Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-80
À nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, hedden. 37 rendtörvény (Ügy van! jóbbfelől és a középen.), amikor a nyomdász odaállt és azt mondta : ezt a cikket nem szedem ki, mert ez nekem nem tetszik ; na nem ugy irtok, ahogyan nekem tetszik és nekem megfelel, akkor mehettek, szerkesztő urak, nem szedem ki az Írásaitokat. (Ugy van! jóbbfelől es a középen.) Ez volt a rendtörvény, a rendtqrvényük. Ez tetszett önöknek, Conti-utcai »elvtársak«, igy képzelik ezt önök, elvtársak, és nekünk örök bűnünk marad, hogy nem kopiáljuk le az önök rendszerét, és azért acsarkodnak itt önök, akik igazán elenyésző kisebbségben vannak, azért mernek még mindig játszani a nemzet türelmével, mert mi még mindig nem tanultunk. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Farkas István : Maga a nemzet ? Maga csak a szubvencionált Nép ! Elnök : Csendet kérek ! Zsirkay János : Mert ha azt a könyvet elolvasták volna, amelyből engem megvádoltak, akkor nagyon jól tudhatnák, — csak egy kis fáradságot és időt kellett volna maguknak szakitaniok — hogy az egész hatszáz oldalas könyvön végigvonul az én szegedi működésem. De amikor önök egyik oldalról a tárgyilagosságot hirdetik,akkor kiragadnak egy szót,hogy Zsirkay János, a későbbi ébredőelnök, egy radikális lapnak volt a szerkesztője, de arra már nem érnek rá, hogy ugyanabból a könyvből megtudják, hogy Szegeden a vörösök engem fogtak el elsőnek és ki akartak Kistelken szolgáltatni a vörös hadseregnek, ha a franciák közbe nem vetik magukat és meg nem mentik az életemet. (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Patacsi Dénes (közbeszól. Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez államtitkári beszéd !) Elnök : Patacsi képviselő urat rendreutasitom ! Zsirkay János: Az ellenforradalom szálai igenis az én irodámban futottak össze és örök büszkeségem marad, hogy nemzetemet ott az életem veszélyeztetésével is szolgálhattam. Hogy pedig hogyan éreztem önökkel szemben, azt bebizonyítom egy vezércikkemmel, amely nagyon rövid és amellyel leszek bátor a t. Nemzetgyűlés figyelmét egypár percig igénybe venni (olvassa) ; »Keresem a gyilkosomat !« Esztergályos János : Mikor irta ? Zsirkay János : A proletárdiktatúra bukása után közvetlenül. (Derültség és zaj a szélsőbáloldalon.) Sütő József : Az 1918-as cikkeket olvassa fel ! Zsirkay János ; Azt is felolvashatom bátran. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Patacsi Dénes : Ilyet mondani ! Kinek lehetett akkor irni ? Zsirkay János : Miután Szegeden megalakult a nemzeti kormány, megtudtuk, hogy összeesküvés készül a munkások részéről, amely »gajdeszbe« akar kisérni bennünket. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez az egyetlen fogalom, melyekkel az önök működése a magyar nemzeti szókincset, NAPLÓ vrn. sajnos, szaporította : a gajdesz fogalma. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Györki Imre: Siófok, Orgovány, Abony, Kaposvár, Hatvan, Devecser hol van ? (Zaj.) BarthOS Andor : Hollán ! Ferry ! (Egy hang a szélsőbaloldalon : Somogyi ! Bacsó !) Zsirkay János: Amikor megtudtam, hogy én is ki vagyok osztva, hogy az én fejemre is pályáznak és csak az alkalomra várnak, hogy lefejezhessenek, akkor irtam a következő cikket (olvassa) : »Keresem a gyilkosomat. Mindenütt keresem és találgatom, vájjon melyik lehet az, akinek a szeszélyes véletlen engemet juttatott ? Mert tudom, régen tudom, hogy ki van osztva a szerep nagyszerűen, az utolsó mondatig meg van a tervezet, kinek mit kell cselekednie, ha a nagy, döntő pillanat elérkezik. Ugy szeretném tudni, vájjon én melyiknek jutottam ? Szeretném, ha a nagy leszámolás pillanata előtt pár percig beszélhetnék vele. Harag és indulat nélkül tudnám megmondani neki, hogy tisztelem benne a meggyőződést, ha ez igazán meggyőződése, mert ami kevés értéket magamban becsülök, az az, hogy hinni tudok a magam igazságában. Hogy nekem van-e igazam, vagy neki, azt majd eldönti az idő.« Hébelt Ede : így uszították gyilkosságra az embereket, hogy a meggyőződés szentségére hivatkoztak. (Zaj jóbbfelől.) Zsirkay János (továbbolvassa) : »Döntse el az idő, vájjon ő-e az igazi szocialista, aki csupán és kizárólag a maga szűkre szabott szakszervezetében látja a világ megváltóját . ; ; Patacsi Dénes : Butorhasználatra berendezve ! Esztergályos János: Olvassa fel a Népet, amióta abba ir, hogy mit ir az ! Zsirkay János : :. . vagy én, aki mindig másért harcolok és nem a magam béréért és előnyéért. De hogy a hit csak akkor hit, ha meghalni tudunk érte, azt tudom és azt is tudom, szemhunyorgatás nélkül adnám és adom oda az élete« met a hitemért és meggyőződésemért. Ha arra kerül a sor, póz és frázis nélkül vállalom az ítéletet. Az életnek egyetlen örömét ismerem csak : a munkát. Elnök (csenget) : Legyen szabad figyelmeztetnem a képviselő urat, hogy a cikkek felolvasásában lehetőleg méltóztassék arra a körre szorítkozni, amely feltétlenül szükséges a személyes vita elintézéséhez, mert ha divatba hozzuk, hogy évekre visszamenőleg kölcsönösen felolvassuk egymás» cikkeit, akkor az indemnitási javaslat letárgyalására sohasem kerül a sor. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon .' A »Tüzet« olvassa fel !) Zsirkay János: Tehát befejezem. »Ha majd rákerül a sor és kerestek, itt vagyok. A nyakamon egy érmet találtok, küldjétek azt az öreg édesanyámnak Szentesre. Izenjétek meg neki, hogy hordtam, mert tőle kaptam. Két kis lányom egyetlen vagyonom. Ha ti győznétek, gondoskodjatok róluk, ök szegények nem tehetnek arról, hogy az apjuk nem tudott hinni a ti botor álmaitokban. Farkas István : Frázis ! 10
