Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

A nemzetgyűlés 88. ülése 1923 lat munkásai befizettek 209.000, a vállalat 203.000 koronát, vagyis 97%-át a munkásjáru­léknak; az Eszakmagyarországi Kőszénbánya Társulatnál a munkások befizettek 92.000 koro­nát, a vállalat 15,000 koronát, vagyis a munkás­járulék 16'2%-át; az Esztergom-szászvári Tár­sulatnál Dorogon a munkások befizettek 123 000 koronát, a vállalat 25.000 koronát, vagyis a munkásjárulék 20*9%-át, Nagymányokon a mun­kások befizettek 17.000 koronát, a bányatársulat pedig 1000 koronát, vagyis a munkásjárulék 5'6%-át; Szászváron a munkások befizettek 16.388 koronát, a bányatársulat pedig újból gavallérosan 1000 koronát, vagyis a munkás­járulék 6'1%-át. Lehetne ezt igy folytatni. Szomjas Gusztáv : Nagyon rideg eljárás ! Halász Móric: Piszok eljárás! Peyer Károly: Lényegesen sehol sem jobb a helyzet; egyedül az állami bányák voltak azok, amelyek kötelességüknek tartották már abban az időben is, hogy legalább annyival járuljanak hozzá a szociális költségek — beteg­segélyzés stb. — fedezéséhez, mint amennyivel a munkások hozzájárulnak. A kezemben volt ezen bányatárspénztárak­nak pár zárszámadása, ahol pl. ki lehetett matatni azt, hogy a munkásoktól levont bün­tetéspénzek többet tettek ki egy év alatt, mint amennyivel a vállalat ezen költségek fedezéséhez hozzájárult. Tudni kell azt, hogy ezeknek a bányatárspénztáraknak szervezete olyan, hogy itt az érdekelteknek, a munkásoknak vajmi kevés beleszólásuk van. A legnagyobb baj az, hogy a bányatársulatoknak minden egyes bánya területére külön-külön társpénztára van. így például az Esztergom-Szászvári társulatnak van bányája Dorogon, JSTagymányokon és Szászváron és mind a három helyen külön társpénztára van. Az Eszakmagyarországi Kőszénbánya Tár­sulat szorosan határos a Salgótarjáni Kőszén­bányatársulattal, úgyszólván egy érdekeltséghez tartozik, s mégis az Eszakmagyarországi Kő­szénbánya Társulatnak van egy külön bánya­társládája és a Salgótarjáninak is van külön. Mit jelent ez? Azt, hogy a munkás kötve van ezáltal a munkahelyéhez. A munkás nem változtathatja meg a munkahelyét, különösen akkor, amikor már kezd idősebb lenni, kényte­len ot tmaradni és nem jut abba a helyzetbe, hogy a gazdasági helyzetnek esetleges előnyeit kihasználhassa. Ez olyan lekötése a munkások­nak, amelyről nem akarom azt mondani, hogy rabszolgaság,... Halász Móric: Modern rabszolgaság! Peyer Károly :... de majdnem rabszolgasá­got jelent az. Az az ember ugyanis, aki 15—20 évet eltöltött egy társulatnál, nem hagyja ott olyan könnyen a munkáját ; viszont a bánya­társulatok tudva ezt a körülményt, számtalan esetben súlyosan visszaélnek ezeknek a munká­soknak helyzetével. Különösen akkor tehették ezt> amikór ezek a munkások még szervezetle­évi január hó 28-án, kedden. âô nek voltak, amikor senki sem állt mellettük. Abból az időből ezeknek a visszaéléseknek egész tömegét látjuk, amidőn kihelyeznek munkásokat olyan munkákra, ahol lényegesen kevesebbet keresnek, ahol rosszabbul díjazzák őket, és le­vonnak jogos keresetükből csak azért, mert tud­ják, hogy az a munkás nem mer onnan elmenni, hiszen 40 éven tiü van már az illető, őt a má­sik bányatársláda nyugdíjra már nem veszi fel. Ezzel kényszeritik őt arra, hogy ottmarad­jon azon a munkahelyen és tűrje sokszor egy egészen alárendelt felügyelő bosszantásait, sze­katúráit, egy térmester vexálásait, azért, mert nem tudja magát rászánni arra, hogy munka­helyét megváltoztassa, amivel befizetett járulé­kait, igényjogosultságát a nyugdíjra, elveszíti. Elvégre eltávozhat a munkahelyéről, de nem kapja ki befizetett járulékainak a felét és ha uj munkaadóhoz lép be, uj tagnak számit ós a nyugdíjra való igényjogosultsága elölről kezdődik. Régi kívánsága a munkásságnak az, hogy amint azt a kérdést már a külföldön rendezték, itt is rendezzék. Nem szabad ezzel várni tovább, mert veszélybe sodorjuk ennek az országnak legértékesebb munkásosztályát. Meg kell szer­vezni ezeknek a társpénztáraknak központját, hogy ezáltal lehetővé váljék az, hogy a munkás azt az igényjogosultságát, amelyet különböző bányatársulatoknál járulékainak befizetése révén megszerzett, ne veszítse el akkor, ha munka­helyét megváltoztatja, Sok esetben nem is az a körülmény, hogy nincsen megelégedve a munkájával, hanem más ok készteti arra, hogy munkahelyét megváltoz­tassa. A bányamunkások nagy része, mintegy 60 0 /o-a, ugyanis falusi munkás, megnősül, vala­melyik más faluból nősül, ahol apósának kicsiny birtoka van és szeretne odaköltözni, hogy a munkája mellett gazdálkodhasson és az élet terheit könnyebben viselhesse. Ezt azonban nem képes megtenni, nem képes ezt a kis anyagi előnyt kihasználni, mert le van kötve a munka­adójához és nem tud ezen az állapoton vál­toztatni. Sokkal kevesebb idő áll rendelkezésemre, semhogy ismertetni tudnám mindazokat az igaz­ságtalanságokat, amelyek ma fennállanak, én csupán rámutatni kívánok arra, hogy a társ­pénztárak vezetésébe a mankásságnak vajmi ke­vés beleszólása van. Az a munkás ugyanis, akit esetleg beválasztanak a társpénztár választmá­nyába, nem szólalhat fel, hiszen, ha az elnöklő bányaigazgatóval vagy tisztviselővel szembehelyez­kedik, azt nagyon is éreztetik vele a munkájá­nál, lévén a társpénztár elnöke egyúttal az ő munkaadója is. Ez a legveszedelmesebb viszony, mert a társpénztárban felemiitett panaszokat és visszaéléseket éreztetik vele a munkájánál. Hogy például az orvosi ellátás milyen kez­detleges, elég rámutatnom arra, hogy vannak bányaorvosok, akik hat—nyolc faluban végzik a munkájukat. Márpedig nem szabad szem elől

Next

/
Oldalképek
Tartalom