Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-92
208 A nemzetgyűlés 92. ülése 1923. évi január hó 30-án. kedden. Nagyon csodálkozom, hogy épen Franciaország adja magát ehhez a kisententenak ; az a nemzet, amely — mint mondottam — a múltban, nem is olyan régen, a nemzeti sovinizmusnak jelképe, mintaképe volt. A népszövetség, mint ilyen, fóruma lévén a világnak, amely fórum köteles gondoskodni és őrködni a világ békéje felett, — ha ma még nincs is abban a helyzetben, nem lévén szankciók a kezében, hogy ezt a hivatását betöltse, de a tagok sorában mindig több és több olyan állam nyer képviseletet, amelyek nem vettek aktiv részt a háborúban, s amelyek nyitott és objektiv szemmel nézik a viszonyok fejlődését, úgyhogy a népszövetség mindig közelebb és közelebb jut ahhoz a magasztos eszközhöz, amelynek betöltésére hivatva van. Az entente-hatalmak talán bizonyos tekintetben csalódtak, tehát amikor azt hitték, hogy a népszövetség a jövőben is teljesen az ő érdekképviseletük marad, mint amilyen kezdetben volt. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a népszövetség főtanácsában az öt győző entente-hatalom van képviselve : Amerika, Anglia, Olaszország, Franciaország és Japán. Amerika, miután nem ratifikálta a békeszerződéseket, a népszövetségben sem vesz aktiv részt, tehát tulajdonképen négyen maradtak a főtanácsban; ezenkívül négy nem állandó tag képviselte a tanácsban a világ többi nemzeteit. A legutolsó, harmadik közgyűlésen a nem állandó tagok számát négyről hatra emelvén fel, most már a négy győző entente-hatalommal szemben hat nem állandó bizottsági tag áll. Örömmel szegezhetem le e tényt, és azt, hogy a legutóbbi közgyűlésen már két semleges, tehát teljesen objektiv tagot választottak a nem állandó tagok sorába, ugy hogy közeledik az az időpont, amikor, ha talán nem is fognak túlsúlyra kerülni azok az államok, amelyeknek nem áll érdekükben a »Vae victis« elvét Európára ráoktrojálni, de legalább is egyenrangusitják magukat a népszövetség tanácsában, és ha ezt elértük, akkor nagy lépéssel jutottunk közelebb ahhoz a célhoz, hogy a népszövetség tényleg is őrzője és védője legyen a világbékének. Azt hiszem, az elmondottakból mindenki látja, hogy a kormánynak az az eljárása, hogy Magyarországot beléptette a tagok sorába, feltétlenül hslyesés jó volt, s ezért bátor vagyok a t. Nemzetgyűlésnek ajánlani, hogy ezt a javaslatot egyhangúlag, az eredeti szövegezésben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobbóldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Edván még valaki szólni? Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy az előterjesztett javaslattal egyetértek. A népszövetség alakítására való törekvés nem uj az emberiség történetében. Amióta államok alakultak és amióta az ezek között felmerülő vitákat az erősebb jogán háborúval és háborús eszközökkel döntötték el, minden ilyen háború után felmerült kívánság, hogy ezeket a háborús eszközöket az emberiség kiküszöbölje és találjon valamely közös szervet az egyes országok között felmerülhető vitáknak más uton-mődon, más eszközökkel való eliminálására. Nem szükséges ebetekre utalnom. Köztudomású dolog, hogy ilyen, a népeknek szövetségbe tömörítését célzó törekvések ismételten és ismételten megnyilatkoztak. Ezek a törekvések rendszerint hajótörést szenvedtek az erőseken, a katonailag kiképezett, kiépített és felszerelt államokon, amelyek biztak a saját erejükben, a szervezettségükben és abban, hogy a saját akaratukat rá tudják erőszakolni a velük vitába szálló ellenfeleikre. A legutolsó háború talán e tekintetben kijózanitólag hatott. Olyan hatalmak győzettek le ebben a háborúban, amelyekről, különösen Amerika közbelépéséig, az ezt megelőző időben alig-alig hihette a távolálló is, hogy fegyveresen, csatatéren legyőzhetők. A lehetetlennek hitt feltevés mégis bevált, mert ha nem is a szorosan vett csatatéren, de más területeken igenis ezeket a legyőzhetetlennek hitt militarista államokat is legyűrték és ez a körülmény talán hozzá fog járulni ahhoz, hogy a népek szövetségének megalakítása, különösen annak megerősítése, fentartása és kifejlesztése szempontjából a nézetek tisztulnak és az emberiség fokozott erővel fog ragaszkodni és hozzájárulni ilyen szerv fen tartásához. Igaza van az előadó urnák abban, hogy a népszövetség mai formájában nem az, amit ilyen cím alatt az ember elképzelhetne; annak szervezete, szerkezete, összeállítása, hatásköre mindenképen olyan és különösen olyannak indult, hogy ez az egész instrumentum a győzők kezében megfelelő eszköznek, megfelelő szervnek látszott arra, hogy akaratuknak érvényt szerezzenek és akaratukat háború nélkül is reáerőszakolhassák a leGyőzőttekre. Ez igaz, és igaz az is, hogy egy bizonyos, nem túlfontos és nem túllényeges változtatás már az eddigi rövid idő alatt is bekövetkezett a népszövetség szervezetében, amennyiben a győzelem jogán bennüllő négy képviselő mellett hatra emelkedett azoknak a száma, akik választás utján, tehát demokratikus alapon kerülnek be a népszövetségbe. Ez nem lényeges változtatás, mert hiszen az én szerény véleményem szerint, egyik leglényegesebb szerkezeti hibája a népszövetségnek az, hogy ott bizonyos fontosabb kérdésekben csak egyhangú határozattal dönthetnek, pedig nyilvánvaló, hogyha ott egyes tagok — hogy ugy mondjam — örökösödési jogon vehetnek részt, akkor az őket érintő ügyekben élni is fognak jogukkal és nem szavaznak meg érdekeikre esetleg sérelmes, vagy hátrányos javaslatokat. Ismétlem tehát, egyetértek az előadd úrral abban, hogy a népszövetség nem az, amit mi és mindenki, aki a háború kiküszöbölését komolyan kívánja, ideálnak tekinthetünk. Mégis azon a véleményen vagyok, hogy helyes, üdvös } hogy
