Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-89
~Â nemzetgyűlés 89. ülése 1923. itt vannak, ma Európában sehol sincsenek, mert hogy ezekkel a házszabályokkal és a szólásszabadsággal miként lehet visszaélni, — ő homályosan célzott rá — ezt ez a lassú indemnitási vita is bizonyítja. Meskó Zoltán : De azért másfél óráig beszélt ! Hegymegi-Kiss Pál: A válaszom erre az, hogy mi elismerhetjük a házszabályok szigorításának szükségét, de csak abban az esetben, ha itt olyan nemzetgyűlés lesz, amely valóban a nemzet akaratát képviseli, (Ugy van! a bal- és a szélsÖbalóldalon.) Amig ez nincs meg, amig rendtörvényeket hoznak ide, addig nekünk ezekhez a házszabályokhoz feltétlenül ragaszkodnunk kell. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsÖbalóldalon. Felkiáltások a szélsÖbalóldalon : Titkos választójogot !) Klárik Ferenc : Becsületes választójogot és feloszlatni ezt a Házat! (ügy van! a szélsÖbalóldalon. Zaj a jobboldalon.) Rassay Károly; Szabad választást! Horváth Zoltán: Titkos szavazást! Barthos Andor: Ujabb október! Peyer Károly : Már nem lehet annyi főtanácsost kinevezni ! Ki adja a pénzt a választásokra ? Hegymegi-Kiss Pál : Ennek az indemnitási vitának egyik üdvös eredménye volt az, . . . Horváth Zoltán : A kisgazdapárt is akarta a titkos szavazást! Rassay Károly: De csak elvben! Hegymegi-Kiss Pál : . .. hogy pártkülönbség nélkül rámutattak azokra a hiányokra, amelyeken segíteni a nemzet és a nép érdekében feltétlenül kívánatos. Nem azt értem én az alatt, hogy ezekben a kérdésekben a részletekben is egy véleményen volnának az emberek, nem is azt értem, hogy a segítés módozataiban egy véleményen volnának a felszólalók, még csak azt sem mondom, hogy mindenki lati hiányokat, de azt állítom, hogy ezen bajok orvoslása ellen itt a nemzetgyűlésen nem mernek ma már szólni. Ilyen pl, a földreform végrehajtásának kérdése, a házhely- és a legelőkérdés. Nagyon jól tudom, hogy e kérdésekben a nemzetgyűlés nem minden tagja van azon a véleményen, amelyet itt G-riger Miklós t. képviselőtársam kifejtett és amelyhez a földmivelésügyi minister ur többé-kevésbé hozzájárult, de annyi bizonyos, hogy a közhangulat erre nézve egységes. Ennélfogva helyeslem Szilágyi Lajos t. képviselőtársam által kifejtett azt az álláspontot, hogy a kormány mérje le a földreformnál, vájjon nem-e csak népbolonditás-e ez, vagy pedig egy becsületes törekvés kielégítése. Ha az utóbbi állásponton van, amint nem is lehet más állásponton, akkor segítsen a bajon ugy, hogy vagy tegye erélyesebbé a törvény végrehajtását, vagy pedig — ha máskép nem megy — novelláris utón segítsen a törvény hiányain, amelyek ma már évi január hó 24-én, szerdán. 89 a nem szakember előtt is nyilvánvalóak kezdenek lenni, és igyekezzék az eljárás hosszadalmasságát valamiképen megrövidíteni. Ugyancsak egységes álláspont az is, hogy a terheket ma már az ország népe nem bírja. Igazságos, progresszív adóztatást, olcsó adóügyi igazgatást követeltünk itt mindnyájan. Ezzel szemben fel kell tennem azt a kérdést, hogy amikor az adójavaslatok vitája volt, a túlsó oldal miért nem követelte azokat ép olyan elhatározottsággal és miért nem járt el a szavazásnál ép olyan erélyesen, mint ahogy az indemnitási vitánál ezeket a kérdéseket most feszegeti. Meskó Zoltán : Leszavazták volna, ha a folyosó is szavazott volna! Hegymegi-Kiss Pál: Mindnyájan érezzük a hiányát egy egészséges külpolitikának. Ebben a tekintetben szerintünk a kormányt mulasztás terheli. Éhez a kérdéshez az utóbbi időben anynyian szóltak hozzá, hogy mivel nekem több más mondanivalóm is van, részletesebben nem foglalkozhatom evvel, leszegezem azonban azt az álláspontot, amely tekintetben mi, ellenzékiek, mindnyájan egy véleményen vagyunk, hogy a jó külpolitika első feladata nem lehet más, mint becsületes demokratikus belpolitika. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsÖbalóldalon.) Ugyancsak mindannyian megegyezünk arra nézve, hogy a rokkantkérdést végre valahára meg keli oldani. Nem kifogásolom, nem is kifogásolhatom a vitézi telkek adományozását, de feltámad a lelkemben az a kontraszt, hogy amikor az történik az egyik oldalon, hogy becsületes, derék hősöknek vitézi telket adnak, akkor a másik oldalon a háború nyomorultjain még mindig nem történik meg az erélyes segítés, (ügy van ! Ugy van ! half elöl.) Meskó Zoltán : Ez a nemzeti becsület kérdése. (Zaj) Hegymegi-Kiss Pál: Ebben a tekintetben eddig mindig csak Ígéreteket kaptunk és most is az Ígéreteknél vagyunk. Látjuk, és ebben is megegyezünk mindnyájan, hogy ebben a csonka országban, amikor oly nagy szükség van a kultúrára, a népoktatás fogyatékos. Nagyon szép javaslatokat kaptunk a kultuszminister úrtól a kultúra felsőbb régióit illetőleg. Ugyanilyen javaslatokat és ugyanilyen erélyt kérünk az iskoláztatást illetőleg is. Megegyeztünk mindnyájan arra nézve is, hogy a föld munkásság helyzete rendkívül szomorú. Ezen a földmunkásságon segíteni kell. Értesülésem szerint készen is van a törvényjavaslat Nagyon szeretném, ha ezt a törvényjavaslatot minél előbb a Ház plénuma elé juttatná a földmivelésügyi minister ur. Mindnyájan megegyeztünk még az illetményrendezési vitánál abban, hogy a közigazgatás reformjára feltétlenül szükség van. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ha méltóztatnak visszaérniekezni 3 a belügyminisfcer ur itt vesszőparipát fut'
