokra, legelsősorban pedig a munkanélküli jövedelmekre, a magyar állam megfordítva csinálta. Először jött a rendkívül igazságtalan devalvációval, amelylyel elvette a kisemberek millióinak 50°/o-át. Drozdy Győző : A földet nem bélyegezte le ! (Zaj.) Dénes István : Azt hiszem, nem kell külön kitérnem arra, hogy a devalvációt kizárólag a dolgozók milliói viselték és érezték. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen a spekulánsok eldugták a pénzüket értékpapírokba. Drozdy Győző: Kizárólag a szegény emberektől szedték elő a pénzt! Dénes István : Mi az igazi oka a drágaságnak? Az, hogy a kormány jött először a devalvációval, azután a rettenetes tarifaemelésekkel, igy óriási mértékben emelte az államvasuti tarifát, amellyekkel most vissza keli táncolnia, azután rettenetes mértékben emelte a postai tarifákat, azután emelte majdnem kizárólag a fogyasztási, szorosan vett közvetett adókat. Méltóztassanak megnézni az 1920/21. az 1921/22. és az 1922/23. évi költségvetési előirányzatokat s meg fognak borzadni azon, hogy az állam 90%-ban kizárólag a fogyasztásra, a legelsőrendü cikkekre ruházza az Összes terheket, tehát ma azt a 80—90 milliárd koronát, amelyre az államháztartásnak szüksége ^an. De itt nem állott meg a kormány, hanem jött a forgalmi adóval, amelyről Teleszky János azt mondja, hogy a legbrutálisabb, legdurvább és legigazságtalanabb adók egyike. Drozdy Győző : A világon sehol sincsen ilyen magas százalékban! Dénes István : Ahelyett, hogy a magyar kormány a forgalmi adót eltörölte, megszüntette volna, még fokozta. T. Nemzetgyűlés! Ilyenformán, amint méltóztatik látni, ezek az óriási államtérnek ráfeküdtek az állam termelt javakra, ráfeküdtek a munkára és a termelésre. Ennek természetszerű következménye az lett, hogy amint egyegy ujabb államteher nehezedett a termelt javakra, a munkára, abban a pillanatban emelkedtek az árak. Ennek pedig a következménye az lett, hogy egyfelől a termelésre szükséges javak előállítására nagyobb pénzmennyiségre volt szükség, másfelől ugyanazon javak forgalmának lebonyolításához is több pénzre volt szükség és harmadszor az államnak ugyanazon anyagok beszerzésére is több pénzre volt szüksége, ami maga után vonta az inflációt, amin állandóan rágódik, s bár elvileg azt elitéli, a gyakorlatban emiatt nem tud vele szakítani. Lehetetlennek tartom, hogy a magyar kormány deflációt idézhessen elő addig, amíg ezek a rettenetes adó- és pénzügyi terhek fenmaradnak. Ezt az állam nem tudja megcsinálni, mert külünben katasztrófa következnék be. Nánássy Andor: Akkor hát mit csináljon az állam? Dénes István : Majd mindjárt rátérek. Előbb meg akarom mondani, hogy mi az oka a drágaságnak. Az emiitett pénzügyi politikának következménye az, hogy megindult az államjegyszaporulat, megindult a bankjegyprós, s mig 1921 decemberében 25.174,941.187 korona voít a bankjegyforgalom, az ma 75.886,000.000 koronát tesz ki. Ennek az inflációnak az az oka, hogy a magyar kormány... Schandl Károly : Berlinben miért i^n nagyobb infláció? Dénes István: Ne felejtse el, t. képviselőtársam, hogy ott már nagyon régóta jóvátételt 33
