Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-93
§¥) 'À nemzetgyűlés 93. ülése 1923. (Ugy van! hal felöl.) A mai felfogás a háború folytán, sajnos, igen lax, de én nagyon óvakodtam használni t ezt a szót, hogy »büntetendő cselekmény«. Én csak arról beszéltem, — és erről szavatolok, minister ur — hogy ezek a kiadott kiviteli engedélyek kereskedés tárgyává tétettek. Mondom, ezért szavatolok a minister urnák ; ha kívánja, ezen a termen kivül is szívesen megmondom ezt, s a minister urnák akkor joga van engem a törvény elé citálni. Szabó István (nagyatádi) föidmivelésügyi minister: Törvény elé nem! Sándor Pál : Rövid utón azonban szintén hajlandó leszek felvilágosításokat adni a minister urnák. Meskó Zoltán: Sok a stróman! Sándor Pál : Hogy a kivitelek tényleg ugy adatnak, ahogy a minister ur elmondta, hogy ott még pl. az országos magyar kereskedelmi egyesülés képviselője is jelen van, ez való igaz, hiszen nem is tudnám ezeket a dolgokat, ha nem lettünk volna jelen, (Derültség balfelöl.) csak onnan tudom, hogy jelen voltunk. Tény, hogy ott vannak a különböző tárcák képviselői, akik mind elsőrendű tisztességes emberek. De honnan ismernék ők azt, hogy ki foglalkozott eddig babbal és ki nem? Hiszen ezt maga a minister ur sem tudhatja. Az engedélyek tehát olyan egyének által osztatnak ki, akik ezt a dolgot nem értik. Épen ez volt kifogásom. Szabó István (nagyatádi) föidmivelésügyi minister : Külön babkereskedő nines ! Egy kereskedő több dologhoz is ért! Sándor Pál : Méltóztassék egy hivatalos szervnek, egy kereskedelmi érdekeltségnek, mondjuk az önök szervének, a budapesti kereskedelmi és iparkamarának tanácsát is kikérni ebben a dologban, tessék megkérdezni tőlük babkereskedők-e az illetők vagy csak magánosok. És bocsánatot kérek, de én azt hiszem, hogy ezzel a kifogással a minister urat nem bántottam meg. Szabó István (nagyatádi) föidmivelésügyi minister : Nem vagyok megbántva, nem is mondtam ! Sándor Pál : Nem mondtam, hogy ez büntetendő cselekmény, nem állítottam, mert a mai moralitás mellett nem tekintem ezt bűncselekménynek, Elnök : Szólásra következik ? Hébelt Ede jegyző: B. Lers Vilmos! B. Lers Vilmos : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk!) A törvényjavaslatot elfogadom. Nem fogok azonban mással foglalkozni, mint polemice Sándor Pál képviselőtársam beszédével. Kizárólag ennek a beszédnek szentelem az időt, ha a t Nemzetgyűlés kegyes lesz türelmével megajándékozni. (Halljuk! Halljuk!) Mégis leszögezem, mert hiszen politikusok is volnánk, a t. képviselő urnák az ellenzéki padokról ma első izben elhangzott azt a kijelentését, hogy már van jogbiztonság Magyarországon, és a külföldi kereskedő már nem járhat itt ugy, mint azelőtt. Ezt nem hallgathatom el, évi január hó 31-én, szerdán. ez nekem is jól esik, mint magyar állampolgárnak. (Zaj a szélsőbalóídalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! B. Lers Vilmos : Hogy bizonyos eltolódás történt az egyes kereső osztályok között, és hogy a középosztály, amely már mindenét eladta, igyekszik a kereskedelmi és ipari pályára is áttérni, ez ellen sok kifogás nem emelhető. (Felkiáltások a baloldalon : Sőt ! Sőt !) Sándor Pál : Én nem tettem kifogást ! Sőt ! B. Lers Vilmos : Ha visszaélések ós tudatlanság előfordulnak, ez még nem jelenti azt, hogy kifogást tegyünk az uj kereskedő elemek ellen. Én ezzel csak arra célzok, amit Sándor Pál képviselő ur aláhúzott, midőn azt mondta, hogy hogyan tudhatja az a minister vagy ministeri tisztviselő, hogy ki volt babkereskedő, ki nem volt az. Én tehát arra célzok, hogy az még nem hiba, ha valaki korábban nem ugyanabban a szakmában dolgozott, és az sem hiba, ha egyénileg is uj elemek jutnak be a kereskedelem sáncaiba. (Helyeslés jóbbfelöl ) A visszaéléseket természetesen meg kell torolni, ezt én is mondom. A képviselő ur kiindulási pontja azonban — néhány feljegyzést tettem beszéde közben — abszolúte téves. A laikus haligatóságnak talán tetszetős lehet és hatással lehet reá az, midőn ő azt mondja, hogy a kormány és az előző kormányok 1918 óta abszolúte nem tudtak kereskedelmi szerződést kötni. Ez azonban nem felel meg a tényeknek. (Egy hang a jobbóldalon: Kettőn áll a vásár!) Nemcsak azért, mert kettőn áll a vásár, hanem azért, mert egy igen sikerült kereskedelmi szerződésünk van Németországgal. Ezt 1920 június elsején kötöttük, ma is életben van. A két év előtti, a tavalyi és a mostani felhatalmazási törvények fedik a svájci és a bolgár kereskedelmi szerződést is, amelyek szintén meg vannak kötve. Méltóztassék kegyesen tudomásul venni, hogy vannak bizony kereskedelmi szerződéseink, nemcsak kontingentáló vagy kompenzációs szerződések, hanem itt van a német-magyar kereskedelmi szerződés, amely 1920 június elsején jött létre, ezt ugy citálják ma, mint egy tökéletes és modern honorálását a kereskedelmi és forgalmi megállapodásoknak, és Németország most ugyanezt a szerződésszöveget kivánja tárgyalási bázisként, Drezdában Lengyelország felé elfogadtatni. Élő jog, élő határozmány tehát az a német-magyar szerződés, amelyet sikerült volt nehéz időkben létrehoznunk. Ne méltóztassék lekicsinyelni a nehézségeket elvileg sem, amelyek ilyen szerződések kötése elé tornyosulnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Valaki a mögöttem ülő pártban azt mondta, hogy kettőn áll a vásár v Tessék a trianoni nehézségekre is gondolni. Én azt hiszem, hogy Sándor Pál képviselő ur figyelmen kivül hagyta azt a dátumszerü nehézséget, amely miatt hiába reklamál sikereket, melyek eddig nem voltak lehetségesek. Legyünk kissé világosabbak és
