Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-93

248 A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. keresztül passzivitásra volt is kárhoztatva azért, mert a reformmal szemben lévőknek kezében volt a politikai hatalom. A legujabb kor, a háború után következő idő azonban újra aktuálissá tette ezt a kérdést, amely legutóbb 1848-ban záródott le tulajdonképen s jutott el egy egészen jelentékeny fejezetéhez, A reformot az újkori alkotmányosság törvényhozása, az első nemzetgyűlés is felvette már a maga programmjába, sőt annyira-amennyire a reformot meg is valósította. Már akkor láttuk azonban, hogy a reform abban a megoldásban, amelyben az első nemzetgyűlésen keresztülment, nem lesz kielégítő. Csakugyan, alig emelkedett törvényerőre és alig kezdődött meg annak végrehajtása, máris kitűnt, tapasztalható volt, hogy a reform nem volt igazi reform, hanem csak fellépés volt, amely után kellett következnie annak, ami minden féllépés után következik, hogy kitör az elégedetlenség és követeli, hogy az egész lépést tegyük meg. Okos dolog is volna az egész lépés megtétele, mert a történelemből tudjuk, hogy a féllépések után mindig több lépésnek és nem egy egésznek kell következnie, mert az elégedetlenség kitör s az azután fokozottabb fejlődésre, reformra serkent, szinte kényszerit. Most még ideje volna annak, hogy egy egész lépést megtévén, egy időre az ország közmegnyugvására is lezárjuk ezt a kérdést. Ehhez azonban természetesen nagyon sok jóindulat, jóakarat, az ország igazi érdekeinek tiszta meglátása kivántatnék. Különösen az utolsó időben, amióta a reform végrehajtása körül nagyon sok akadályt tapasztalunk, kezdett erősödni itt a második nemzetgyűlésen is a reform iránt való érdeklődés s kezdett azután mozgalom megindulni a politikusok körében, hogy a régi törvényt valamikép módosítsuk, javítsuk meg olykép, hogy az kielégítő legyen. A t. kormány is észrevette már ennek a mozgalomnak az erősségét és annyira-amennyire a maga részéről is kezdi honorálni ezt a mozgalmat. Erre mutat az, hogy a kormány a reform után törekvő csoportokkal tárgyalásokat folytat. Már-már örömmel láttuk, hogy a kormány végre maga is annak belátására jut, hogy ezt a reformot egészségesebben kell keresztülvinni és megoldani, azonban azt látjuk az utóbbi időben, hogy a kormány magatartása, az, hogy érintkezésbe lépett a reformerekkel, inkább csak politikai természetű s nem irányul a kérdésnek komoly pártfogására, megoldására. Berki Gyula: Tévedés! Rupert Rezső: Szükség van arra, hogy a közvéleményben feltámadt ingerültséggel szemben bizonyos megnyugtatást a kormány részéről is szembehelyezzenek. Ez az oka annak, hogy a kormány ugy ahogy foglalkozik a kérdéssel, de kilátszik, hogy mit akar, nevezetesen hogy komoly reform nincs szándékában. Hiszen csak tegnap hangzott el a földmivelésügyi miévi január hó 31-én

} szerdán. nister ur ajkáról egy lakomán, egy pohárköszöntőben az, hogy ő ezt a novellát, amelyet sürgetünk s amely hivatva volna életrevalóbbá tenni a törvényt, tulaidonképen csak törvénymagyarázatnak szánja. Szabó István (nagyatádi) földmiveiésügyí minister: Annak is!., Rupert Rezső: Örülök neki, t. földmivelésügyi minister ur, hogy nincs ezen az állásponton, — én a lapokban olvastam, hogy ez a novella csak törvénymagyarázatnak van szánva — hanem, amint méltóztatik említeni, az törvénymagyarázatnak is van .szánva. Annál inkább örülök ennek, mert ha a földmivelésügyi minister ur azt nemcsak törvénymagyarázatnak szánja, akkor egynéhány adattal fogok szolgálni, a szíves figyelmét egynéhány adatra fogom felhívni s így, ha az a novella nemcsak törvénymagyarázatnak, nemcsak interpretációnak készül, hanem komoly reformnak, akkor módjában lesz a földmivelésügyi minister urnák ezeket a szempontokat is figyelembe venni. Ezeket a szempontokat magam a gyakorlatban szereztem meg, mert szerencsém van egynéhány ilyen községi érdekeltséget képviselni, s eközben, mint azoknak az érdekeltségeknek a képviselője, gyakorlati téren szereztem tapasztalatokat bizonyos irányban s igy gyakorlati alapon állva, adhatok az igen t. földmivelésügyi minister urnák, ha szives lesz ezeket a tapasztalatokat megszívlelni, tanácsokat. Az igen t. kormánynak is tudomása lehet arról, aminthogy mindnyájunknak, a közfelfogásnak is tudomása van arról, hogy a földreform ellen ma meglehetősen erős társadalmi hangulatot sikerült az érdekelteknek felkelteniük. Ma már ugyanis azt látjuk, hogy kivéve bennünket, akik a falut képviseljük, tehát ja falusi kerületeknek politikusait és a városi kerületek képviselői közül is egy-két politikust, aki megértéssel viseltetik a falu iránt, magában a nagyközönségben, különösen a városi intelligenciában sikerült a földreformmal szemben bizonyos hangulatot csinálni, de politikus körökben is. Különösen a reakciót képviselő politika részéről sokszor találkozunk azzal a váddal, hogy mikor egészen természetes kívánságokat hangoztatunk, akkor folyton leforradalmároznak bennünket, vagy még a kommunizmust is a szemünkre vetik. Egészen eltolódott a mentalitás, amely mesterségesen fejlesztetett ki a faluval szemben, ma az országban, különösen a városokban, s igy nehéz is ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Szerencse azonban, hogy valahol, és pedig a magyar törvényhozás házában, mégis lehet ezzel a kérdéssel egészen nyíltan, bátran foglalkozni, mert hiszen a magyar törvényhozás azon az állásponton van, hogy a népnek, a földhöz juttathatóknak juttatandó földet azok ne ingyen kapják, hanem a tulajdonos teljes megváltási árat, teljes kárpótlást kap. Tulajdonkópen tehát nincs másról szó, mint egy vagyontranszformá-