Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-88

6r. A nemzetgyűlés 88. ülése 1923. évi január hó 23-án, kedden. A kisebbségek kérdésében a Saint Germain en Laye-ben 1919-ben és 1920-ban kötött nemzetközi szerződésekben szorosan, pontonként körvonalazva vannak a kisebbségeknek a jogai. Ezeket nem akarom részletesen felsorolni, megcselekedte ezt már előttem Eckhardt r igen t. képviselőtársam nagy precizitással. Én csak nagyban és egészben utalok a jogoknak azon körére, mely ezekben a nemzetközi szerződésekben a kisebbségek számára biztosítva van. Ezen jogok között vannak emberi alapjogok is, az élethez és szabadsághoz való jog. Jellemző, hogy a főhatalmak még ezen emberi alapjogok biztosításának kimondását is szükségesnek vélték az utódállamokkal szemben és még sokkal jellemzőbb, hogy ezeket az emberi alapjogokat sem tartják meg az utódállamok, még az e tekintetben vállalt kötelezettségüket sem teljesitik. Az emberi alapjogok biztosításán kivül ezekben a nemzetközi szerződésekben biztosítva van a kisebbségek javára a nyelv használatának szabadsága, a vallás szabad gyakorlata, a polgári és politikai jogegyenlőség, iskolák, jótékonysági, vallási és szociális intézmények létesítésének szabadsága. Mindezek a jogok, amelyek a nemzetközi szerződésekben le vannak fektetve, csak egy minimumát biztosítják a kisebbségek jogainak. Ez a minimum sokkal kevesebb, mint amennyit 1868-ban, az akkori nagy Magyarország a mi' nemzetiségeinkkel szemben a nemzetiségi törvényben megalkotott. Ez a minimum azonban nagyon értékes minimum, mert megóvja átcsatolt véreinket attól, hogy felszívja őket (AZ £L többség, amelynek uralma alá rendeltettek. Már most, ha azt tekintem, hogy miképpen hajtották végre ezeket a nemzetközi szerződéseket, akkor szörnyüködéssel kell megállapítanom, hogy az utódállamok szerződéses kötelezettségeik közül egyetlenegyet sem teljesítettek. Nem akarom felsorolni annak a részleteit, hogy az utódállamok miképpen szegték meg ezeket a kötelezettségeket, mert mindezeket már nagyon szépen csoportosította Eckhardt t. képviselőtársam. Nagyban és egészben csak arra utalok, hogy még az emberi alapjogokat sem adják meg átcsatolt véreinknek. Keserű tanúbizonyság erre a vagonlakók ezrei és tízezrei, akiknek élete és szabadsága nincs biztosítva uj hazájukban, akik tehát kénytelenek voltak onnan kivándorolni. Nem kell bővebben taglalnom azokat a nyelvtorturákat sem, amelyeken véreink keresztülmennek, csak épen futólag utalok arra, amit t. képviselőtársaim mindannyian tudnak, — hogy akadt a Felvidéken egy olyan zsupán, aki megtiltotta, hogy a nyílt utcán magyar szó hangozzék el. Utalok arra is, hogy sehol az utódállamokban nem tűrik a magyar feliratokat, még pedig sem a cég- sem az utcai feliratokat. A különböző atrocitásokra nem akarok részletesen kitérni, csupán az agrárpolitikáról emlékezem meg, amely a megszállott részeken sernm-' egyéb,, mint a magyarság rendszeres deposszedálása. Ezzel a helyzettel szemben megindult a kisebbségek jogainak védelme tekintetben a hatályos propaganda. A legnagyobb eréllyel indította meg ezt először is a népszövetségi ligák uniója. Ezeket a ligákat tulajdonképpen a nemzetek szövetsége hivta életre a végből, hogy minden nemzet kebelében népszerüsittessék a nemzetek szövetségének intézménye. Ezekben a ligákban azonban már nem az az egyoldalú szellem érvényesül, mely a nemzetek szövetségét a legújabb idők áthatotta; ezekben nem falanx szerüen vannak képviselve a legyőzöttek és győzők, hanem ezekbe minden nemzet beléphet és ott szabadon érvényesítheti felfogását. Itt tehát az igazi világszellem nyilatkozik meg. Ez a testület a leghatározottabban foglalt állást a kisebbségi kérdésben. Kiküldött egy kisebbségi bizottságot egy kiváló angol politikusnak, Dickensnek vezetése alatt, amely bizottság kidolgozott egy javaslatot s ezt a legutóbb, júniusban tartott prágai konferencia elé terjesztette. Ennek a konferenciának a lefolyása nagyon érdekes és tanulságos reánk nézve. A Dickenson-féle kisebbségi javaslatnak legfőbb pontja az volt, amely szerint megkereste a nemzetek szövetségét, hogy azt a kötelezettséget, amelyet magára vállalt akkor, amikor elvállalta a kisebbségek jogai felett való protektorátust, tényleg teljesítse is és hogy ebből a kötelezettségéből kifolyólag alakítson egy egészen külön komissziót a kisebbségek kérdésében, amely a helyszínén, a kisebbséglakta területeken vizsgálja meg a kisebbségek sérelmeit ós azután e vizsgálatok alapján intézkedjék. Nagyon érdekes és értékes megállapításokat is tartalmaz ez a kisebbségi javaslat, a méltányosság és igazság azon szelleme tekintetében, amelyet figyelembe veendőnek, követendőnek ir elő és amelynek követését meg is kívánja a nemzetek szövetségétől a kisebbségek kérdésében. Nagyon értékes megállapítások vannak abban a tekintetben is, hogy a jövőt illetőleg a kisebbségek kérdésének továbbfejlesztésére nézve tesz javaslatokat. A jövő szempontjából határozottan azt követeli, hogy ahol a kisebbségek nagyobb tömegekben laknak együtt, ott a kisebbségeknek a lehető legmesszebbmenő autonómia adassék; ahol pedig a kisebbségek nem laknak sürü tömegekben együtt, ott is érvényesülhessen teljesen a nyelv szabadsága, a nyelvet minden téren, nemcsak a bíróságok előtt — amint azt a nemzetközi szerződések megállapítják, — hanem a közigazgatás minden terén is, az iskoláztatás minden fokán keresztül érvényesíthesse, és hogy az állam nyelvével hasábosán használtassák a hivatalos eljárásban» a kisebbségek nyelve is. A kisebbségi komissziónak ezen nagyon