Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-88
À nemzetgyűlés 88. ülése 19.23. Szeder Ferenc: Kiknek a pénzéből tartják fenn ezeket az intézményeket? Kik fizetik a nehéz milliókat? Patacsi Dénes: Önzetlenségből csinálják. Batitz Gyula : Nem önzetlenségből csinálják. Peyer Károly : Majd felolvasom mindjárt az önzetlenséget a képviselő urnák. Forgács Miklós: 19i9-ben sem sót nem adtak, sem a vonatra nem volt szabad felülni. Rassay Károly: Neked, mint direktóriumi elnöknek nem adtak ! Forgács Miklós: Nem! Propper Sándor : Csak az uraság siratja a fáját ! Peyer Károly : Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ezek a szervezetek csak az ország belterületén vannak. Találkozunk ilyen szervezetekkel a külföldön is. Nekem, aki szintén hosszú időt töltöttem kint, alkalmam volt ezeknek az egyéneknek szereplését igen közelről megfigyelni és a legutóbbi zárt ülésen el is mondottam róluk véleményemet. Hogy azonban mennyire helyes volt az ón akkori feltevésem, anélkül, hogy akkor még csak sejtettem is volna valamit, legyen szabad most utólag itt egy közleményt felolvasnom. Nem azért kívánom ezt itt előhozni, mintha szenzációt vagy botrányt keresnék, hanem tisztán csak azért, hogy ezek az állapotok végre megszűnjenek és az emberek ne legyenek itt kitéve annak, hogy senki nem tudja, minő jelentéseket küldenek róla bizonyos hatóságokhoz. Itt van az Ulain-féle nyugtahamisitás, amelynek kapcsán Rassay képviselőtársunkat megvádolták, hogy a csehektől pénzt kapott választási célokra. Ismeretes, hogy ez a kérdés itt a nemzetgyűlés előtt miképen nyert elintézést. Abban maradt a dolog, hogy ennek az aktának hamisítóit bíróság elé fogják állitani és a ministerelnök ur meg fogja nevezni, kik azok, akik a hamisítást elkövették. Rassay Károly: Már nem állítom őket bíróság elé. Peyer Károly : Abban a helyzetben vagyok, hogy felolvashatom itt a Háznak az egyik bécsi újság közleményét, amely újságról lehetnek különböző vélemények, de nem én citálok belőle először, hanem a kormány tagjai is citáltak már ebből az újságból. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy most én citáljak belőle. Ez nem az én lapom, és azt hiszem, nagyon jól tudják a túloldalon ülő képviselő urak is, hogy engem ebben a lapban többször támadtak meg, mint másokat, akik a túloldalon ülnek, nekem tehát semmi közösségem ezzel a lappal nincs, csupán magát a tényállást kívánom itt regisztrálni. Ebben a lapban Darvas Zoltán bécsi emigráns elmondja a Rassay-féle nyugtahamisitás egész történetét. Rassay Károly : Én már nem perelem őket ! Meskó Zoltán : Megigórted, hogy bepereled. Miért nem perled most? évi január hó 23-án, kedden. 45 Rassay Károly : Majd megmondom, miért nem. Meskó Zoltán: Mindnyájunknak tartozol azzal, hogy beperled őket! Peyer Károly: A mellékes részeket nem akarom felolvasni, csak azt, ami az ügyre vonatkozik. Darvas ebben elmondja a következőket. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Egy Hon ti Dezső nevű volt fehér tiszt, aki sikkasztás miatt eljött Budapestről, ez óv tavaszán felajánlotta szolgálatait a bécsi magyar követségnek. A követség felfogadta s Honti befurakodott az itteni magyar emigránsok közé, akikről részletes jelentéseket adott le a követségnek. Német Sándor, Buxbaum Lajos stb. valamennyien magyar emigránsok útlevélhez akartunk jutni, s ezért barátságot kötöttünk Honti Dezsővel, aki engem bejuttatott a magyar követséghez. Rövid időn belül a legnagyobb bizalmat élveztem a követségen, ami számos jelentéseimnek tulajdonitható, melyeket az emigránsok viszonyairól, a Bécsi Magyar Újság és a Jövő gazdasági helyzetéről stb. adtam le. Jelentéseim pusztán a fantázia szüleményei voltak, (Derültség balfelöl.) magyarul: hazugságok, de a követségen a legnagyobb megelégedést értem el velük. Főleg Buchberger őrnagy úrral és egy Faragó nevű hadnagygyal érintkeztem, akik a bécsi magyar követség hírszerző osztályának vezetői és a gárdapalota épületében van a hivataluk. Megjegyzem, hogy Faragó hadnagynak igazi neve Batitz Zsigmond. Buchberger őrnagygyal és Faragó hadnagygyal a Neustiftgasse sarkán a gárdapalota mellett lévő Weghuber kávéházban szoktunk találkozni. Junius hó folyamán Buchberger őrnagy megjelent a kávéházban, odahuzott egy sarokasztalhoz és bemutatott egy »tanácsnok« urnák, akinek névjegyéről később megtudtam, hogy Darvas Lajos tanácsos Szombathelyről. Darvas tanácsnok és Buchberger őrnagy azután a következő megbízást adták nekem : (Halljuk! HalljuTc!) Rassay Károly ellenzéki képviselőnek a szereplése igen kellemetlen a kormányra nézve.« Rassay Károly: Nagyon megtisztelő reám nézve. Peyer Károly (továbbolvassa) : »A kormánynak szüksége van adatokra arra nézve, hogy Rassay Károly mikor járt Bécsben, kivel volt Badenben, mit tárgyalt Benes cseh-szlovák ministerelnökkel és mennyi pénzt vett fel a bécsi cseh-szlovák követségen választási célokra. Darvas Lajos tanácsnok hangsúlyozta,« . . . Propper Sándor: Halljuk a magas diplomáciai megbízást! Peyer Károly: . . . »hogy az adatokat sürgősen be kell szereznem és Buchberger őrnagy erre határozott megbízást kapott. En egyheti határidőt kértem, és egy hét múlva a Café Weghubenben kimeritő jelentést adtam át Darvas Lajos tanácsosnak — akit Lingauer Albin igen t. képviselő ur Szombathelyről igen jól ismer és ottani működését bővebben tudná jellemezni — és Buchberger őrnagynak arról, hogy Rassay
