Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-94
Á nemzetgyűlés 94. ülése 1923. évi február hú 1-én, csütörtökön* 281 tőke megszerzését; vagy közvetlen kölcsön, vagy pedig szavatosság formájában. Biztosítja nekik a szabad mozgást, szükség esetén állami szakközegek közreműködését, és arról is gondoskodik, hogy ezeket a szövetkezeteket hatóságilag nyilvántartsák, valamint hogy a szövetkezet tagjai minden munkaalkalomról kellő tájékozódást nyerhessenek. Biztosítja nekik, hogy a közmunkák versenytárgyalásain bánatpénz vagy óvadék letétele nélkül vehessenek részt, s ezt a bánatpénzt vagy óvadékot, pótlólag letehessék, hogy ajánlataik formahibák miatt elutasíthatok ne legyenek, végül amellett, hogy egyenlő árajánlat esetén a közmunkáknál elsőbbséget biztosit számukra a törvényjavaslat, megvan a lehetősége annak is, hogy az esetben, ha az árajánlatok különbözete 10°/o-ot meg nem halad, a kedvezőtlenebb árajánlat ellenére is, a vállalkozó szövetkezeteknek legyenek juttathatók a közmunkák. Ezekben a kedvezményekben azonban csakis az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó szövetkezetek részesíthetők és minden kedvezményt csakis az 0. K. H. utján lehet a vállalkozó szövetkezeteknek nyújtani. Emellett természetesen fenmarad teljes egészében a földmivelésügyi ministerium ellenőrzési joga. A megindult akcióhoz szükséges folyókiadásokról a rendes állami költségvetésben történik gondoskodás ; minthogy azonban remélhető, hogy ezek a vállalkozó szövetkezetek már a közel jövőben nagyobbmértékben fognak megindulni, szükséges volt az is, hogy az 1922/23. költségvetési évre öt millió, az 1923/24. költségvetési évre pedig további 20 millió korona álljon rendelkezésre, erre a célra, s ez az öszszesen 25 millió korona ugy látszik, hogy elegendő lesz arra, hogy az újonnan megalakuló szövetkezetek igényeit teljes mértékben kielégíthessék, annál is inkább, mert remélhető, hogy a megalakuló szövetkezetek később már saját tőkével is fognak rendelkezni. A bizottság tárgyalása folyamán kialakult az a nézet is, hogy esetleg szükséges vo na arról is intézkedni, — esetleg a törvény keretén kivül, — hogy ezek a vállalkozó szövetkezetekbe tömörült földmunkások vállalkozásaik alkalmával ugy saját személyük, valamint munkaeszközeik szállítására az államvasutakon, valamint az államvasutak kezelése alatt álló magánvasutakon is bizonyos szállítási kedvezményt élvezhessenek. Az eredeti törvényjavaslaton az együttes bizottság a következő módositásokat eszközölte: A 2. §-t, mint feleslegest, kihagyta, s ennélfogva a következő szakaszok számozása eggyel alacsonyabb lesz. Az uj 2. §. e) pontját kibővítette azzal, hogy alkalmat nyújt munkásbarakkok építésére. Az uj 2. § d) pontját kibővítette azzal, hogy állami munkaeszközök kölcsönképen szövetkezetek céljaira átenged hetők. A 2. § elejtése következtében szükséges volt az uj 2. § utolsó bekezdésének második sorát, az »0. K. H. utján« szavak után »a m. kir. földmivelésügyi minister« szavakkal kiegésziteni. Ezeknek előrebocsátása után tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot ugy ^általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Hébelt Ede jegyző : Szeder Ferenc ! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Egyik előbbi beszédemben azt a megjegyzést tettem, hogy bár miként is hajtják végre a földreformot, az a mezőgazdasági munkásokat érintő nagy szociális problémákat nem képes megoldani, hanem más utón és más módon is törekedni kell arra, hogy azok törvényhozási utón rendeztessenek. Ez a szempont vezet engem akkor is, amikor a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz hozzá szólok. A szövetkezeti eszmét mi is helyeseljük, és célszerűnek látjuk, hogy a munkásság a maga helyzetén szövetkezéssel, a szövetkezés kifejlesztésével segítsen. Helyesnek látjuk azt, ha bele tudjuk vinni a köztudatba a munkások szövetkezésének az eszméjét, s azt látom, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat ebben a tekintetben, ha nagyon félénken is, de segítségünkre van. Különleges helyzet az, amelyben a kubikosok, a magyar földmunkások vannak. Aki ismeri viszonyaikat, nagyon jól tudja, hogy az építkezések alkalmával a kubikosuk sokszor ötöd és hatodkézből jutnak hozzá a munkához és a vállalkozók egész sora lefölözi végzett munkájukat, ugy hogy mindenki keres rajtuk, csak éppen maga a földmunkás, a kubikos nem tud keresni. Az előadó ur megemlítette, hogy a kubikosok nehéz munkájuk után tőkét gyűjtöttek. Dehogy gyűjtöttek tőkét. Viszonylag talán valamivel jobban éltek, mint azok, akik falujuk szűk határai között élték le napjaikat, de tőkegyűjtésről komolyan beszélni sem lehetett a kubikosmunkásoknál. Ha végignézzük azokat a munkálatokat, amelyek Magyarország fejlődése során a h at van hetes évek után kezdődtek, azt látjuk, hogy a nagyobb földmunkáknál, a Tisza-szabályozásnál, útépítéseknél, vasútépítéseknél hány és hány vállalkozó gazdagodott meg, sokszor csak egy munkán is, és milyen rosszul kerestek a kubikosok, s én emlékezem rá, hogy az én apám még rongyos ingben és rongyos gatyában jött haza munkájából épugy, mint a többiek, és én láttam azt a karavánt, amint a kubikosok hazaérkeztek. Mert még csak 15 esztendővel sem ugy néztek ki a kubikosok, mint az utóbbi években, hanem rongyos, nyomorult és önmagukkal sokszor tehetetlen emberek voltak, akik az extenzív mezőgazdaság miatt nem voltak képesek otthon elhelyezkedni, és kényszerítve voltak másutt keresni munkaalkalmat.
