Nemzetgyűlési napló, 1922. IX. kötet • 1923. január 23. - 1926. február 09.

Ülésnapok - 1922-89

ÏG8 A nemzetgyűlés 89. ülése 1923. évi január hó 24-én, szerdán. egyesületről, mint ahogy Sóos honvédelmi mi­nister ur elmondotta ezelőtt két évvel. 1920 június 20-án ugyanez az ur most már plakáto­kat ragasztat ki az országban és ezeken a pla­kátokon és röpiratokon egyszerűen követeli a kormány eltávolítását és ezt mondja (olvassa) : »Támaszkodva az Alföld megszervezett magyar­ságának millióira, követelem a kormány azonnali lemondását. Biztosithatom a kormányt, hogy a nemzet figyelemmel kisérte minden mozdulatát és a bíráskodásban kíméletlennek fog mutat­kozni.« A kormány végre kénytelen bejelenteni, hogy az egyesület működését felfüggeszti és a vizsgálatot elrendeli. 1920 június 17-én Simonyi Semadam akkori ministerelnök ur bejelenti, hogy kénytelen az egyesülettel szemben fellépni, — amelynek akkor is voltak védői, mert a politikai ambíciók elhúzódzkodtak ebbe a várba, ahonnan várták az életrekelést, — kénytelen bejelenteni, hogy felfüggeszti az egyesület működését és a vizsgálatot megindítja. Ez történt 1920 június 17-én és 1920 június 26-án Simonyi-Semadam akkori ministerelnök ur ezen a helyen bejelen­tette lemondását. Kuna P. András: Annak más oka volt! Drozdy Győző: Bizony az volt! Rassay Károly: Simonyi-Semadam kormá­nya után jött gr. Teleki Pál kormánya. Már 1920 november 11-én, amikor egy vasárnap megtörténik a Lipótvárosi Kaszinó elfoglalása s utána megtörténik a Soltra-gyilkosság, szintén kénytelen a Házban bejelenteni, hogy az egye­sület működését felfüggeszti és elrendeli a vizsgálatot. Ekkor adja ki a kormány a Ma­gyar Távirati Iroda által 1920 november 11-én közölt következő kommünikéjét (olvassa): A kormány ujabb vizsgálatot rendelt el az Ébredő Magyarok Egyesülete ellen, mert a legutóbbi tapasztalatok szerint a rendzavaró és a közbiz­tonságot is veszélyeztető események előidézésé­ben és a hatósági jogkört bitorló cselekmények elkövetésében az egyesület tagjai, sőt a vezető­ség néhány tagja is »tevékenyen részt vett.« Még érdekesebb ennél, ha ezzel az egyesülettel szembe akarunk nézni, meghallgatni azokat az indokokat, amelyekkei gr. Teleki Pál, aki azt hiszem, eléggé konstruktiv politikus, bejelentette az egyesület felfüggesztésének a szükségességét. Gr. Teleki Pál, az akkori miniszterelnök ur három momentumot emlit fel, amely szükségessé tette neki az egyesület felfüggesztését. Az egyik ok, amint az akkori minister­elnök ur mondja, az, hogy (olvassa) : »Szombaton reggel egy küldöttség átadott nekem egy memo­randumot, amely ugyanakkor a kormányzó ur Ofőméltóságához és a nemzetgyűlés elnökéhez is beterjesztetett, amely memorandumnak utolsó passzusa ugy szól, hogy addig is, amig a memo­randum 2. és 6. pontjai nem lesznek elintézve, az Ébredő Magyarok Egyesületének vagonlakók osztálya egy külön lakáshivatalt állit fel, amely működését nyomban megkezdi.« Ez az egyik momentum, mondja a ministerelnök ur. »A másik momentum az, hogy a belügy minister ur nyomára jött egy olyan ügyrendnek, amely sohasem mutattatott be a belügyministeriumnak. Ennek az ügyrendnek van egy pontja, amely nagyon érdekes azért, mert bizonyos világot vet az u. n. egyéni akciókra. Szó szerint fel­olvasom ezt a pontot : Egyes kisebb, mélyre nem szántó önálló akciók, melyek az ügy komolyságát nem sértik és eredménnyel kecseg­tetnek, a kerületi vezetőség belátására bizva, de mindig annak teljes erkölcsi és esetleg anyagi felelőssége mellett elvileg engedélyez­tetnek. Végül itt vannak a november hetediki, vasárnapi események, — mondja a ministerelnök ur harmadik indok gyanánt megjelölve — ame­lyek következtében a letartóztatottak között három egyén van, akik mind az egyesülettel összeköttetésben állanak«. Gróf Teleki Pál is harcba keveredett az ébredőkkel, elrendelte az egyesület felfüggeszté­sét, elrendelte működésének megvizsgálását, azonban meg kell állapitanom, hogy az egyesü­letnek semmi komolyabb baja nem történt, és inkább ki tudta böjtölni az egyesület azt, hogy gróf Teleki Pál ne legyen ministerelnök, mint hogy gróf Teleki Pál el birta volna érni azt, hogy az ő ministerelnöksége alatt most már másodízben elrendelt vizsgálat és eljárás kellő eredménnyel járjon. Drozdy Győző : Gyávák voltak mindannyian ! (Zaj.) Rassay Károly: 1920 november 15-én itt, a nemzetgyűlés termében újra kénytelenek vol­tunk foglalkozni ezzel a kérdéssel Akkor Huszár Károly képviselőtársunk állott fel a képviselői padokból és bejelentette, hogy az Ébredő Ma­gyarok Egyesületének egyik vezető tagja azt a kijelentést tette, —• megjegyzem, az illető ma is vezető tag — hogy az egész nemzetgyűlés gaz­emberekből áll, legfeljebb csak tiz tisztességes tagja van, a többit fel kellene akasztani, külön­ben is ez lesz a vége. Sem az egyesületnek, sem annak, aki ezt a kijelentést tette, egyetlen hajaszála meg nem görbült. Drozdy Győző : Itt védték a nemzetgyűlésen ! Peidl Gyula: Tekintély védelem ! Rassay Károly: A Simonyi-kormány és a Teleki-kormány után végre jött a Bethlen­kormány. Rothenstein Mór: Ez nem fog lemondani! (Élénk derültség.) Karafiáth Jenő: Móric igazat mondott! (Derültség jobbfelöl.) Rassay Károly: Az Ébredő Magyarok Egyesülete tovább is vidáman élte a maga egye­sületi, nemzetvédelmi életét és most már az összeütközések a fórumon mind " kevesebbek és kevesebbek lettek ; de nem azért, mintha a Bethlen-kormány végre energikus kézzel bele

Next

/
Oldalképek
Tartalom