Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

278 A nemzetgyűlés 94. ülése 1923. ben tehát földmivelésügyi érdekeket érint, bátor vagyok e javaslatra nézve a magam véleményét is pár szóval elmondani. (Halljuk/ Halljuk/) Ami a kérdés birói részét illeti, erre nézve az igazságiigymimster ur szives volt megemlíteni, hogy a birói Ítéleteknél e szavatossági hibáknál nem ilyen tételes törvény alapján ítéltek eddig, hanem a jogszokásoknak, a joggyakorlatnak megfelelői eg kifejlődött Ítélkezés szerint. Mcst, amikor a törvény meghatározza az ilyen bírósági eljárások szabályait, a bíróságnál mindenesetre sokkal egyszerűbben, sokkal egyöntetűbben és sokkal biztosabban mehet a dolog. Ami magát a kérdés lényegét illeti, hiszen tudvalevő az, hogy az állat-árucsere, az állatforgalom a szavatossági hibáknak fennállása és ezeknek birói elbírálása folytán míg egyrészről biztosítani akarta azt, hogy az eladó a vevőnek kárt ne okozhasson csalással, másrészről az eladó számára bizonytalan helyzetet teremtett és az eladót igen sok esetben kitette a kijátszásnak és a megkárosításnak. A gyakorlati életből ismerjük, t. Nemzetgyűlés, ezeket a dolgokat. Kupecek, afféle hajcsárok, akik ilyen állatközvetitéssel, állatkereskedelemmel foglalkoznak, nagyon ügyesen tudták kihasználni a törvény e hiányosságát arra nézve, (Ugy van/ jobbfelől.) hogy a vevőket becsapják és azoknak károkat okozzanak. Az életből, a gyakorlatból ismerem személyesen ezeket a dolgokat. Ha megveszi az a kupec a hibás lovat az állattartó gazdától, ig)''ekszik azt a lovat mint jót eladni és meg van ahhoz sok mindenféle raffinait fogása, hogy a hibákat el tudja takarni arra az időre, amig az eladást nyélbe üti. Ha azután jönnek a kártérítési keresettel és a jótállási kötelezettségekkel, akkor annál a kupecnél rendszerint semmit meg nem találhatnak, mert az gondoskodik arról, hogy a marhalevél olyan egyén nevére legyen kiállítva, aki fizetésképtelen, ugy, hogy az a kötelezettség fokozatosan visszaszáll az eladó gazdára, még akkor is, ha a gazda senkit becsapni nem akart. Azok a kupecek elviszik az állatot messzire, — és különösen a kisgazdáimái tudnak e tekintetben nagyobb eredményt elérni, akiknek nincs módjukban annyira védekezni az ilyen visszaélések ellen, mint talán a nagyobb gazdáknak, akik nagyobb mennyiségben adnak el állatot — és azután megszerzik a bizonyítványt arról, hogy az állatnak ez és ez a szavatossági hibája van és felszólítják a gazdát, hogy fizessen vissza a pénzből ennyit és emiyit, mert különben be perlik. 8 miután az ilyen psrek nagyon hosszadalmasak és költségesek, az az egyszerű gazdaember, hogy megmenekedjék a pertől, igen sok esetben inkább visszafizet valamit — sokszor nagyon súlyos tételeket is — annak a knpecnek, aki vele ilyen eszközökkel el tud bánni. Mindenesetre kell, hogy a törvén)'' biztosítsa azt, hogy a vevőt a hibáknak elhallgatásával becsapni ne lehessen, de egyszersmind kellett bizonyos szabályozás arra nézve is, hogy a vevő se élhessen vissza a törvényadta jogai vagy mesterév« február hó 1-én, csütörtökön. kedései alapján a gazdának a jóhiszeműségével és ezáltal neki károsodást ne okozhasson. Amit a törvényjavaslat első sorban is megállapít, hogy az eddigi hat hónapi szavatossági idő helyett hatheti szavatossági időt szab meg, ami teljesen elegendő arra, hogy a vevő kiismerje az állatot és ha kell, megvizsgáltassa állatorvossal, hogy az megállapítsa, nem-e hibás az állat : ez mindenesetre helyes változtatás a régi jogszokáson, mert a hat hetet teljesen elegendőnek tartjuk és viszont a gazdának kell hat hónapon keresztül kite ve lennie annak a bizonytalanságnak, hog}''milyen pert kap a nyakába, az állat eladása révén. Hogy árleszállítás helyett vételfelbontást mond a törvényjavaslat, ez helyes abból a szempontból, amelyet az előbb emiitettein, hogy t. i. az a vevő, aki be akarja csapni, ki akarja uzsorázni az eladót, rendszerint eddig sem abból indult ki, hogy visszaadja az állatot, hanem hogy az árából kapjon vissza valamit, hogy neki olcsóbb legyen az az állat, Etekintetben kimondja a törvényjavaslat, hogy ha ő a szavatossági hibát meg kívánja állapíttatni, akkor nem mondhatja : add vissza az állat árának a felét és akkor ki leszünk egyenlítve, hanem köteles az ügyletet megszüntetni és az állatot visszaadni. A törvényjavaslatnak ezt az intézkedését is helyeslem. Nagy előnye a törvényjavaslatnak az eladóra nézve az, hogy ha az eladó az eladáskor a vevővel szerződést köt arra nézve, hogy vagy csak ezért és ezért a szavatossági hibáért felelős s ennyi és ennyi ideig, vagy egyáltalában semmi hibáért sem felelős, s ebbe a vevő belemegy és ezt a szerződést tanuk előtt aláírják, akkor az eladó megszabadul a felelősségtől. Ez nagy előnye az eladóra, a gazdára nézve. Itt is gondoskodik azonban a törvényjavaslat arról, hogy a vevőt se lehessen kijátszani az ilyen szerződéssel, mert azt mondja a törvényjavaslat, hogy az ilyen szerződés csak akkor érvényes, ha az eladó csalárdul el nem hallgatta annak az állatnak a hibáit. A szerződést tehát csak ugy lehet megkötni olykép, hogy annak a szerződésnek tényleg hatálya és érvénye is legyen, ha az eladó a vételkor őszintén megmondja, hogy ennek az állatnak ez és ez a hibája — fő- vagy mellékhibák — s ezek tekintetében köti azt ki, hogy a vevő az állatot ennyi és ennyi pénzért ugy vegye meg, hogy ő írásbeli szerződést kíván tőle arra nézve, hogy őt ezekért a hibákért a vevő szavatossági felelősségre nem vonhatja. Mind a két fél biztosítva van tehát ; nemcsak egyoldalulag az állateladó gazda, hanem a vevő is biztosítva van, mert annak ellenére, hogy a a szerződést megkötötték, ha később kitűnik, hogy az eladott állatnak vannak olyan hibái, amelyeket a gazda elhallgatott és amelyekről bebizonyítható, hogy benne voltak az állatban, amikor azt a gazda eladta, akkor a szerződés semmis. Ha tehát a gazda őszintén megmondja az állat eladásakor, hogy annak az állatnak mi a