Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-94

270 A nemzetgyűlés 94. ülése 1923. nyé válik, mi, a kormány részéről, újból meg fogjuk kísérelni azt, hogy szomszédainkkal valamelyes megállapodásokra jussunk s tekintettel arra, hogy ez nemcsak a mi érdekünk, hanem szomszédainknak is érdeke, meg vagyok róla győződve, hogy előbb-utóbb ezek a mi próbálkozásaink sikerrel fognak járni. Kérem a nemzetgyűlést, hogy^ a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl és a középen.) Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. A zárszó jogán megilleti a szó még G-örgey István képviselő urat. Kivan a képviselő ur szólni? Görgey István : Nem kívánok a zárszó jogával élni. Elnök : A képviselő ur nem kivan szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Elsősorban fel fogom tenni a kérdést magára a törvényjavaslatra, hogy elfogadja-e azt a t. Nemzetgyűlés, s ha igen, azután felteszem a kérdést G-örgey István képviselő ur határozati javaslatára. Kérdezem tehát: méltóztatnak-e az egyes külállamokkal való kereskedelmi- és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta Következik a határozathozatal a G-örgey István képviselő ur által benyújtott határozati javaslat fölött. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a határozati javaslatot felolvasni. Hébelt Ede jegyző (olvassa a határozati javaslatot.) Elnök : Felteszem a kérdést : méltóztatik-e Görgey István képviselő ur határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Kérem azokat, akik a határozati javaslatot elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többsóg. A Ház a határozati javaslatot elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét és egyes szakaszait felolvasni. Hébelt Ede jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—2 §-ait, amelyek észvevétél nélkül elfogadtatnak.) Elnök: A törvényjavaslat ekként általánosságban és részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során fogok javaslatot tenni. Napirend szerint következik a Dunára vonatkozó végleges szabályzat megállapítása tárgyában 1921. évi július hó 23-án Parisban kelt egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a külügy minister ur a házszabályok 214. §-a alapján a Duna-javaslat tárgyalásának tartamára ministeri megbizottul Pósfay Virgil rendkívüli követ és meghatalmazott minister urat vi február hő í-én, csütörtököm jelölte ki, aki az esetleg kérendő felvilágosításokra a választ meg fogja adni. Tudomásul szolgál. Az előadó urat illeti a szó. Móser Ernő előadó: T. Nemzetgyűlés! A hajózás kérdése már évezredek óta rendezést kivánt és izgatta a népeket. A hajózás kérdése épen olyan régi, mint a kereskedelemé. Már a római jogban is nyomát találjuk annak, hogy a rómaiak a hajózást szabadnak tekintették s a folyóvizeket a jus gentium alapján ép ugy nyilvánosakká tették, mint az utakat és köztereket az állam felügyeleti jogának fentartásával. Sajnos, a középkor háborúi ós rendezetlen jogviszonyai erről a fontos kérdésről elterelték a népek figyelmét és egészen a 18. század végéig úgyszólván semmi nyomát sem látjuk annak, hogy ez a kérdés nemzetközileg szabályozást nyert volna. A német, angol és francia törvények között találunk ugyan nyomokat, amelyek erre vonatkoznak, ezek azonban inkább közigazgatási törvények alakjában jutottak kifejezésre. Végre az 1792. évi párisi konvent mondotta ki először azt, hogy egy parti állam sem követelheti magának valamely folyamrész jogát anélkül, hogy más parti állam jogát meg ne sértené és kimondotta egyszersmind azt is, hogy a hajózás szabad. Az 1795. évi hágai, az 1797. évi reichstadti kongresszus elvben elfogadta a konventnek ezt a határozatát és kimondotta, hogy a Maason és a Scheiden a parti államok hajózása szabad. Az 1814. évi párisi és az 1815. évi bécsi kongresszus hasonlóképen a szabad hajózás mellett foglalt állást és az 1856-iki párisi konferencia végre kezébe vette az addig elhanyagolt dunai hajózás szabályozását is. E konferencia határozmányain ak 16. és 17. §-a intézkedik a Dunáról; azt két szakaszra osztva, annak torkolati részét egy európai bizottság felügyelete alá helyezte és kimondta, hogy a bizottság azonnal megalakítandó. A bizottság meg is alakult és átvette a felügyeletet a Brajlától a torkolatig terjedő Dunarész és a torkolat körüli tengerrészek fölött. Hatásköre csak erre a részre terjedt ki és kötelessége volt a Duna medrének tisztítása, hajózhatóvá tétele, a közlekedési akadályok eltávolítása és a nemzetközi folyamőrség felállítása. A 17. § egy másik u. n. parti bizottság megalakítását is tervbe vette, azonban ez soha meg nem alakult, mert az 1857-ben Bécsben Württemberg, Bajorország, Ausztria és Törökország részvételével megtartott kongresszus aktájának 8. §-át a többi államok nem hagyták jóvá azon oknál fogva, mert a 8. § a parti hajózást kizárólag a parti államok részére tartotta fenn. Érdekes, hogy ebben a kérdésben akkor Franciaország és Anglia helyezkedett elsősorban az elutasítás álláspontjára, mondván, hogy a hajózás szabadsága minden körülmények között biztosítandó. Természetes, hogy a trianoni békeszerző-