Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-98

382 A nemzetgyűlés 98. ülése 1923. kának szabályozásáról (írom. 20, 58),, valamint az éjjeli munkának egyes iparokban való eltiltásáról (írom. 92, 100) szóló törvényjavaslatok folytató­lagos tárgyalása. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk 1) Mielőtt a tár­gyalás alatt lévő törvényj avaslatok részletes vitája megkezdődnék, méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden néhány megjegyzést tegyek az ál­talános vitában elhangzottakra. (Halljuk! Halljuk !) Magyarország mindenesetre azok közé az or­szágok közé tartozik, amelyekben a munkás­védelem terén a haladás lassú ütemben történt. Ennek azonban megvan a természetes magyará­zata abban, hogy Magyarország elsősorban agrár­állam volt, ahol a régi szituációban 13 millió ős­termelővel szemben 3*4 millió volt az ipari lakosság. A jelenlegi szituációban a trianoni békeszerződés folytán van bizonyos eltolódás, még pedig annyiból, hogy mig a 13 millió őstermelő lakosságból 31% maradt meg Magyarországon, addig a 3'4 milliónyi ipari lakosságból — értve természetesen mindenkor a családtagokat és az ellátottakat is — 45% maradt meg Magyarországon, ami által tényleg eltolódás állott be. Ettől egészen eltekintve, van egy másik oka is annak, hogy most aktuális az, hegy Magyarország ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék. Ez az ok az, hogy nekünk a mostani megváltozott helyzetben, amikor már nincs közös vámterület, mindenképen azon kell igyekeznünk, hogy azokat az iparokat, amelyeknek előfeltételei itt az országban meg­vannak, kövei kezetesen meg is teremtsük. (He­lyeslés jobbfelől.) Kapcsolatosan ezzel az ipari fejlődéssel, egé­szen természel es, hogy azon kell igyekeznünk, hegy a munkásvédelem terén is bizonyos mértékben to­vább haladjunk. Ez a haladás természetesen csak fokozatosan történhetik. Arról nem lehet szó, hogy mi egyik vagy másik küiöldi példa után indulva, ahol hol sikerült, hol nem sikerült az illet őt örvény­nek a gyakorlatban való alkalmazása, igen nagy­arányú szociálpolitikát csináljunk. Ennek a mai helyzet ben fokozat osan van meg a lehet őségé. Nekünk nem szabad azt tennünk, hegy esetleg nagy változásokat csináljunk, amelyek papíron maradnának. Azt hiszem, hegy számolnunk kell a meglevő szituációval, és ehhez a meglevő szituáció­hoz kell alkalmazkodnunk akkor, amikor vala­miben törvényt alkotunk. Mi a magunk részéről, ami a kereskedelmi tárcát illeti, azon vagyunk, hogy a mast tárgyalás alatt levő javaslatok után még néhány más javas­lattal is jöjjünk e téren, és itt megemlítem a nőknek és a fiatalkoruaknak védelmét, amiről tegnap szó volt. Azt hiszem, hogy az erre vonat­kozó törvényjavaslatot már a legrövidebb időn belül a Ház elé fogjuk terjeszteni. (Helyeslés.) Hasonlóképen rövid idő múlva a Ház elé fogj uk •hozhatni az iparfelügyeleti törvény módosítását is. évi február hó 9-én, pénteken. Itt a helyzet az, hogy tényleg nagy eltolódás állott elő a régebbi helyzethez képest. Ezenkívül elis­merem azt is, hogy az iparfelügyelői törvénynek al­kalmazása talán nem is mindig ugy történt, amint az a törvénynek tulajdonképen intenciója volt. Nagyon kérnem kell azonban, hogy ezért ne mél­tóztassék az iparfelügyelői kar felett olyan kritikát gyakorolni, mint amilyent, azt hiszem, Jászai képviselő ur mondott tegnapi felszólalásában, mert végre, ha talán vannak is ott hibák és ha vannak is bizonyos eltolódások, amelyeknek a törvény helyes értelmezésével talán nem kellett volna bekövetkezniük, mégis csak olyan tisztvise­lőkkel állunk szemben, akik munkájukat igyekez­nek a legbecsületesebben és a legjobban elvégezni. Ami már most a tárgyalás alatt lévő két tör­vényjavaslatot illeti, az éjjeli munkára vonatkozó törvényjavaslatnál tényleg sokkal szebb lenne, ha egy olyan törvényjavaslat tárgyaltatnék, amely azt tartalmazza, hogy általában kimondatik az éjjeli munka eltiltása, s azután taxatíve felsorol­tatnak benne azok az esetek, amikor az éjjeli munka lehetősége megvan. Bár teljesen tudatában vagyok annak, hogy ez sokkal szebb és jobb törvény lenne, ha meg­felelően meg lehetne csinálni, mégis kénytelen vagyok a mostani helyzethez alkalmazkodni ; a mostani helyzetben pedig azt látom, hogy gyakor­latilag van meg a nehézsége annak, hogy ilyen törvényt csináljunk. En ugy látom a dolgot, hogy mi mindennel, amit teszünk ezen a téren, csak javitunk a mostani helyzeten. (Ugy van! jobbfelől.) A mai helyzethez képest mindenesetre javulás fog előállani. Azt hiszem, hogy nekünk azt kell néznünk, hol van visszásság, hol van anomália, ott azután mindjárt intézkednünk kell és igy azután lépésről-lépésre fogunk egészséges helyzetet teremteni. Tényleg ugy van, hogy az erőviszonyokat tekintetbe fogjuk venni ezeknek az intézkedéseknek a megtételénél, de azt, hogy az erőviszonyokat tekintetbe vesszük, ne ugy méltóz­tassék értelmezni, hogy mindenkor az erősebb lesz az, akinek a kereskedelmi tárca a védelmére kel. (Helyeslés.) Propper Sándor: így szokott lenni ! Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Biz­tosíthatom a t. képviselő urat, htgy mig én vagyok a kereskedelemügyi tárca élén, amikor arról van szó, hogy erős és gyenge áll egymással szemben és a gyengének van igaza, én már egészen önkén­telenül is a gyenge felé fogok húzni, nem pedig az erős felé. (Helyeslés.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy az, hogy az erőviszonyok érvényre juthatnak, azt jelenti, hogy mindig az erősnek van igaza. (Helyeslés.) Propper Sándor: Egyelőre a rendőrség intézi a munkásügyeket ; ez a nagy baj. Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Ami általában a kritika gyakorlását illeti ilyen tör­vényjavaslatokkal szemben, teljesen értem, hogy az, aki a kritikát gyakorolja, a végcélt nézi és azt, hogyan lenne a megoldás a legjobban lehető. Ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom