Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-92

218 A nemzetgyűlés 92, ülése 1923, azt és ugy gondolom, ezt teszi mindenki, aki a mi pénzügyi politikánkat és annak tételeit ismeri, hogy 1848 óta az egyenlő közteherviselésnek csúfolt adópolitikánk jeligéje és szimbóluma alatt kizárólag a dolgozó millióknak a megterhelése folyt (Ugy van : halfelol.) és kizárólag a magyar nagybirtokos osztály megmentése a közterhek viselése alól. Nemes Bertalan : Meg van állapítva ! Dénes István : Már most akkor, amikor külpolitikát akarunk csinálni, és amikor a népszövetségbe akarjuk bevinni a magyar népet, vigyázni kell arra, hogy ebbe a népszövetségbe ne a magyar kormány kerüljön be, amely távol áll a magyar néptől, (Élénk ellenmondásolc jobbfelől.) hanem igenis bekerüljön a magyar nép. Pikler Emil : Nem kormány szövetség, hanem népszövetség az ! Neubauer Ferenc : Ugy is néz ki ! R

assay Károly : Ez a nivó ! Dénes István : A magyar népnek ma ezek a kérdések az ő végtelen nagy elmaradottságánál fogva igen magasak és t. Lers képviselőtársam, hogy a magyar nép milliói olyan hihetetlenül tudatlanok és elmaradottak, olyan hihetetlen szegénységben és nyomorban élnek, hogy nem képesek ezeket a nagy eszméket elgondolni, ennek is kizárólag az az oka, hogy igenis ma is jobbágyságban, sőt sokkal rosszabb sorsban él a magyar nép millióinak nagy tömege. És amidőn én, mint magyarországi munkáspárti képviselő ehhez a dologhoz hozzászólok, azért nem megyek a nép közé a nemzetköziség jelszavával, — nem mintha a nemzetköziség rákfene volna, távolról sem — hanem azért nem megyek a nemzetköziség jelszavával közéjük, mert ezeknek a kenyerük sincs biztositva, nemhogy ilyen magas ideállal, nemzetközi eszmékkel tudnának foglalkozni. És ha kutatjuk, hogy ki ennek az oka és kik a bűnösök ezekért az elmaradott állapotokért, szomorúsággal kell megint oda kilyukadnunk, hogy azok, akik hatalmasok és nagyok voltak és ma is azok Magyarországon. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök ; Kivan még valaki felszólalni ? Miután senki sem kíván felszólalni, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan szólani ! Daruváry Géza, a külügyministerium vezetésével megbízott igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad néhány szóval magához a törvényjavaslathoz és illetőleg a nemzetek szövetségébe való belépéshez — csak ahhoz — szólani. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt örömömnek akarok kifejezést adni, hogy ugy látszik, a nemzetgyűlés e törvényjavaslatot egyhangúlag fogja elfogadni és azáltal dokumentálni fogja azt, hogy mi jogos érdekeink és igazságaink megvédését az összes kulturnemzetekkel való együttműködésben kívánjuk megvalósítani. Én remélem, hogy ez az állásfoglalás hozzá fog járulni ahhoz, hogy a békés szándékaink iránt évi január hó 30-án, kedden. itt-ott megnyilvánuló és talán inkább csak hirde* tett kétely eloszlattassék. Miután a belépésünk ellen egyáltalán nem volt felszólalás, felmentve érzem magam az alól, hogy a belépés mellett vagy ellene szóló érveket egymás ellen latolgassam. Csak egy szempontot akarnék kiemelni, mely nézetem szerint irányadó arra nézve, hogy indokolt és hasznos-e a belépésünk és hogy a belépésünktől milyen eredményeket várunk. Az egyik nézetem szerint igen lényeges szempont az, hogy nekünk leGyőzőtt és lefegyverzett nemzetnek fontos érdeke az, hogy a nemzetközi vonatkozásokban, a nemzeteknek egymásközti érintkezésében, a nemzetek aspirációinak mérlegelésében és kiegyenlítésében az igazságosság szelleme és a morális erők minél inkább érvényesüljenek. Ezen morális erők között első helyen áll a nemzetek szövetsége és ennek folytán azt hiszem, lényeges érdekünk az, hogy a mi jogaink és érdekeink képviseletét belekapcsolhassuk ebbe a morális erőbe. Tudvalevőleg a nemzetek szövetsége igen magas célokat tűzött ki maga elé, azt, hogy a nemzet együttműködését előmozdítsa, a nemzetközi békét és biztositékát megvalósítsa. E cél érdekében a nemzetek szövetségének tagjai kötelezik magukat a háború elkerülésére, nyílt, igazságos és becsületes nemzetközi összeköttetések fentartására és az igazság uralmának biztosítására. Azonkívül ez az egyezség-okmány határozmányokat tartalmaz, amelyek igen lényegesek, amelyek azt célozzák, hogy a nemzetek szövetségének tagjai váratlantámadások ellen biztositva legyenek. Tapasztalatból tudjuk azt, hogy a nemzetek szövetségének a felfogása szerint ez a védelem nem terjed ki feltétlenül azon államokra nézve, amelyek nem tagjai a nemzetek szövetségének. Nem kétséges az, hogy a valóság még ezektől a nemes célok J tói igen távol áll, de a mi érdekünk mindenesetre az, hogy a nemzetek szövetsége erősödjék, hogy reális hatalomra tegyen szert, mert hiszen a mi politikai törekvéseinkben semmi sincs, ami a nemzetek szövetségének céljaival ellenkeznék, semmi sincs, ami az igazságosság uralmának érvényesülését gátolná. Különösen megegyezik a mi érdekeinkkel a nemzetek szövetségének egyik főcélja, és ez a lefegyverzés. Ez az óhajunk teljesen megegyezik megint a szerződésekkel, mert hiszen a nemzetek szövetségének okmányában ki van mondva, hogy a szövetség tagjai elismerik, hogy a béke fentartása megköveteli a nemzetek fegyverkezésének csökkentését, addig a legalacsonyabb fokig, mely az állam biztonságával megegyeztethető. A trianoni szerződésben pedig az van kimondva, hogy Magyarország avégből kötelezte magát a lefegyverzésre, hogy az összes nemzetek fegyverkezésének általános korlátozása előkészíthető legyen. A nemzetek szövetsége működésének előkészítése ezen a téren fájdalom még csak az előkészület stádiumában van, mint örvendetes tényt akarom azonban felemlíteni ; hogy a nemzetek szövetsége hozzánk fordult, felhiván bennünket, hogy közöljük a\