Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. 71 szakos támadásokkal szemben megvédelmezze szabadságát, megvédelmezze önérzetét és becsületét. Nem végezhetek azonban anélkül, hogy valamire ne emlékeztessem a ministerelnök urat. A múlt év május 7-én, amikor a választási agitáció már meglehetősen magas izgalmi pontot ért el, Bethlen ministerelnök ur még mindig elég nyugodt és elég higgadt tudott maradni. Debrecenben ekkor a következőket mondotta (olvassa) : »Nem vagyunk szigeten élő nemzet, hanem egy nagy népcsalád tagja, amely egységes, kulturális, állami és társadalmi berendezkedéseken alapul. Amikor nemzetközi társaságban vagyunk, nem járhatunk fehér kamásliban vagy vörös frakkban, de nem járhatunk vitézkötésesen sem, hanem ugy kell viselkedünk, ahogy a többi nemzet és együtt kell velük tartanunk azokban a törekvésekben, amelyek az emberiség haladását jelentik. Harmóniában kell eljárni a többi európai néppel, mert ez egyedüli jövőnk.« Arra kérem a ministerelnök urat, hogy ezt az államférfiúi emelkedettségre valló, becsületes, jó tanácsát elsősorban ő fogadja meg és ő fogadtassa el kormányának és a mögötte ülő többségi pártnak minden tagjával. (Felkiáltások jobbfelöl : Valamennyien aláírjuk !) Fogadja meg ezt a jó tanácsot, ezt a higgadt órában saját magának adott tanácsot azért is, mert okos dolog, ha a parforee-vadászok vörös frakkjának levetését a társadalom uralkodó osztályai saját maguk kezdik meg. Legyen erre intő példa 1789, amely mindig megismétlődhetik mindaddig, amig az államok és népek kormányzásának módszerei fehér kamásliban és a parforee-vadászok vörös frakkjában járnak. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsobalóldalon.) Elnök : Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Csontos Imre, képviselő ur személyes kérdésben szót kért. En a szót neki megadtam. Csontos Imre: T. Nemzetgyűlés! Yárnai képviselő ur beszédének bevezetésében engem egy bizottsági ülésből kifolyólag oly színben tüntetett fel, mintha én a fogyasztóközönségnek, különösen az ellátatlanoknak ellensége volnék. En azon a bizottsági ülésen, amelyet a népjóléti minister urnák a közellátásra vonatkozó törvényjavaslata tárgyában tartottunk, azt hangsúlyoztam felszólalásomban, hogy semmiféle kötött rendszernek nem vagyok hive. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondtam, sokkal szivesebben venném, ha a magyar kormány a határon szabná meg, hogy mennyit lehet kivinni és mennyi a feleslegünk, mert akkor az a búzamennyiség, amit a magyar földmivelő osztály termel, ide bent forogna közkézen és sok kai könnyebben lehetne a közélelmezési nehézségeket megoldani. Kiss Menyhért: De nem ezt csinálták! Csontos Imre : Ezt én lelkiismeretes meggyőződésemből mondtam, és távolról sem illethet engem az a gyanúsítás, mint aminő színben a t. képviselő ur engem fel akar tüntetni. Eletem egész munkásságával bizonyíthatom, hogy nem nyúltam soha a szegények zsebébe, hanem inkább támogattam őket. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassanak ezt tudomásul venni. De mindaddig, amig ennek a szerencsétlen országnak közellátását közös tálból akarják intézni, addig az mindig nehézséggel fog küzdeni és meg fog akadni a termelés nem is egyszer, hanem többször. Ezt nem is nekem kellett volna a bizottság ülésén felhoznom, mint a kormányt támogató embernek, hanem önöknek, akik az ellenzék padjain ülnek. Mert önöknek kell arra törekedni, hogy az a termés, ami a magyar paraszt munkája következtében az országban van, szabadon foroghasson közkézen és ne a nagytőke magtárába jusson, (ügy van! jobbfelöl.) Önök csak kiabálnak és rágalmazzák azt a becsületes földmivelőosztályt, amely pedig ma is milliószámra hoz áldozatokat. Az én városom, Karcag, egymaga 32 vagon búzát ad a közellátás céljaira az államnak és ennek 60%-át ingyen adja. Ebből a 32 vagonból én 240 métermázsát vagyok köteles az állam rendelkezésére és a szegények ellátására adni. Méltóztassanak ezt tudomásul venni. A karcagi szegények számára pedig 12 vagon búzát kell összegyűjteni, hogy az a szegénység az ilyen agitátorok kezébe ne kerüljön. Esztergályos János (közbeszól). Elnök : Esztergályos képviselő ur, tessék csendben maradni. Csontos Imre : Nem kívánok magától erkölcsi prédikációt hallani; (Taps jobbfelöl.) amikor én itt sokszor közbeszólok, ezt azért teszem, mert látom, hogy az országban és a parlamentben annak a zsidóságnak megbízottai akarnak erkölcsileg felülkerekedni, akik az ország minden szerencsétlenségének elsősorban okozói voltak. Körülöttem is mint nagyapa körül öt árva gyermek van. (Zaj a baloldalon.) Maguk mernek beszélni, akik a szegényeknek félrevezetői, és amikor a front felbomlott és hazajöttek, egyenesen a kisgazdatársadalomnak uszítottak mindenkit, hogy a bűnös zsidóság feje felől a felelősséget elhárítsák, akik képesek voltak a szegény katonaságot, amely hóban, fagyban szenvedett, papirbakanccsal ellátni. (Uyy van! a középen.) De itt erről a képviselő urak nem beszélnek, csak bennünket igyekeznek támadni, akik becsületes lélekkel szolgáljuk az ügyet és vállaljuk a terheket, hogy az állam fel ne boruljon és mindenki nyugodtan élhessen. (Igaz! Ügy van! jobb felöl) Minden rágalom és minden gyanúsítás ebben a teremben mindig csak felénk irányul. (Zaj a baloldalon.) Ennyit akartam csak mondani. Méltóztassék megjegyezni, hogy rendelkezünk mi annyi becsületes hazafisággal, mint önök közül bárki. Bocsánatot kérek felszólalásomért. (Éljenzés és taps