Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-89
ÎO Â nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hó 24-én, szerdán. meg téged, hogy töröltesd a forgalmi adóját, amit a született gyermekek után kell fizetnie.« (Derültség.) Fábián Béla : Három százalék minden gyermek után ! Patacsi Dénes: Termelési adó. Strausz István (olvassa) : »Ez is egy lehetetlen adózási alanykeresés ám. Csak jól gondold meg kegyelmes uram, a mai egykés világban, ha a bábát ilyennel bosszantják, még kehesebb lesz a gyermek.« (Derültség.) Zsirkay János : Nem a bábától függ ! Haller István: De mennyire függ a bábától! Patacsi Dénes: Csakhogy sok bába közt elvész a gyermek! Strausz István : Kerületem egy része kiterjed a Balaton vidékére. Vannak ott vendéglősök, annyi jövedelmük sincs, hogy abból a mindennapi kenyerüket fedezzék. Azt is forgalmi adó alá vetik, amit a vendéglős családja a család háztartásában elfogyaszt. Kivet egy-egy családra 3—4000 K fogyasztás után forgalmi adót, ugyanakkor amikor 100—200 K napi jövedelme sincs. Ezt helytelenítem. Hogyan jön egy vendéglős ahhoz, hogy a saját fogyasztása után külön forgalmi adót fizessen, amikor az általános üzleti forgalonf után ugy is megfizeti ? Es ez jgy önkényesen megy a pénzügyi igazgatás terén az egész országban. Mint mondottam, a pénzügyminister ur diktátor, és erre a kis Herbertek mind diktátoroknak képzelik magukat, felvilágositást, választ még érdeklődő képviselőnek sem adnak, csak akkor, ha elintézték, az ügyet, amikor már nincs orvoslás. Jönnek hozzám küldöttségek a vagyon és jövedelemadó igazságtalanságai miatt . . . Fábián Béla : A pénzügyminister úrhoz is mennek küldöttségek ! Strausz István : Azért jönnek hozzám, hogy a pénzügyminister ur elé vezessem, de biztató kijelentéseket nem kapok, pedig megmozdult a kisgazdatársadalom, amely a nemzet ütőerén tartja a kezét és felzúdul a mai féktelen, kíméletlen, kegyetlen t adózási rendszer ellen. (Ugy van! balfelöl.) En nem mondom, hogy ezt a törvények okozzák, azt sem mondom, hogy a pénzügyminister ur az oka. A végrehajtó közegeken fordul meg minden. Dréhr Imre t. képviselőtársammal abban egyetértek, hogy olyan államférfiú, mint a pénzügyminister ur, akitől engem nagy elvi ellentétek választanak el, munkaszeretet, áldozatkészség, önzetlenség tekintetében ministeri székben kevés ült. Ez tény, amelyet mindenkinek alá kell irnia, pénzügyi politikája azonban helytelen. Amit az igazságnak megfelelően a javára kell irni, azt az ellenzék is javára irja. En azt mondom, hogy ő egyedül oldja meg helyes alapon a faj védelem kérdését a túloldalon. Ugy kellene dolgoznia, mint ő az egész ország fajmagyarságának, ha komolyan akarja, hogy a zsidókérdést megoldjuk. Nem jelszavakkal, nem nemzeti és keresztény jelszavakkal kell ezt tenni, mert ha a zsidósággal készültség alapján felvesszük a versenyt, el fogjuk érni a közgazdasági életben is azt a poziciót, amely minket, keresztényeket .számarányunk szerint megillet. A pénzügyi igazgatásba egyenesen beleékelődik az általános igazgatás. Eddig a modern közigazgatás előfeltételeit nem tudtuk megteremteni, a közigazgatás nálunk mindig kusza, szövevényes, komplikált, egyszóval bürokratikus volt. Az osztrák rendszer sleppje tengődött rajtunk. Csodálatos, hogy a mai nemzeti irányzatban ez a slepp csak megnövekedett, mindenki belebotlik ebbe a sleppbe, akinek csak dolga van a közigazgatással. Mi képviselők, akik választóink érdekében járjuk a kálváriát, — mert annak nevezhetjük —- lépten-nyomon beleütközünk az osztrák sleppbe. Csodálom, hogy a közigazgatás egyszerűsítésének kérdésével ez a kormányzat abszolúte nem foglalkozik, egészen elposványositja a kérdést. Pedig annyi kiváló tisztviselővel, amennyi ebben az országban van, sokat lehetett volna elvégezni egy kis megbeszélés után, amelynek alapján kidolgoztak volna a hagyományoktól teljesen független közigazgatási rendszert. Akár az iktatást, akár az irattározást, akár az ügyek intézését nézzük, az a kimerithetetlenségig szövevényes. Pedig e kis ország közigazgatásának az óramű pontosságával kellene működnie. Én figyelmeztetem a t, kormányt teljes tárgyilagossággal, hogy tegye megfontolás tárgyává a közigazgatás egyszerűsítését, mert az a nemzet taipraállitásának is kérdése. Horváth Zoltán: Azt mondta a belügyminister ur, hogy januárban beterjeszti ! Farkas István : Húsz éve mondják már ! Strausz István : A közigazgatás egyszerűsítésével szorosan összefügg a tisztviselői kérdés. Egymást megértő, megbecsülő és összetartó tisztviselői karra volna szükség, de azt találjuk, hogy a különböző szakok között elhidegülés van. A társadalom is egyenesen idegen a tisztviselőkkel szemben. Az utóbbi helyzetnek az az oka, hogy a társadalomba az a tévhit lopódzott be, mintha a tisztviselő a mai kormányrendszer alatt eldorádóban élne. Az idegenkedést a természetbeni ellátás fokozza, mindenki azt hiszi, hogy a tisztviselők csak ugy úsznak a jólétben, mert nekik minden jót nyújtanak. Pedig mennyire tévednek az emberek. Ha tudnák, mily nagy az elégedetlenség az egész vonalon, a kormány már régen foglalkozott volna ennek megszüntetésével. Az egységes párt részéről Bugyi Antal t. képviselőtársam igen hivatottan tétette szóvá ezt a kérdést, amelynek nemcsak a tisztviselők szempontjából, de az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdasági élet szempontjából is nagyfontossága van. A kérdés megoldása nélkül nem indulhat meg rendes forgalom, amely kihat magára a termelésre is. A t, kormány a fogyasztási
