Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-92

A nemzetgyűlés 92. ülése 192 lonságra. Mindezt lehetetlen megteremteni addig, amíg Magyarország tökéletesen körül van zárva ellenségekkel. Es hogy ezen a politikán lehet változtatni, arra nézve a kormány adott legutóbb példát, adta az ausztriai példát. Ausztria — hogy saját akaratából-e vagy sem, ez ma nem tartozik a dologra — sokkal későbbi időpontban okozott fájdalmat, területi veszteséget Magyarországnak, mint a bennünket környező egyéb országok, s mégis oda tudott jutni a kormány, hogy ezzel az Ausztriával egy akceptábilis, egy elfogadható olyan viszonyt teremtett és igyekszik teremteni, amely megfelel a nemzetközi szokásoknak, és amely legalább kizárja az ellenségeskedést. Azt gondolom, hogyha ez Ausztriával lehetséges volt, akkor lehetségesnek kell lennie a többi országokkal is. S bár, sajnos, kénytelen vagyok ismét konstatálni •azt, hogy a legutóbbi három esztendő e tekintetben sokat elrontott, de törekedni kell arra, hogy ez a viszony a többi országokkal is létrejöjjön. Ezzel tartozunk mi annak a törvényjavaslatnak is, amely ma előttünk fekszik, mert hiszen ha a népszövetség tagjaivá lettünk, akkor a célunk az kell hogy legyen, hogy a velünk szemben elkövetett igazságtalanságokat a népszövetség utján igyekezzünk jóvátétetni. Ehhez pedig az szükséges, hogy ne agresszív szövetségeket keressünk, hanem az egész vonalon barátokat. Az a szerény nézetem, hogy ha erre mi képesek vagyunk, és ha őszintén csak az ország érdekeit nézzük, és lemondunk arról a veszedelmes magyar uri mentalitásról, amely évszázadokon keresztül belpolitikailag azt éreztette a magyar uralkodó osztály tagjaival, hogy mindenen keresztül, az embermilliók akaratán keresztül is a saját akaratuknak kell érvényesülnie, ha, mondom, le tudja az ország küzdeni ezt a magyar uri mentalitást, és helyet tud adni annak a fejlődöttebb, kulturáltabb felfogásnak, hogy az ember pedig ember akkor is, ha munkával keresi meg a kenyerét, és minden embernek, aki az ország érdekében dolgozik, meg kell adni a politikai jogokat — ne tessék bólogatni, mert ez csak nagyon ujkeletü . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az csak természetes ! Peidl Gyula : ... és még nem a vérbe átment érzést a magyar uralkodó osztályban, . . . Klárik Ferenc: Nem bizony! Peidl Gyula : . . . ugy hogy ennek hangoztatását nagyon szükségesnek tartom, ha sikerül ezt a felfogást az országban belül is a dolgozó néppel szemben érvényre juttatni, — a dolgozó nép alatt nemcsak a szociáldemokrata munkást értve, hanem minden dolgozó embert, mezőgazdasági munkást, ipari és kereskedelmi alkalmazottat, tisztviselőt, kisgazdát, kisiparost, szóval minden dolgozó munkást, — ha az emiitett mentalitást sikerült igy át alakitanunk belpolitikai szempontból : akkor nyitva áll az útja annak, hogy külpolitikailag is 3. évi január hó 30-án, kedden. 21 í demokratikus utón barátokat szerezzünk magunknak. Ez az ut biztosítja azután azt, hogy a velünk szemben elkövetett igazságtalanságot helyre tudjuk hozni. A törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a széisőbaiOvdat07i.) •» Elnök: Szólásra következik. Perlaki György jegyző : Giesswein Sándor ! Giesswein Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Ha egynéhány percre szintén igénybe veszem a t. Nemzetgyűlés figyelmét, ezt nem azért teszem, mintha ellenmondásba akarnék jönni akár a törvényjavaslattal, akár az előttem szóló t. képviselőtársammal, hanem ellenkezőleg, azért, hogy még nagyobb nyomatékot adjak ennek a törvényjavaslatnak, amely nézetem szerint nemcsak a mi magyar hazánk és nemzetünk fejlődésében, hanem, amely egyszersmind az emberiség evolúciójában, haladásában is nagy fontossággal bir. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Voltak és vannak aggodalmaim nekem is, manapság is, hogy a népszövetség nem olyan tökéletes dolog, de épen az a törvényjavaslat, amely majd közelebbről foglalkoztat bennünket, megnyugtat engem és megnyugtathat mindnyájunkat, mert az az aggodalom, amelyet oly sokan tápláltak a népszövetségbe való belépéssel szemben, amely abból állott, hogy az a status quo megörökítése, mint közelebbről látni fogjuk, jelentékenyen enyhül a tárgyalás alá kerülő javaslattal, amely azt fogja kívánni ettől az országgyűléstől, hogy járuljon hozzá bizonyos jelentékenyamandementek-hoz, amelyeket épen a népek szövetségének frigyiratába, a paktumba, bele kell vennünk. Ha azt mondják erre talán, hogy íme, minő rozoga alkotmány lehet az, amelyen két-három év múlva már ekkora javítást kell véghezvinni, akkor én ellenkezőleg azt mondom, hogy éppen ebben látom a népszövetség eszméjének fejlődésképességét. Látom abban, hogy három összesülést tartottak s máris meggyőződtek arról, hogy a népszövetség alkotmányában jelentékeny változtatásokat kell végbevinni. S ez engem megnyugtat. Én nem találom még ma sem meg mindazt, — amint erre ráfogok térni, hogy mi mindent követelnék és óhajtanék én a népek e konstitúció]ába felvétetni, — mondom, még nem találom meg mindazt, amit szükségesnek tartok, de mégis látom már, hogy ez a gondolat foglalkoztatja a népszövetség tagjait, javítani, fejleszteni igyekeznek a dolgot, és ez az, ami engem megnyugtat. Talán sokaknak nem fog tetszeni, hogy — és ezt konstatálnom kell, — a nemzetköziség talajára léptünk azzal, hogy a népek szövetségébe belementünk. (Igaz ! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) De meg kell állapitanom, hogy nem először tesszük ezt. Az, aki Magyarországon először lépett a nemzetköziség talajára, Szent István voit, s ezáltal tette lehetővé, hogy a magyar nemzet anélkül, hogy függetlenségéről, jogairól lemondott volna, beléphetett az európai civilizáció közösségébe. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Most is