Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-102
106 A nemzetgyűlés 102. ülése 1923. évi február hó 23-án. pénteken. Azokat a kötelességeket, azokat a terheket, amelyek nagyrészben ráesnek az államra, amelynek pedig úgyis sok embert kell eltartania, nem fogjuk tudni elviselni, ha még másokat is kenyértelenné teszünk, megfosztunk a mindennapi kenyértől és kényszeritjük őket arra, hogy ők is az állam és a társadalom nyakába varrják magukat. Méltóztatik látni, hogy a legnagyobb objektivitással kezelem ezeket a kérdéseket. (Felkiáltások jobbfelöl •' Látjuk !) Ha az ügy szeretete vezeti önöket, akkor belátják, hogy nem lehet bennhagyni ezt a szakaszt, nem lehet bennhagyni azért sem, mert nem is szükséges, miután a 8. § első és második bekezdése eléggé gondoskodik olyan kritériumokról, amelyeknek fennforgása esetében, ha a tény bizonyittatik, kizáratik a méltatlan elem a kamarából. Annyival inkább veszedelmes ez a harmadik bekezdés, mert a következő 9. §-ban az van, hogy ezekben a kérdésekben fegyelmi eljárás nélkül dönthet a választmány, tehát akár meg sem hallgatja az illetőt, tények után nem is kutat, bizonyítási eljárást nem folytat le, nem engedi meg neki, hogy nyilatkozzék tehát a másik fél meghallgatása nélkül, a legelemibb feltétel betartása nélkül egyszerűen kizárhatja azt a mérnököt a testületből. Azt mondja (olvassa) : »Ugyancsak fegyelmi eljárás nélkül határoz a választmány a 8. § utolsó bekezdésének esetében, ha az ott emiitett magatartás miatt oly mérnök ellen merül fel panasz, aki a kamarának tagja«. (Zaj balfelöl.) Veszedelmessé teszi ezt a bekezdést, még az, hogy amig a bekezdés első részében mégis van valami támpont, valami konkrétum, amelynek alapján a kizárás történhetik, a bekezdés másik részében egyszerűen elegendőnek tartja az ilyen általános szólamot, frázist, hogy: hazaellenes magatartást tanúsított — arra, hogy ezen az alapon a választmány megint kizárhasson valakit. Horváth Zoltán : Politikai üldözés lesz ! Dénes István : Kendtörvényjavaslat kisebb kiadásban ! Rupert Rezső: Én nem akarom ismételni azt, amit erre nézve tegnap is elmondottam, mert kifejtettem eléggé, hogy manapság a politika változatai szerint miként változik időnkint, percenkint magának a hazának, a nemzetnek a fogalma, hogy a kormány hogyan formálja a maga képére ezeket a fogalmakat és a legzsarnokibb kormány megteheti magát mindennap hazafiasnak, összetévesztheti magát és az ügyeit a hazáéivei, és ezen az alapon megnyílik azután egy olyan zsilip, amelyet többé betömni nem lehet, amely megmérgezi ennek a kérdésnek, a mérnöki életnek az egész fejlődését. Ha tehát a t. Nemzetgyűlést csakugyan az ügy szeretete vezeti, ha csakugyan komoly reformot, áldásos és jótékony reformot akar és nem akarja, hogy itt újra, napról-napra sebek tépessenek fel, ha nem akarja, hogy itt méltatlan elemek tisztességes hazafiakat meggyanúsítva, azok ellen mindennap üldözéseket provokáljanak, ha nem akarja, hogy ez a szakasz felhívás legyen minden aljas szenvedélyre, mások üldözésére: akkor kérve kérem, hogy ezt a szakaszt méltóztassék az ügy érdekében kihagyni, mert ha nem méltóztatik kihagyni, akkor azt hiszem, hogy a megalakitandó mérnöki kamarában csakugyan ugy, amint Propper Sándor igen t. barátom mondotta, e rendelkezés folytán a politikát beviszik és a mérnöki kamara intézményét, ahelyett, hogy az dolgoznék, ahelyett, hogy az a maga nagy közgazdasági céljait vállalhatná és betartaná, megint politikai tivornyák tanyájává teszik. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl) Ezért a következő módosítást teszem. »Indítványozom, hogy a 8. § utolsó bekezdése kihagyassék.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök : Miután a jegyző urak Kassay Károly képviselő urat az imént tévesen hivták fel szólásra, mert nem jelentkezett, hanem csak azután jelentkezett, őt illeti a szó. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! A bizottsági tárgyalás alkalmával bátor voltam a 8. §-hoz egy különvéleményt bejelenteni, amely azt célozta, hogy a törvényjavaslat 8. §-ának utolsó bekezdésében az a rendelkezés, hogy »különösen a háború idején, a forradalmakban s a forradalmak előkészítésében, valamint az úgynevezett tanácsköztársaság ideje alatt hazaellenes magatartást tanúsított« elmaradjon, természetesen a szakasz többi rendelkezéseinek épségben tartásával. Amikor ezt a különvéleményt bejelentettem, egyedül és kizárólag az vezetett, hogy nem akartam benhagyni a törvény szerkezetében egy olyan homályos rendelkezést, amely esetleg, talán jóindulatulag, vagy talán nem is jóindulatból, később üldözések alapja lehet. De megtettem azért is, mert feleslegesnek tartottam ezt a rendelkezést. A törvényjavaslat 8. §-ának utolsó bekezdése akként rendelkezik, hogy ki lehet zárni azt a mérnököt a kamara kebeléből, »aki a felvételi kérelmének beadását, illetőleg felvételét megelőző tíz éven belül a mérnöki hivatással, vagy a kar tekintélyével össze nem férő magatartást tanúsított«. Ezen rendelkezés után jön az a további rendelkezés, amelyet én kihagyni kértem. Ha méltóztatik megnézni a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését, akkor meg tetszik látni azt, hogy ott utalás van a törvényjavaslat 37. §-ára; a 37. § pedig mintegy megjelöli, hogy ki az, aki nemzetellenes magatartást tanúsított. Azt mondja a 37. § 2. pontja: »aki eljárásával, magaviseletével, vagy nemzetellenes magatartásával a mérnöki állásnak, vagy a mérnöki karnak tekintélyét sérti.« Ha ezt bennhagyjuk a törvényben, — mint ahogy én természetszerűleg benn akarom hagyni, mert kell, hogy minden kamarának ez legyen a fundamentuma, (Élénk
