Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-98

À nemzetgyűlés"98. ülése 1923. évi február hó 9-én, péniehen. 395 Dehogy komoly!) Ez azonban most már csak az én. véleményem ; hiszen jeleztem, hogy most már nem a bizottság nevében beszélek, mert ebben a tekintetben igazán csak a saját véle­ményemnek akarok kifejezést adni. Én szemlélője voltam a történteknek, meg­lehetősen távol álló szemlélője, háborittatlan szemlélője, azt is elismerem. De mit láttam? Azt, amit minden társadalmi rétegnél láttunk ; hogy az összeomlás után láthatatlan rejtekekből, vagy tudja Isten honnan, olyan elemek kere­kedtek felül, akik a terror eszközeivel élve meg akarták valósítani céljaikat ; de ezek a célok nem voltak elvi jelentőségűek, mert legtöbb esetben egészen világosan mutatkozott a magán­érdek. Ha pedig az eredményeket nézzük, ha a tényeket vizsgáljuk, amelyeknek bizonyító erejét tegnap Propper képviselő ur kiemelte, mit látunk, mi volt az eredmény? Fejnélkül, meggondolás nélkül intézkedés az egész vonalon. Itt csak a technikai munkáról beszélek. Kapkodás ide-oda, bizottságok összehívása földgázügyben,^ holott: földgázról nem volt szó, és mégis nagy tervezeteket csináltak. Számtalan ilyen példát tudnék felhozni, és az objektiv szemlélő láthatta, ez így nem mehet, mint ahogy nem is mehet, és nem is ment sehol sem. Ezt a hebehurgyaságot és meggondolatlanságot állí­tották oda munkaprogrammnknak, amellyel azután egyéni érdekeik érvényesülését akarták elérni. Nagy Ernő: Most is igy van! Pikler Emii : Most nem hebehurgyák ? Herrmann Miksa előadó: Most ez ellen a tendencia ellen védekeznünk kell és minden tes­tületnek meg kell adni a védekezés módját. Én nem vagyok a gyűlölködés embere, a megbocsá­tás gyönyörű keresztény erény, ... Propper Sándor: Szépen gyakorolják! Herrmann Miksa előadó:...de a megbocsá­tásnál ügyelni kell arra, hogy azok a törekvé­sek, amelyek akkor olyan gyászosan érvényesül­tek, kellő ellensúlyra találjanak. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és félhiáltásoh a szélsőbalolda­lon: A háború csinálta!) Mert ilyen experi­mentumok megismétlésének ezt az országot nem tehetjük ki. (Helyeslés a jobbuldalon.) Épen azért, mert ez igy van, most már a nagy vonatkozásokról a mérnöki kamara kis terére áttérve, ennek a szervezetnek is meg kell adni a lehetőséget, hogy a kóranyagot kilökje testéből, és minthogy ón ezt az intézkedést ennek tekintem, Rassay képviselő ur indítvá­nyához nem fogok csatlakozni. Ezzel befejeztem egyéni véleményem nyil­vánítását, amelyet igazán egészen rövidre akar­tam fogni, s azt hiszem és remélem, hogy ennek a törvényjavaslatnak objektiv ismertetése során a nemzetgyűlés többsége talán arra a véleményre jutott, hogy ez a törvényjavaslat rendet és igaz­ságot akar teremteni a maga területén, (Moz­gás a szélsőbaloldalon.) és a méltányosság és igazságosság szellemében fogant meg. Ezért Rassay t. képviselő ur indítványának elvetésé­vel kérem, méltóztassék a javaslatot általános­ságban és részleteiben elfogadni. (Elénk helyes­lés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Propper Sándor : Tele vannak méltányos­sággal ! Elnök : A házszabályok 209. §-a alapján Rassay Károly képviselő urat, a különvélemény előadóját illeti a szó. A képviselő ur nincs jelen, tehát a javaslat ellen feliratkozott első szónok következik szólásra. Hébelt Ede jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés! A t. elő­adó urnák úgynevezett objektiv lirai érvei után sem vagyok abban a helyzetben, hogy a javas­latot elfogadhatónak tekintsem. Halász Móric: Mindjárt gondoltuk! Várnai Dániel : E rövid, előadói ismertetés után sem változott meg véleményem az előttünk fekvő javaslatról, és azt tartom, hogy a mér­nöki rendtartásról szóló javaslat és a numerus clausus között csak az a különbség . . . Rothenstein Mór: Más a neve! (Zaj.) Várnai Dániel : . . . hogy az egyikben fele­kezeti, a másikban osztályelfogultság nyilat­kozik meg. (ügy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Az egyik kulturális harcot, a másik osztályharcot jelent, és veszedelmes mind a kettő azért, mert nem feltörekvő rétegek alul­ról vívják, hanem kiváltságos rétegek emelnek mesterséges gátakat társadalmi és gazdasági törvényszerűségek által előre korbácsolt osz­tályok és osztályrótegeződések elé. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon,) T. Nemzetgyűlés ! Az osztályharc maga nem szórakozás. Az osztályharc nem valami filozófiai spekulációnak az eredménye; ez egy gazdasági és társadalmi törvényszerűség s akik ezt a harcot e törvényszerűségek következtében kényszerítve vívják, a világot lendítik előre, mert a fejlődést és haladást hordozzák. (Ugy van! a szélsöba'oldalon.) A felülről régen elfoglalva tartott gazdasági és társadalmi pozí­ciókból vezetett osztályharc viszont a fejlődés útjában áll (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), tékát reakció, még pedig „veszedelmes reakció. Urbanics Kálmán : Üres, tartalomnélküli frázis! (Zaj.) Várnai Dániel : Különösen emiatt tartom reakciósnak a mérnöki rendtartásról szóló ja­vaslatot, mert hiszen nemcsak egy igen hasz­nos gazdasági réteget köt meg abban, hogy gazdasági érvényesülésével magának az ország­nak tegyen jó szolgálatokat, de kiárad belőle a céhszellem dohos levegője is. (Zaj és ellen­mondások a jobboldalon.) Halász Móric: Hogy lehet ilyet mondani? Nem olvasta a javaslatot ! Sándor Pál : Ez pedig igaz ! Ezt nem lehet tagadni !

Next

/
Oldalképek
Tartalom