Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-103
A nemzetgyűlés 103. ülése 1028. évi február hő 27-én, hédden. 127 maga szándékait végre is tudja hajtani. (Ugy van I a szélsőbaloldafon.) Ezek alapján kénytelen vagyok néhány kérdést feltenni a kormányzatnak. Tudja-e a kormány, hogy a Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesületének kezében olyan hatalom összpontosul, mellyel az egész országra kiterjedő közgazdasági katasztrófát zuditctt a lakosság nyakába ? De kénytelen vagyok egy más kérdést is feltenni : Tud-e, hajlandó-e a kormány olyan intézkedéseket tenni, amelyekkel megszabadítja az országot ettől a közgazdasági katasztrófától ? Ezenkivül fel kell tennem azt a kérdést is, vájjon a kormány helyénvalónak látja-e azt, hogy egy olyan fontos állami apparátust, mint amilyen az exprt- és imp:rtügyeket intéző apparátus, egy munkáltató egyesület kezében hagyjon meg tovább, és egy munkáltató testület rendelkezzék szabadon ilyen fontos ügyekről 1 Nekem az a felfogásom, hogy ami g maga a kormányzat nem gondoskodik arról, hogy ennek a testületnek kezéből kivétessék ez a hatalom és áttétessék az állami hatóságok kezébe s az állami hatóságok bírálják el,. kinek van kivitelre vagy behozatalra szüksége, addig nincs remény arra, hogy ez a terror megszűnjék. Ha eit a hatalmat kiveszik a munkáltatók kezéből, ez a terror is meg fog szűnni és a munkáltatók egy része felszabadulva fogja érezni magát és nem lesz kénytelen ilyen súlyos utókövetkezmények terhe alatt végrehajtani egy olyan munkáskizárást, amellyel egyetérteni nem tudunk. Sokat hallottunk beszélni azokról a munkabérekről, amelyek az ipari munkások részére kialakultak. Ezekre vonatkozólag az előbb már számszerű megemlítést tettem, most még csak egy összehasonlítást kívánok tenni. Például Kémetországban a német fémiparban a múlt év december havában a szakmunkások óránkénti keresete 325 márkára ment fel, a nőmunkások óránkinti keresete pedig 222 márkára. Méltóztassanak ezt a két számot, a 222 márkát a 325 márkával Összehasonlítani — az egyik a női munkabér, a másik a szakmunkabér — és viszonyba hozni a magyar szakmunkások 123 koronás és a magyar nőmunkások 53 koronás bérével. Azt látjuk, hogy ott majdnem háromnegyed részét teszi ki a női munkabér a szakmunkásbérnek, míg ellenben nálunk a női munkabér még a felét sem teszi ki a szakmunkásbérnek. Azt hiszem, arról beszélni sem kell, hogy 123 koronás átlagos kereset ma nem kereset, mert ebből a megélhetést megfelelő módon, de még csak megközelitőleg megfelelő módon sem lehet biztosítani. Épen azért, ha történtek is az iparban bizonyos békétlenségek, ezek joggal, alapos okkal történtek, mert én feltártam az okokat, amelyek közt munkabérredukciók, túlalacsony munkabérek még az átlagos kereseten alul is álló munkabérek szerepeltek. Ha ilyen ckok közepette történt is olyasmi, ami megtörtént, ez nem csodálható, mert a munkásság az állandó elutasítások folytán tulaj donképen belekényszeritődött abba. hogy sorsán valahogyan segitsen. NAPLÓ X, , ,: ; . ... L Még egy másik kérdést is kénytelen vagyok felvetni, amiről a munkanélküliekről szóló interpellációm keretében beszéltem. Elmondottam akkor, hogy béregyeztető hivatalokra van szükség. Nem tudom mi a felfogása a kormánynak erről a kérdésről, mert ezideig még nem hallottuk nyilatkozni. Nekünk azonban az a meggyőződésünk, hogy ha pártatlan bér egyeztető hivatalok vannak, amelyek épen a pártatlanság alapján megállapítják, hogy jogcs-e egy követelés vagy nem, akkor ezen hivatalok működésével el lehetne kerülni az ilyen katasztrófákat, amelyek végeredményében az ország rovására mennek. Pénzügyi szempontból is nagy fontossággal bir ez a kizárás, mert ha csak egy jelentéktelen részét akarom is kiemelni s ha csak azt nézem, hogy épen a pénz ügyminist er urnák a kereseti adóról szóló törvénye szempontjából, amelynek alapján már január hó 1-étől szedték is a munkásoktól a kereseti adót, milyen kárt jelent az államkasszára nézve egyetlen egy héten 60—70.000 munkás kereseti adójának az elvesztése, akkcr azt hiszem, hogy hetenkint legalább 50—60 millió korona az, ami kereseti adó címén elmarad az államkasszából. Kiszámíthatatlan azonba n az a hatalmas nagy kár, amely az egész országot éri, mert most már azt lehet mondani, hogy sokkal több lesz azoknak a száma, akik nem dolgoznak és sokkal kevesebb azoknak a száma-, akik dolgoznak, tehát a kevesebb számú dolgozó kénytelen eltartani a nagyszámú nemdolgczót. Amikor 60—70.000 munkás sorsáról van szó, ne méltóztassanak elfelejteni, hogy úgyszólván csaknem ugyanannyi családról, legalább 200.000, de talán nem túlzok akkor sem, ha azt mondom, hogy negyed millió lélekről van szó, akiknek közvetlenül szenvedniük kell azt a munkáltatói eljárást, amely a kizáratásban nyilvánult meg. Olyan nagy ügy ez és olyan nagy ügyek fakadnak belőle, hogy én ugy érzem, hogy a kormánynak minden körülmények között bizonyságot kell most szolgáltatnia arról; hogy tud erélyes lenni. Itt mutassa meg az ő erélyes kezét és ne mindig akkor, amikor a gyengék felé kell azt a bizonyos erélyes kezet megmutatni Pénzügyi szempontból még egy másik kérdést, is meg akarok világítani. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesületében, amikor a munkabérek felemelése ügyében beszélgettünk, — mert azt kell mondanom, hogy komoly tárgyalásokról három és fél esztendő óta még nem igen volt szó, mindig csak beszélgettünk arról, hogy kell-e a munkabért emelni vagy nem, mi természetesen bizonyítottuk a munkabéremelés szükségességét, ők pedig bizonyítgatták a szükségtelenségét és végrehajthatatlanságát, — igen sokszor hallottuk ezektől az uraktól azt a kijelentést, hogy ha a korona lejebb szállna, a korona elértéktelenedésével az ipar hozzájuthatna ahhoz, hogy több bért tudna fizetni, mert nagyrészt külföldre dolgozik, több, jobb valutát kapna és igy elbírná ezeket a terheket. Kénytelen vagyok felvetni azt a kérdést, hogy az egész ország pénzügyi helyzetének megrontását ezzel a kizáratással a munkáltató testületek nem akarják-e előidézni. .. 20
