Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-92

200 A nemzetgyűlés 92. ülése 192, port is a működését beszüntetni, mig aztán a mult év január 22-én ismét felvette. Hogy a működésnek ez a felvétele ismételten a hatóság tudtával, beleegyezésével történt, hogy nem egy titkos szervről van tehát eziclőszerint sem szó, igazolja Yeszprém vármegye alispánjának 2391/922. sz. végzése, amely 1922 február hó 6-án kelt s amely végzéssel Veszprém vármegye alispánja tudomásul veszi e csoport működésé­nek megkezdését. T. Nemzetgyűlés ! Azt nem kell nekem ma­gyaráznom és mondanom, hogy egy alapszabá­lyokkal biró testületnek vezetősége van és hogy ez a vezetőség köteles időközönkint az egyesü­leti ügyekben vezetőségi ülést, taggyűlést, köz­gyűlést tartani, ahol természetszerűleg kizárólag az egyesületi és szakmai ügyeket van joguk intézni. Az alispáni végzés tehát megvan, amely megengedi a csoport működését; nem igy van azonban a rendőrséggel, amelyhez be kell jelen­teni minden összejövetelt, minden gyűlést, igy tehát még a vezetőségi üléseket is. Peidl Gyula :, Nem mindegyiknek muszáj bejelenteni! Az Ébredőknek nem kell! Baticz Gyula : Mindazokban az esetekben, amikor ennek a csoportnak vezetősége ülést akart tartani, ezt a szándékát bejelentette a pápai rendőrségnek, amely bejelentést azonban minden adott esetben elutasított a pápai rendőrség, azaz a vezetőségi ülés megtartását megtiltotta. Szeder Ferenc : Ez a szakszervezeti szabad­ság! És igy értelmezik! Baticz Gyula: Nem akarok kitérni arra, hogy sem mulatságot, sem semmi néven neve­zendő összejövetelt nekik nem engedtek; nem akarok arra sem hivatkozni, hogy annak az egyesületnek a saját helyiségében ezidő szerint a rendőrség tanyázik és nem adja át a helyi­séget az egyesület céljára; . . . Szeder Ferenc : Bizonyosan szerződéssze­rűkig van ott is! Baticz Gyula : . .. arról sem akarok be­szélni, hogy minden vendéglőst és kávéháztulaj­donost, akinek helyisége van egyesületi célokra, detektívek terrorizálnak ott és megfenyegetik a vendéglőst és a kávést, hogyha ilyen célra ren­delkezésre bocsátják a helyiséget. Pusztán csak megemlítem azt a tényt, hogy e körülményeknél fogva nincs módjában annak az egyesületnek, hogy a saját házába beköltöz­zék, nincs módjában, hogy egy vendéglő vagy kávéház külön helyiségében a tanyáját felüsse, hanem kénytelen a heti járulékokat, illetőleg az egyesületi ügyeket az ottani saját házában lévő gondnoki lakáson elintézni, amely tényt egyébként annak idején ugyancsak a pápai rendőrségnek bejelentettek, amit kivételesen ceruzajegyzéssel a pápai rendőrség tudomásul is vett, erről szintén megvan az irásos végzés, igy tehát arra sem lehet rámondani, hogy egy titkos összejövetel volna az illetőnek a lakásán. Az egyesület szekrénye ugyancsak ennek a '. évi január hó 30-án, "kedden. gondnoknak lakásában van elhelyezve, ahol az egyesület adminisztrációs könyveit tartják. Az év lezajlott. Minden egyesületnek az a kötelessége, hogy zárszámadó évi közgyűlését megtartsa. Amennyiben csekély személyem ennek a szövetségnek helyettes titkára, december 22« ikén levelet irtam, a pápai csoport vezetőségé­nek, amelyben felhívtam őket, hogy december 31-ikére hívjanak össze évzáró közgyűlést. Érte­sítettem őket, hogy ezen a közgyűlésen a köz­pont képviseletében én szándékozom résztvenni s utasítottam őket, hogy a közgyülyés helyét és idejét szabályszerűen jelentsék be a rend­őrségnek. December 31-ikén megérkeztem Pápára elsőizben abból a célból, hogy a közgyűlésen részt vegyek. Amidőn megérkeztem, mutatták a rendőr­hatósági végzést, amely ugy szólt, hogy a pápai rendőrség a közgyűlés megtartását nem enge­délyezte. Minthogy a rendőrség a közgyűlést nem engedélyezte, azt nem is lehetett megtar­tani, mert sem én, sem pedig azok az emberek nem akarták magukat kitenni annak, hogy tit­kos gyülekezéssel vádolják őket, esetleg inter­nálják. Igy tehát természetes, hogy a közgyűlés nem lett megtartva. A központi kiküldött azon­ban nem szaladhat mindjárt az állomásra, nem utazhatik azonnal el, hanem be kell várnia a menetrendszerinti vonatot. Rassay Károly: Miért nem rendelt külön­vonatot ? Baticz Gyula : Természetes dolog, hogy addig, ami g délután öt órakor a gyorsvonattal vissza­utazhattam Budapestre, azokkal az emberekkel, a vezetőségi tagokkal érintkeztem részben a pénztárnok lakásán, ahol — amint emiitet­tem — az egyesületnek adminisztrációs könyvei vannak, ahol a könyveket szabályszerűen és hivatalból átvizsgáltam. Közben természetesen az egyesületnek elnöke, pénztárnoka, ellenőre ugyancsak jelen volt, s ott az adminisztrációs ügyeket elintéztük. Akkor megállapodtam velük, hogy tekintettel arra, hogy ez a december 31­ikére bejelentett közgyűlés nem engedélyeztetett, jelentsétek be január 14-ikére ujabban a köz­gyűlést, amikorra ismét szabad leszek és eljö­hetek a közgyűlésre, de vigyázzatok, hogy a bejelentés szabályszerű legyen, nehogy esetleg valami alaki kifogás alá essék. A megállapodás megtörtént. A vezetőség január 14-ikére a közgyűlést ismét bejelentette, még pedig a volt Jókai-kör helyiségét jelölte meg, ahol közgyűlést szándé­kozik tartani. A kávéház-tulajdonossal, aki az említett helyiség tulajdonosa, már előre meg­beszélték a dolgot, illetőleg a helyiséget tőle elkérték. A kávés a helyiséget rendelkezésre is bocsátotta. Midőn ez megtörtént, megtették a bejelentést az ottani rendőrfőkapitánysághoz. Harmadnap kikézbesitik a végzést, amely végzés 164/1923 számot kapott a rendőrségen, s az volt a tartalma, hogy a kávéháztulajdonos be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom