Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-90

142 A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. évi január hó 25-én, csütörtökön. Szomjas Gusztáv: Teljes az egyetértés! (Folytonos nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, mert az elnök nem képes ilyen zajban ellenőrizni sem a szónokot, sem a közbeszólásokat. Peidl Gyula : Ebben a vonatkozásban még csak egy kérdést kívánok érinteni és ez az, hogy mig egyrészt egészen helyesen és szükségszerűen az egész vonalon a takarékosságot prédikáljuk és azt kívánjuk, addig a másik oldalon tiltakozunk mindenféle további jóvátétel ellen. Pikler Emil: Fáklyásmenetet rendeznek! (Zaj.) Peidl Gyula : Uraim, a takarékosságra a jó példát a legmagasabb polcon kell megadni ! (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Szomjas Gusztáv : A legegyszerűbben élnek ott ! Györki Imre: Ne fáklyásmenetet rendezzenek ! Cifra nyomorúság ! Rakovszky István : Nem kell parádé az ország pénzéből ! Tessék a saját zsebéből ! Rassay Károly : Ennek a szegény, lerongyolt országnak nem kell parádé! Peyer Károly : A gyermekmenhelyeken éheznek, a testőrgárda kétszer kap húst ! (Nagy zaj a Ház minden oldalán!) Rakovszky István : Lássuk a költségvetést, hogy mibe kerül a tréfa! (Folytonos zaj.) Rassay Károly : A ministeri ós udvari vadászatokra is kíváncsiak vagyunk ! Peyer Károly: Ide a költségvetést, hogy töröljük a tételeket! Pikler Emil : Mibe került a fáklyásmenet ? (Nagy zaj.) Szomjas Gusztáv: Mibe került nekünk a puccs! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Költségvetést !) Peyer Károly : Zárszámadást kérünk ! Szijj Bálint: Hogy számolják el a szovjet adósságait. (Nagy zaj.) Györki Imre : Fáklyás menet és nyomor ! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Szomjas Gusztáv: A nemzet hűsége! A becsületes keresztény magyarságé volt a fáklyásmenet ! Györki Imre : Czirkuszt csinálnak itt, mikor éheznek! (Nagy zaj.) Elnök : Györki képviselő urat rendreutasítom ! Méltóztassék csendben maradni ! Rupert Rezső : Kenyeret kellene adni ! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon ; Az is van !) Elnök : A képviselő ur beszédének ama kitétele, amelyet az imént használt, olyan vonatkozás volt, amely az államfő személyére vonatkozik. (Nagy zaj.) Bodó János : Gyalázat ! (Félkiáltások a jobboldalon : Gyalázat ! Disznóság ! Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Érdemeket akar szerezni! Ne fenyegessen! Pikler Emil : Ez szuverén testület ! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Esztergályos János: Az állam pénzéről és vagyonáról van szó. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem Rupert képviselő urat, tessék csendben maradni ! Rakovszky István: Felelősségre lehet vonni az államfőt ! ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj.) Elnök : Kérem Rakovszky István képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Ne méltóztassék az elnöki jogokat is gyakorolni ! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk az elnököt !) A képviselő urat csupán arra kívántam figyelmeztetni, hogy az államfő személye a vitán kivül áll. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj és félkiáltások a szélsőbaloldalon : Felállani ! Felállani ! A jobboldalon ülő képviselők felállanak és továbbtapsolnak : Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Smólen Tónik !) Szabóky Jenő : Nem leszünk osztrák lakájok ! (Nagy zaj.) Farkas István: Lakájok! Lakájok! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Smólen Tónik!) Elnök : Kérem Farkas képviselő urat, tessék csendben maradni! Két óra elérkezvén, a házszabályok 251. szakasza alapján hozott házhatározat értelmében az üíést két órára, délután 4 óráig felfüggesztem. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. Élénk felkiáltások a jobboldalon : Éjen a kormányzó !) (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Peidl képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Peidl Gyula: T. Nemzetgyűlés! A szünet előtti beszédem egy mondat közepén szakadt meg, még pedig azért, mert — ugy látszik — félremagyarázták a mondat első felét. Ez ugy szólt, hogy véleményem szerint a takarékosságra legmagasabb helyen kell jó példával előljárni. Véleményem az, hogy ez a kérdés az indemnitás keretébe tartozik ; az indemnitás keretébe tartozik a kormányzó fizetése is, de az igazság kedvéért meg akarom állapítani, hogy én nem a kormányzó fizetését értettem. Ha a belügyminiser ur szükségesnek tartotta — amint hallom — közbekiáltani, hogy a kormányzó három vagon búza értékét kapja fizetésként, kijelentem, hogy én ezt abszolúte nem tartom soknak; nem is erre gondoltam, hanem az udvartartásra. Ezt tartom olyan természetűnek, olyan tűiköltségesnek, amilyent ez a szegény ország nem engedhet meg magának.. Ilyen értelemben gon-