Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

156 A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. évi január hó 25-én, csütörtökön. vednek meg, akiket szolgálni kivan. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil : Az aradi magyarok ezt meg­köszönik ! Peidl Gyula: Ezen a téren helyes politiká­val nem lehetetlen eredményeket elérni, bár az idők folyamán sok minden elrontatott. Erre bizonyíték Ausztria sorsa. Ausztria hasonló helyzetben van, mint mi és Ausztria mégis tu­dott magának egyrészt az ő demokratikus be­rendezkedésével, másrészt a történt tények tanul­ságainak levonásával és főként semleges állás­foglalásával barátokat szerezni, és ma az a helyzet, hogy ennek az Ausztriának vannak támaszai, amelyek közérdeknek tartják, hogy talpraállitsák ezt a szerencsétlen kis országot. Én azt gondolom, hogy megfelelő politiká­val hasonló eredményeket Magyarországon is lehet elérni, bár ismétlem, hogy az éveken ke­resztül folytatott helytelen politika sokat ron­tott e / tekintetben En a külpolitikai kérdéseket közelebbről nem kívánom boncolgatni, mert hiszen tudom, hogy meglehetős kényes, és talán olyan terü­letre tévednék, amely pillanatnyilag nem kelle­mes ós nem hasznos és én ezt mindenáron ke­rülni akarom, mégis felkivánom említeni amellett amit mondtam, annak megerősítése szempont­jából, hogy tehát ne szaladjunk mi Kemal pasa után, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) maradjunk Európában és igyekezzünk Magyarországot európai módszerekkel megmenteni és felépíteni. De ne szaladjunk másrészt Moussolini ur után sem, még pedig két okból : mert Magyarorszá­gon a fascizmus három és fél esztendőn keresz­tül épen elég volt, ha másnak nevezték is, a másik ok ellenben az, hogy Olaszország a győz­tes országok közé tartozik és az talán átmene­tileg kibír egy fascizmust, de Magyarország az én legjobb meggyőződésem szerint egy ujabb kiadást semmiképen nem tudna kibírni. De meg aztán Mussolini urnák a barátsága, hogy mennyit ér, azt talán a jóvátételi kérdéssel kap­csolatban nem szükséges nekem bővebben fejte­getnem ! (Egy hang bal felől : Dupla zsákkal jön !) Szükségesnek tartom, hogy itt a szociál­demokrata pártnak a népek önrendelkezési joga tekintetében elfoglalt álláspontját leszögezzem. A legutóbb megtartott pártkongresszus a kö­vetkező határozatot hozta e tekintetben (ol­vassa) : »Külpolitikai tekintetben a szociál­demokrata párt az 1918-ban a berni konferen­cián elfoglalt álláspontján áll. Az erőszak poli­tikája külpolitikai téren ép ugy megbosszulja magát, mint belpolitikai téren. A népek hová­tartózandóságát csak demokratikusan végrehaj­tott népszavazás döntheti el. A szociáldemo­krata párt valamennyi ország szociáldemokra­távial együtt küzd ezekért a követelésekért. A jóvátétel követelése igazságtalan és teljesithet­len követelés, amelynek erőszakos végrehajtása az ország gazdasági összeomlását vonhatná maga után.« Ezek után legyen szabad nekem röviden a jóvátétel kérdéséről néhány szóval megemlékeznem. Az én megítélésem szerint Magyarországnak kétféle jóvátételi kérdéssel kell foglalkoznia és ha talán nem 100°/o-nyira, nem is egészen, de bizonyos mértékben a kettő összefügg, és egyiknek az elintézése, kedvező, vagy kedvezőtlen elintézése folyik a másikból. Itt folyik t. i. egy úgynevezett belső jóvá­tétel, amelyet én épen olyan igazságtalannak tartok, mint amilyen igazságtalannak tartja a kormány és tartjuk valamennyien a külső jóvá­tételt. Hogy a kettő mennyire analóg, arra nézve talán elég felhoznom azt, hogy a kis és nagy­entente egyaránt azon a címen követel vagy vél tőlünk követelhetni jóvátételt, hogy a háborút mi okoztuk a németekkel együtt, nekik abban nincs részük, tehát a háború költségeiért is mi vagyunk felelősek. A belső jóvátételnek ugyanez az alapja, az a feltevés, hogy a háborút mi vesz­tettük el, t. i. szociáldemokrata párt, a szabad­kőművesség, a zsidóság és a többi, a háborút mi vesztettük el, a forradalmat, a diktatúrát mi csináltuk, tehát mindezekért mi vagyunk fele­lősek (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) ós mi tartozunk jóvátétellel. Én nem kétlem, hogy akiben csak egy csöpp objektivitás van, az egyet­ért velem abban, hogy ez az utóbbi belső jóvá­tételi alap ép ugy igazságtalan és jogtalan, mint ahogy igazságtalan ós jogtalan az entente jóvá­tételi alapja (Ugy van! Ugy van! a szélsobal­óldalon.), mert amint a háborúért nemcsak a középeurópai országok felelősek . . . Propper Sándor: Különösen nem azoknak népei ! Peidl Gyula : . . . hanem felelős azért min­denki, felelős elsősorban az imperialista nagy­tőke . . . Rassay Károly: A diplomácia! Peidl Gyula : . . . felelős a diplomácia, fele­lősek a politikusok jobbra és balra, épen ugy nem lehet egy csöppnyi igazságérzettel azt állí­tani, hogy akár a háború elvesztésóért, akár az első vagy második forradalomért és azok követ­kezményeiért a népességnek egy rétege, legyen az szociáldemokrata, zsidó vagy szabadkőműves, lenne egymaga felelős. Igenis hibásak vagyunk valamennyien, hibáztunk valamennyien, vagy azáltal, hogy elmulasztottunk bizonyos intéz­kedéseket a nép szükségleteit szolgáló intézmé­nyek felfrissítése tekintetében, amelyet a minis­terelnök ur a forradalmaknak főokaként állított oda általában, vagy azáltal, hogy hibát követtek el azok, akik helytelenül ítélték meg a helyzetet, akik későn jöttek rá bizonyos igazságokra. Mert az ón meggyőződésem szerint, ha csak egy fél esztendővel a háború befejezése előtt leszámoltak volna Magyarországon azzal, hogy a háború elvesztése pedig természetes vaskövet­kezetességgel felfordulást eredményez és ennek megfelelően igyekeztek volna berendezkedni, ak­ikor mindennek ellenére el lehetett volna kerülni

Next

/
Oldalképek
Tartalom