Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

162 A nemzetgyűlés 90. ülése 1925. Gr. Bethlen István ministerelnök: Egész tömege a javaslatoknak fekszik a bizottságok előtt és legyenek megnyugodva a t. képviselő urak, bogy kellő időben még más javaslatokat is hozunk a Ház elé. Peyer Károly: Választójogi javaslat! Rassay Károly: Az alkotmányjogi javaslatokat, a földreform novelláját, mind várjuk! Gr. Bethlen István ministerelnök : A szónokok egész sora foglalkozott külpolitikai kérdésekkel. Ugron, Baross, Rassay, a szociáldemokratapárt több tagja, Eckhardt, Lukács képviselőtársaim behatóan fejtegettek külpolitikai kérdéseket, egyikmásik részletkérdéseket is, úgyhogy ezen képviselőtársaim egész anyagára kitérni nincs módomban. Én szavaimat és mondanivalóimat ahhoz fűzöm, amit Rassay Károly t. képviselőtársam az irredentizmusról mondott. Nekem ehhez hozzáfűznivalóm a következő : Amikor mi a trianoni szerződést aláirtuk, ugyanakkor köteleztük magunkat arra, hogy ha szomszédainkkal és az összes többi államokkal békében akarunk élni, mint ahogy kétségtelenül békében akarunk élni, ezt a szerződést be is tartjuk. Azonban amikor ezt a szerződést aláirtuk, arra nem köteleztük magunkat, hogy azt a szerződést igazságosnak, jónak deklaráljuk, (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) arra nem köteleztük magunkat, hogy annak megváltoztatására a rendelkezésre álló békés eszközökkel ne törekedjünk, (Ugy van! jobbfelöl,) arra nem vállalkoztunk s nem köteleztük magunkat, hogy a magyar nemzet igazságait az illetékes fórumok előtt ki ne fejtsük és arra ne törekedjünk, hogy az igazságaink érvényesüljenek. (Elénh helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Hogy erre jogunk van, bizonyíték rá maga a kísérőlevél, amellyel a trianoni szerződés nekünk átadatott, amely elismeri, hogy miután a békeszerződósben előfordulhatott, hogy etnikai, vagy gazdasági igazságtalanságok csúsztak be, azok reparáltatni fognak. Már maga ez az elismerés elismerése a magyar nemzet azon jogának, hogy ezekkel a kérdésekkel akár a parlament, akár a társadalom, akár a kormány foglalkozhat, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A között, hogy mi ezekkel az igazságtalanságokkal foglalkozunk, és az irredentizmus között lényeges különbség van. Mert mi az irredenta? Az irredenta oly törekvés, mely egy szomszéd, vagy más államhoz tartozó állampolgárok ragaszkodását az illető államhoz meg akarja ingatni és őket elszakadásra akarja bírni. Ha mi ezt tennők, ebben az esetben jogosan volna szemrehányás tehető nekünk ós ebben az esetben a nemzetközi jog szempontjából kifogás alá esnénk. Azonban nem irredenta az sem, ha mi a kisebbségi kérdésekkel foglalkozunk, nem irredenta az sem, ha rámutatunk évi január hó 25-én, cßüiörtökön. azokra a viszonyokra, amelyben idegen uralom alá került magyar fajtestvéreink élnek. (Elénk helyeslés és taps.) Ha elégedetlenség mutatkozik közöttük, ez nem a mi cselekvésünknek a következménye, hanem következménye olyan intézkedéseknek, amelyek a nékik biztosított jogokat csorbítják. Ha elégedetlenség mutatkozik közöttük, ez nem egy irredenta következménye, mint ahogy azt velünk szemben szomszédaink a világ előtt gyakran feltüntetni kívánják, hanem azoknak az intézkedéseknek következménye, amelyekkel jogaiktól megfosztják őket. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Talán voltak Magyarországon emberek, akik a maguk részéről igazi irrredentát szükségesnek tartottak. Az én meggyőződésem szerint ezek csak bolond emberek lehettek, bolond emberek azért, mert nem az ő hozzátevésükre van szükség, hogy elégedetlenség fejlődjék ki, ha a szomszéd államok részéről olyan intézkedések történnek, amelyek a trianoni és más szerződésben foglalt kisebbségi jogokkal ellen tótben állanak. (Ugy van!) Jogunk van ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert hiszen a trianoni szerződés integráns része a kisebbségi jog. A nagyhatalmak és a mi szomszédaink között külön szerződések köttettek, amelyekben szomszédaink kötelezték magukat arra, hogy a kisebbségekkel szemben respektálják azokat a jogokat, amelyeket ebben a szerződésben elfogadtak. De velünk szemben is garantáltattak ezek a jogok a trianoni szerződés 44. és 47. §-aiban. Bírjuk tehát a szerződéssel megpecsételt jogot arra, hogy ezen kisebbségek helyzetével foglalkozzunk, a népszövetség előtt helyzetüket feltárjuk és a magyar közvélemény, a magyar parlament, a magyar kormány megtegye mindazon lépéseket, amelyeket helyzetük javítása érdekében szükségeseknek lát. (Elénk helyeslés.) Rassay Károly: Ezt követeljük mi is! Gr. Bethlen István ministerelnök: Ezeket szükségesnek tartottam kifejteni, mielőtt röviden vissza akarnék térni azokra az incidensekre, amelyek ezen kérdésekből kifolyólag az utolsó időkben felmerültek. Méltóztatnak tudni, hogy bizonyos sajtócampagne indult meg már hetekkel ezelőtt Magyarország ellen, amely sajtó-campegne-ban fegyverkezéssel vádoltattunk, azzal vádoltattunk, hogy bizonyos törvényjavaslatokat adtunk be a nemzetgyűléshez, amelyek burkolt katonai intézkedéseket tartalmaznak, azután c sajtó-campagne későbbi stádiumában határincidensekre hivatkoztak, amelyeket mi idéztünk volna elő, végül az utolsó stádiumban bizonyos népgyűlések tétettek szóvá. Anélkül, hogy hosszassan detailokban fejtegetném ezt az ügyet, röviden megállapítom a következőket. (Halljnk.) Megállapitom először is azt, hogy Magyarországon semmiféle fegyver-