Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-93
236 A nemzetgyűlés 93. ülése 1923. tuk közösen a vámtarifát, akkor a mi ottani képviselőnk, — ez csak egy eset volt és ebben a tekintetben a mostaniaknak szemrehányást nem tehetek, — sétabottal a kezében jött oda, mig az osztrák kormány képviselői két kocsiderék iratot hoztak a tárgyalásra. Ennek tanúi voltunk a múltban, tehát ismerjük e dolgokat. De eltekintek ezektől az ügyektől, én csak azt az egyet kérem, méltóztassék ezzel a felhatalmazással élni méltóztassék végre beilleszkedni az internacionális gazdasági szervezetekbe, méltóztassék kiállani és nem várni addig, mig a sült galambok a szájunkba szállanak. Méltóztassék, igenis, szorgalmazni, hogy a körülöttünk levő államokkal a kereskedelmi szerződéseket, ba nem is tovább, de egy évre megköthessük, mert ez igy, ahogyan mostan csináljuk, teljes lehetetlenség. Hiszen, t. Nemzetgyűlés, ti tok-e önök előtt, hogy itt kereskedelem általában már nem létezik? Titok-e önök előtt, hogy Magyarországon, amely mint közbeeső állam Kelet és Nyugat között a forgalmat lebonyolítani volna hivatva, a kereskedelem, mint harmadik faktor, teljesen nullává alacsonyodott le; hogy protekciós az egész import- és az egész exportpolitika? (Félkiáltások a szélsöbaloldalon : Ugy van! Kijárásokból áll !) Hogy az egész vonalon gátakat emelnek minden egyes dolog elé ; hogy ki van zárva, hogy ma egy polgárember általában csak gondolkodhassak is arról, hogy üzletet köt?! Itt vannak a listák az olyan árukról, amelyeket nem szabad behozni, vagy nem szabad kivinni; ezekhez behozatali vagy kiviteli engedély kell: de ezeket az engedélyeket kijárás nélkül, — mindnyájan tudjuk, — nem lehet megkapni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha megengedte a kormány a bevitelt vagy a kivitelt, akkor a valutát nem szolgáltatja hozzá; még akkor sem, amikor megengedte! Ez páratlan dolog az egész világon, hogy egy kormány, amely az árubehozatalt megengedte és elvámolja azt az árut, a megfelelő valutát nem adja meg annak a kereskedőnek, hogy az az árut megfizethesse. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ilyen viszonyok között akarnak önök internacionális kereskedelmi szerződéseket kötni ? Olyankor, amikor kivitelre kerülvén 200 vagon bab, ezt felosztják, s azok, akik a babüzleteket eddig kötötték, 2—4 vagont kapnak, mig a többit protekciós alakok kapják az egész vonalon? Azért, mert egy vagonnál a kereset 200 000 korona ! Hát tessék leszállítani a keresetet 50.000 koronára és tessék ezt szabadon engedni ! Miért adják azt annyi meg annyi embernek? Ha a szegény embernek segítségre van szüksége, ám méltóztassék ezt a segítséget megadni társadalmilag vagy az állam kasszájából, de ne tessék adni ilyen üzleteket olyanoknak, akiknek fogalmuk sincs a babkivitelről és akik azután elmennek a kereskedőhöz és eladják azt a kiviteli engedélyt, készpénzért árulják! (Felkiál- j évi január hó Sl-êù, merdán, tások a szélsőbaloldalon : Ugy van ! Disznóság !) így akarnak önök kiviteli kereskedelmi politikát csinálni? Ilyen viszonyok között, ahol meg van kötve az egész vonalon a bevitel és kivitel, ahol pénzbe kerül az engedély megszerzése ... (Zaj jobb felöl.) Br. Prónay György: Ki volt az, aki eladta a kiviteli engedélyt ? Szeretnők tudni ! Sándor Pál : T. képviselőtársam, én szívesen bevezetem ebbe a dologba a t. képviselőtársamat, hogy ennek az igazságát belássa, de a nevét ilyen üggyel kapcsolatban senki sem szereti közreadni. (Zaj jobbfelöl.) Nem az ön nevéről van szó, hanem az illetőéről, aki ezt megvette! De én bevezetem önt tiz kereskedőhöz, akikhez naponta jönnek emberek és ajánlanak ilyen kiviteli engedélyeket megvételre. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) B. Prónay György: De kérünk neveket! Sándor Pál : Még a minister urak sem tagadhatják, hogy ezek a kiviteli engedélyek árucikket képeznek. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Aki árulja, az nem kaphat többé engedélyt! B. Prónay György: Nem vonom kétségbe az ön igazát, de adatokat kérünk! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nemcsak régi emberek, hanem ujak is vannak talán ? Helyes az, hogy csak a régieknek adjunk? Sándor Pál: Mi szolgáltattunk már az illető helyeken adatokat is. De én nem tartom szükségesnek, hogy itt nevekkel operáljunk. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Aki eladja vágj árulja, attól visszavonják az engedélyt! Én nem állhatok oda rendőrnek ! Sándor Pál : Bocsánatot kérek, a kérdés az, hogy igaz-e, hogy ezekkel a kiviteli és behozatali engedélyekkel üzleteket kötnek, eladják, vagy veszik azokat s igaz-e, hogy az ilyen kiviteli engedély nem csupán egy kézen, hanem öt-hat kézen is keresztülmegy, mig rendeltetési helyére jut. B. Prónay György: Affirmanti incubit probatio ! Sándor Pál : Nem tudok latinul, kérem ! Drozdy Győző: Tessék a visszaélések lehetőségét megszüntetni ! Sándor Pál : Én ezt most nem akarom kritika tárgyává tenni, ezt majd a legközelebbi alkalommal teszem kritika tárgyává, t. képviselőtársam. De megemlítem, hogy épen igy felszólaltam a múlt nemzetgyűlésen a szén dolgában és bizonyos élelmezési cikkek tekintetében és előadva itt a visszaéléseket teljes egészükben, lerántottam azokról a leplet, (Helyeslés jobbfelöl.) de nem történt az egész vonalon semmi, egyszerűen elhangzott az egész. Bebizonyítottam az egész vonalon az igazságot. Mit használtam vele? Egy csomó ellenséget szereztem, de a nemzet-