Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-93
252 A nemzetgyűlés 93. ülése 1923, három holdban állapították meg a kisbirtoktípust és csak a legrikább esetben haladja az túl a négy holdat még olyan helyeken is, ahol pedig ez lehetséges volna. A herceg Esterházyféle uradalom oldalában például, ahol mérhetetlenül sok a föld, ki lehetne elégíteni bőségesen az igényeket, s mégis csak négy holdban állapították meg itt is a kisbirtokokat. Pedig mit jelentett volna, ha két-háromszáz holdat le kellett volna adni az uradalomnak? Meskó Zoltán: Három év múlva elölről kezdik Î Rupert Rezső : A vége csakugyan az lesz, hogy három év múlva újra kezdhetjük. így vége van a demokráciának, a kisbirtokososztály fejlesztésének, erősítésének, szaporításának. Ez ellen aztán mindent felhoznak. Ott is a négy holdnyi birtokkontingenst állapították meg azon az alapon, hogy a kisbirtok nem termel oly intenziven, mint a nagybirtok. Ez ott egyszerűen nem igaz, mert ötször-hatszor annyi állat él ugyanakkora kisgazdaföldön, mint az uradalomban. Ahol pedig öt-hatszor annyi állat trágyáját hordják a földre, ott többet termelnek, mint a nagybirtokon. A háborús évek statisztikájából ... Meskó Zoltán : Vass József, mint közélelmezési minister megállapította az ellenkezőjét ! Rupert Rezső : ... kiderült, hogy a nagy uradalmak nem produkáltak olyan rekvirálási eredményt, mint a kisbirtokok. A kisbirtok ott termel kevesebbet, ahol mostohák a viszonyok, rossz a föld, nagyobb tőkeerőre van szükség, tehát nem a hozzá nem értés miatt termel kevesebbet, hanem mert a földje rossz, mert nem tud mesterségesen trágyázni. Ha a kisbirtokos maga babrál a földdel, családja egész életét ennek szenteli, ha természetes érdeke, hogy minél nagyobb jövedelmet hozzon ki a földből, világos, hogy nem rajta múlik a többtermelés. Ugyanazon területen — a magam kerületében lévő devecseri Esterházyféle uradalmat veszem alapul — azonos viszonyok között a kisgazda mindig eredményesebben és mindig többet termel. (Ugy van! balfelöl.) Ha a magtermelésben mutatkozik is differencia az ő hátrányára, állatban négyszer-ötször többje van, mint az uradalomnak. A családi kisbirtoknak 15 holdban való maximálása tehát nézetem szerint olyan szűk keret, olyan abroncs, olyan prokrusztes-ágy, amely ennek a törvénynek életrevalóságát nagyon is problematikussá teszi. Ami az anyagi rendelkezéseket illeti, a 3. § megírja az érdemetlenségi eseteket, amelyekben a szegény ember nem juthat földhöz. Én nem hiszem, hogy a földmivelésügyi minister ur tudta volna előre, hogy ebből micsoda veszedelmek származhatnak, és gondolom, ha őt most felvilágosítom, akkor a novellában gondja lesz rá, hogy ezeknek a veszedelmeknek elejét vegye. Az történik, t. földmivelésügyi minister ur, évi január hó 31-én, szerdán. érdemetlenség címén, hogy amikor megérkezik az u. n. járási mezőgazdasági bizottság, amelyre rá van bízva, hogy a 3. § hatodik pontjában előirt érdemetlenségi esetek felől határozzon, az uradalom tiszttartójánál megreggelizik és hozza magával a listáját azoknak az embereknek, akik nem kaphatnak földet. Ezek rendesen a község legértelmesebb emberei, akik a földreform mellett hangulatot csinálnak, akik a mozgalom élén állanak. Ez az idegenből odajött bizottság jön a kész listával és sorban diszkreditálja az embereket, odaírja a listára, hogy nem kaphat földet az a szegény ember, mert kommunista volt, mert be volt börtönözve lopásért, nagy kommunista volt, vezérkommunista volt, különféle fokozatok vannak, anélkül hogy konkrétumot megjelölnének. Ha azután utána néz az ember, kiderül, hogy esze ágában sem volt kommunistának lenni, soha semmi köze ahhoz nem volt. A legtöbb embernek az a bűne, hogy a Károlyi-korszakban, amikor a községeket felhívták, hogy a földigénylők jelentkezzenek, ezek a szegény emberek nem nézték, hogy ilyen regime^ vagy olyan regime, csak a föld szeretete vezette őket, jelentkeztek, hogy föld kell nekik. A forradalmi magatartás miatt a 3. § harmadik pontja értelmében érdemetlennek nyilvánítja ezeket az embereket az idegenből odajött bizottság, titkos vagy nem titkos szavazással. Az egyik községben, amelyet én képviselek, az igényjogosultak közül 47-et nyilvánítottak a konkrétum megjelölése nélkül ilyen címen érdemetlennek, köztük rokkantakat, vitézségi érmeseket. Ez két nagy veszedelmet rejt magában. Először is az igazságtalanság veszedelmét. Az ilyen járási mezőgazdasági bizottság, mely az ő gusztusa szerint, vagy a szájában levő reggeli izének emléke szerint ítélkezik élők ós holtak felett, nagy igazságtalanságokat követ el, mert jogos igénylőket kizár. Másfelől ezen túlmenő igazságtalanság az, hogy az ilyen kizárt ember megbélyegzett ember lesz, hivatalosan az ő személyi státusát illetőleg megállapítják róla, hogy kommunista volt, nem azért, mert az volt, hanem azért, mert a másiknak nagybirtoka van és ő ebből igényelni merészel a törvény alapján. A vége az, hogy sokan azok közül, akiknek már előre bejelentik, hogy nem kapnak földet, mert felvetik az érdemetlenséget, nem mernek jelentkezni sem, ezzel elterrorizálják őket, nem akarván kitéve lenni annak, hogy capitis deminutiót szenvedjenek, hogy erkölcsileg halálra Ítéljék őket. Ezen változtatni kell, t. földmivelésügyi minister ur, mert ez oly elkeseredést okoz, mely nem érdeke az országnak. Ki kell venni annak a mezőgazdasági bizottságnak kezéből ezt a kérdést, mert nem hivatott rá, (Ugy van ! Ugy van ! a báloldalon.) ennek a hatóságnak nincsen tradíciója, ez egy uj szülemény, amely mindenütt a kisember érdekei ellen megy a küzdelembe,
