Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.
Ülésnapok - 1922-90
130 A nemzetgyűlés 90. ülése 1923. ettől nagyon elveszi a gazda kedvét a városi törvényhatóság és azok a bizonyos irányármegállapitó bizottságok, amelyek a kisgazdák által nagy vesződséggel termelt kerti, piaci árukat megmaximálják. Nagyon sok panasz érkezett hozzám. Én természetesen igyekeztem megnyugtatni az illetőket azzal, hogy bizonyos fokig talán még van jogosultsága ennek a dolognak, mert hiszen még nem vagyunk egészen abban a normális helyzetben, amelyben voltunk annak idején, de azért mindenesetre ma már egyrészt szükségtelennek tartom, másrészt pedig azt hiszem, hogy ez valahogy inkább árt a többtermelésnek. Ezért szerintem szükségtelen ezt fentartani, sőt ellenkezőleg bizonyos fokig megszüntetendőnek tartom. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Mivel a kormánnyal szemben bizalommal vagyok, az indemnitást elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Peidl Gyula! Peidl Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Hogy eleget tegyek egy udvariassági szabálynak, belekapcsolódom az előttem felszólalt i képviselő ur szavaiba és meg kell állapitanom, hogy amikor azt mondotta, hogy a tömegek olyanok, mint a vezetők, akkor egyrészt tévedett, mert ón ezt fordítva tudom, de másrészt ezzel a megállapításával meglehetősen súlyos kritikát mondott azokról a tömegekről, amelyek őt a nemzetgyűlésbe beküldőitek. Ez magában foglalja azt a természetes következtetést, hogy az előttem felszólalt t. képviselő urnák nem sikerült engem meggyőznie és bizonyára nem okoz meglepetést, ha kijelentem, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormány által kért felhatalmazást megszavazzam. Ha egy csepp kételyem lehetett volna aziránt, hogy bizalmatlanságom a kormánynak ugy bel- mint külpolitikájával s/.emben teljes és tökéletes, akkor ez a csepp kétely is a tegnap esté folyamán teljesen eloszlott volna. (Ugy van! a szélsöbaloldalon J Propper Sándor : Ébredő kormány ! (Mozgás jóbbfélöl.) Peidl Gyula : A t. belügyminister ur tegnap olyan választ adott Kassay t. képviselőtársam interpellációjára, amely szinte a kétségbeeséshez viszi közel az olyan embert, aki őszintén, komolyan és becsületesen a szivén hordja ennek az országnak a sorsát. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha minden érzékem, ha politikai, morális és taktikai érzékem nem csal, akkor az én tiszteletteljes véleményem szerint csak kétféle választ adhatott volna a belügyminister ur erre az interpellációra. Vagy azt, hogy az eddigi sorozatos merényletekhez az ébredők egyesületének semmi köze nincsen, vagy egy, ha ezt nem mondhatta, akkor egy másikat, hogy t. i. egyetlen figyelmeztető, egyetlen megrovó szava évi január hó 25-én, csütörtökön. lett volna az ellen az egyesület ellen, amely eddigi működésével mérhetetlen károkat okozott az országnak. Ehelyett sajnálattal kell megállapítanom, hogy a belügyminister urnák — bár kénytelen volt elismerni, hogy a vizsgálat adatai szerint a legutóbbi merénylet az ébredők egyesületéből indult ki — nemcsak hogy egy korholó, megrovó, figyelmeztető szava nem volt, hanem egyenesen védőügyvédként viselkedett, egyenesen védelmébe vette az ébredők egyesületének ezt a működését . . . (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Rakovszky Iván belügyminister: Letartóztattam azokat, akik ezt csinálták! Peidl Gyula : ... és ezzel alapot adott azoknak az uraknak, hogy csak folytassák, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) vigyék tovább ezt az országot a lejtőn. Rakovszky Iván belügyminister: Akkor majd lecsukják őket! Propper Sándor : Addig minister, mig az ébredők akarják! Meskó Zoltán : xlkkor már régen nem volna minister ! Liberális ember volt, nem volt soha ébredő ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Peidl Gyula; Nem szavazhatom meg a felhatalmazási javaslatot, mert a kormánnyal szemben bizalmatlansággal viseltetem. De nem szavazhatnám meg a jelen esetben akkor sem, ha a kormány pártjában ülnék. En elismerem, hogy a kormányok általában juthatnak olyan különleges helyzetbe, amikor költségvetést nem terjeszthetnek elő, amikor tehát átmenetileg kénytelenek indemnitást kérni. De nem ismerhetem el törvényes és alkotmányjogi szempontból azt a lehetőséget, hogy a kormányok éveken keresztül következetesen és rendszeresen elmulasszák a költségvetés és zárszámadás beterjesztését, és igy éveken keresztül rendszeresen és következetesen elvonják a nemzetgyűléstől, a törvényhozástól az alkotmányban biztosított budgetjogot. Erre, az én véleményem szerint, semmi alapja, sem törvényes, de morális alapja sem lehet a kormánynak, s ebből a szempontból egyáltalán lehetetlennek tartom, hogy a nemzetgyűlés a kormányt ebben a törvénytelen eljárásában támogassa. Mielőtt rátérnék a kormány bel- és külpolitikájának kritikájára, szükségét érzem annak, hogy itt egynémely dolgot magunkkal kapcsolatban felemlítsek. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Itt nagyon sok szó esik velünk kapcsolatosan a mi nemzetköziségünkről, és pedig nemcsak a kormánypárt részéről, hanem egyén ellenzéki oldalról is. Annyira megy a nemzetköziségnek ez az emlegetése és aláhúzása, hogy például megfigyeltem Szilágyi Lajos képviselőtársamat, aki felszólalásában legalább féltucatszor emiitette meg a mi pártunk nevét; megtörtént vele, hogy elfelejtette eléje tenni a »nemzetközi« jelzőt, akkor megismételte a mondatot,
