Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-95

A nemzetgyűlés 95. ülése 1928. évi február hó 6-án, kedden. 295 ők talán szegénységben szenvednek. (Felkiáltások jobbfelol : Hát a bankárok! Zaj. Elnök csenget.) Drozdy GyŐZŐ : A bankárok is ! Nem védi a bankárokat. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! önök folyton a bankárokkal jönnek elő, pedig az önök pénzügyministere mástól sem kér tanácsot, mint a magyar bankároktól. (Ugy van ! Vgy van! a balés a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) DrOZdy GyŐZŐ : Főtanácsosokká neveztetik ki mind. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Dénes István ; A magyar kormány bank-politikát csinál és nem néppolitikát. (Ugy van! a s zélsőbaloldalon.) Drozdy GyŐZŐ : És még ők emlegetik nekünk a bankárokat. (Folytonos zaj.) PakotS József : A bankárok nagyon jól beváltak a választásokon ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Én nem akarok ellentéteket kelteni, de méltóztassanak legalább ott, ahol szigorú tényeket akarok regisztrálni, megőrizni hidegvérüségüket. Hiszen engedelmet kérek, én nem bántok senkit, én azt mondom, ami tény, hogy ma a mi nagybirtokososztályunk jómódban van, hála Istennek jólétbe került, ezzel nem mondtam róla semmi rosszat. Gr. Hoyos Miksa : Nemcsak a nagybirtokososztály ! Dénes István : Igaza van, t. képviselőtársamnak, de amikor a földmunkásokról beszélek» akiknek sorsa a nagybirtokosok kezében van, akkor nem hivatkozhatom itt a pesti tőzsdésekre, hanem csak a nagybirtokosokra. Gr. Hoyos Miksa : Beszéljen az ügyvédekről, ahhoz ért, a nagybirtokosokhoz nem ért ! Elnök : Kérem Hoyos képviselő urat méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. PakotS József : Adjanak neki 5000 holdat, érteni fog ahhoz is ! Elnök : Kérem Pakots képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Dénes István : Én most azokról beszélek, akik a kereszténység jelszavát állandóan a szájukon hordják, akik Krisztus tanait állandóan csak hirdetik. Ezek pedig nem a bankárok, hanem a nagybirtokosok. Méltóztassék tehát megengedni, hogy róluk beszéljek. (Zaj a jobboldalon.) Erdélyi Aladár : Tessék megnevezni azt, aki nem ugy bánik a munkásokkal. Kiss Menyhért ; Te kivétel vagy 1 Erdélyi Aladár : Nem érzem magamat kivételnek ! Elnök : Erdélyi képviselő urat kérem, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni! Horváth Zoltán : Ott csupa nagybirtokos ülErdélyi Aladár: Ott meg csupa ügyvéd! Drozdy Győző : Milyen idegesek ezek a nagybirtokosok ! Gr. Hoyos Miksa : Dehogy idegesek ! Dénes István: Ki.örvendhetne jobban a kereszténység eszméjének, a Krisztusi tanok hirdetésének, mint a nyomorban, a szegénységben sínylődő földmunkás ? Annak, hogy Krisztus tanait és Isten törvényeit a magyar állami és társadalmi életbe bevezetik, ki örvendezhetne jobban, mint azok, akik el vannak nyomva, akik éheznek és szenvednek ebben az országban ? De vizsgáljuk meg, vájjon ez a fennen hirdetett kereszténység nem csupán a szájak kereszténysége, nem épen olyan képmutatás-e, mint volt a farizeusoké Krisztus Urunk idejében ? (Zaj a jobboldalon.) Ernszt Sándor : Ez parlamenti beszéd ? Dénes István : Amikor önök a kereszténység jelszavát hozták be a politikába, engedjék meg, hogy kritikát gyakoroljak az önök kereszténysége felett. (Nagy zaj a jobboldalon.) Várnai Dániel : Az egész ország tele van rendőrrel, sehol sem lehet egy szabad szót kimondani. Ez az egyetlen hely, ahol lehet beszélni .(Zaj.) Dénes István : Ha a kereszténység nemcsak jelszó, akkor ennek a cselekedetekben is meg kell nyilvánulnia, mert nem az a fontos, amit a száj beszél és az újságok hoznak, hanem a cselekedetek a fontosak. Engedjék meg, hogy hivat hozzam az evangéliumra és Krisztus szavaira, aki azt mondt a, hogy ne mondd nekem, uram, hadd menjek be a mennyek országába, hanem, aki cselekszi az én mennyei atyám akaratát. Krisztus urunk azt is megmondotta, ki cselekszi az Urnák akaratát. Megmondotta Krisztus urunk azt, amit nem cselekednek a nagybirtokosok, hogy : ne gyűjtsétek a földön a kincseket, hanem törekedjetek mennybéli kincsekre, lelki kincsekre, amit nem esz meg a rozsda, és amit a tolvajok nem ásnak ki és nem raktároznak el. (Zaj a jobboldalon.) Vanczák JánOS : Ezt a tanácsot nem fogadják meg ! Sándor Pál : A lelki kincs és a mennyek országa " a szegényeké ! Pikler Emil : Inkább a kormányfőtanácsosokra hallgatnak, mint Krisztusra ! Drozdy GyŐZŐ : Nem illik, hogy a nagybirtokosok ügyvédei és mérnökei itt folyton közbe kiabálnak ! Hegedüs György : Aki ügyvédje és mérnöke. Szabóky Jenő : Majd a néptanítók'megmagyarázzák ! Dénes István : Kérdem, vájjon gazdagjaink, hatalmasaink kivétel nélkül eleget tesznek-e ezen krisztusi követelményeknek, a kereszténység eme alaptételének ? Vájjon a mi nagybirtokosaink, akik eltűrik a munkástömegek nyomorúságát, amelyek ott laknak mellettük, nemcsak a templomokba járnak-e és nem csupán fenhangon imádkoznak-e és nemcsak ajándékokat visznek-e a templomba, és egyebet nem csinálnak ? Bizony egyebet nem csinálnak, a mi keresztény nagybirtokosaink, mert 42*