Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
A nemzetgyűlés 88. ülése 1923. évi január hó 23-án, kedden, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Almásy László elnöklete alatt. Tárgyai : Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzökönyvének hitelesitése. A kormány részéről jelen vannak: gr.Bethlen István, Rakovszky Iván, gr. Klebelsberg Kunó, Daruváry Géza, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 25 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bartos János jegyző ur. A javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Hébelt Ede jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Daruváry Géza, a külügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés! Nagy sajnálatomra kénytelen vagyok a nemzetgyűlés idejét és türelmét újból igénybe venni azon főügyészi és igazságügyministeri rendelet dolgában, amelyet Györki Imre t. képviselő ur felolvasott. Mint méltóztatnak emlékezni, január 12-én Györki Imre képviselő ur felolvasott — az illető akták számszerű idézésével — egy főügyészi és igazságügyministeri rendeletet, amelyből az tűnt volna ki, hogy az igazságügyminister annak idején utasítást adott arra, hogy a gyorsított eljárás során elegendő bizonyítékok hijján is marasztaló ítéletet hozzanak. Amint erről tudomást szereztem, az ügynek utánanéztem és kijelentettem a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy ezen vagy ehhez hasonló rendelet nem bocsáttatott ki. Ennek ellenére Györki Imre képviselő ur jónak látta a t. Nemzetgyűlés utolsó ülésén azt mondani, hogy állítás áll állítással szemben, s fentartani azt az állítását, hogy ily rendelet kibocsáttatott ós kívánta, hogy a vonatkozó aktákat a; Ház asztalára tegyem le. Ezzel szemben kötelességem nyomatékosan arra utalni, hpgy kijelentésem hivatalos nyilatkozat volt és senkinek a jogát el nem NAPLÓ ix. ismerhetem ahhoz, hogy hivatalos minőségemben egy hivatalbeli tényálladékra vonatkozólag tett kijelentésem valódiságát kétségbe vonja. (Igaz ! TJgy van! a jobboldalon.) Ennek folytán nem is ismerhetem el annak a kívánságnak a jogosságát, hogy ezeket az iratokat a Ház asztalára letegyem. Intézkedtem azonban az igazságügyministeriumban, a főügyészségnél és az ügyészségnél, hogy ha a t. képviselő ur vagy a. Háznak bármely tagja ezen a képviselő ur által szám szerint megnevezett aktákat, nevezetesen az igazságügyministeriumnak 1919. évi 1012. számú aktáját és a főügyészségnek, illetve az ügyészségnek 1920. évi 247. számú aktáját a vonatkozó segédhivatali feljegyzésekkel együtt meg kívánják tekinteni, ezeket megtekinthessék. Ennek alapján bárkinek módjában lesz saját szemével meggyőződni arról, hogy ezek az akták egészen más ügyre vonatkoznak és így a felolvasott ügyészségi és igazságügyministeri rendelet merő koholmány. (Helyeslés és felkiáltások jobb felöl; More lehetett tudni!) •"./"..; Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Lukács György ! Lukács György: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk !) Éntőlem igazán nem frázis, ha azt mondom, hogy nem akartam résztvenni ebben, az indemnitási vitában. És ha mégis felszólalok, azt kizárólag annak a körülménynek folytán teszem, mert a külpolitika egén felhők tornyosulnak. Ebben a helyzetben kötelességünk külpolitikai kérdésekkel foglalkozni és ugy, amint több t. képviselőtársam megtette, röviden, a Ház idejének kíméletével kívánok én is a külpolitikai kérdésekre kiterjeszkedni. Megvallom, bizonyos feszélyezettséggel teszem azt, hogy én is hosszabbitom az indemnitási vitát, mert nagy aggodalommal látom, hogy ebben a Házban épugy, mint az előző Házakban is, a szólásszabadság túlságos kihasználása vert gyökeret. Senkinek eszébe nem jut a szólásszabadságot. csak ' ujjal is érinteni, de kötelességünk, és én á magáin kötelességének is
