Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-80
A nemzetgyűlés 80, ülése 1923. évi január 9-én, kedden, 67 Barabás Samu: Nem igaz, amit mond! Várnai Dániel: Az ur nem tud semmit! Hogy mondhatja nekem, hogy nem igaz? Barabás Samu : Fényes Lászlóról beszéljen, nem a székelyekről! (Zaj. Egy hang a jobboldalon : A vörösök ellen sem volt más, esak székelyi A vörösökről beszéljen!) Várnai Dániel: »A székelyek az 1916. évi könnyelmű vezetést megjegyezték maguknak. 1918 október hónapban, midőn a bolgár arcvonal összeomlása után a román betörés ismét veszélyeztette Erdélyt, a székely 38. hadosztály követelte, hogy szállítsák haza, hogy Erdélyt megvédhesse.« Barabás Samu : Ez igaz ! Várnai Dániel: »A székelyek nem akarták az 1916. évi eseményeket még egyszer megérni, tudniillik azt, hogy az oláhok ismét kirabolják a székelyeket !« Barabás Samu : Ez is igaz ! Várnai Dániel : Azok az urak, azok a publicisták, tábornokok és politikusok, akik négy év óta azzal töltik az életüket, hogy a harcoló népre hárítják a felelősséget, h kérdés szóhakerül, elsősorban mindig arra mutatnak rá, hogy akadt a piavei fronton, a délnyugati arcvonalon egy magyar hadosztály, egy honvéd hadosztály, amely elsőnek tagadta meg az engedelmességet. Barabás Samu: Miért beszél erről? Miért tartozik ez ide? (Zaj jobb felöl.) Várnai Dániel : Amíg idáig juthatott a hadsereg harcoló része, addig a hadseregvezetésnek rendkívül sok hibája halmozódott össze, úgyhogy ez a helyzet, ez a lelki és fizikai diszpozíció a harctéren elkerülhetetlenül megteremtődött. Barabás Samu: Árulás volt. Erről beszéljen ! Várnai Dániel: Boroevics Szvetozár tábornagy, akit igazán nem lehet destruálással vádolni, . . . Eőri-Szabó Dezső: Nagy szláv volt! Várnai Dániel :... s akiről mindent elmondhatnak, de azt nem, hogy nem értett a hadseregvezetéshez, és azt sem, hogy nem ismerte a helyzetet, hogy nem ismerte a hadsereg főparancsnokságot, nem ismerte azt a szellemet, amely a hadsereg főparancsnokságnál uralkodott, ő állapítja meg . .. Patacsi Dénes : A főparancsnokságban a cseh és szerb exponensek ültek, nem pedig magyarok ! Várnai Dániel : . . . hogy »nem a Piave volt a bekövetkezett események oka, hanem a hadsereg főparancsnokság könnyelműsége és felületessége.« Barabás Samu: Kikből állott a főparancsnokság? (Zaj.) Várnai Dániel : Majd tovább, amikor már arról van szó, hogy a piavei katasztrófa előidézéseért ki a felelős, és ki a felelős azért, hogy a fegyverszüneti szerződés megkötésének elmulasztása, illetőleg a szerződésaláirás tényének a hadsereghez való letelegrafálásának elmulasztása miatt ki a felelős azért, hogy 20 hadosztályunk került olasz hadifogságba akkor, amikor a pácluai fegyverszüneti szerződés alá volt irva, mondom, ennek megállapítása után azt mondja Rubint tábornok : »A rendszer hibái a hosszú háború alatt nem maradhattak titokban. Annyi rengeteg embernek oly hosszú idő alatt való együttlétével az egyik a másiknak elbeszélte az elszenvedett igazságtalanságot, amelyek a magyar szivek ezreiben az elkeseredés és bizalmatlanság érzését váltották ki.« T. Nemzetgyűlés ! Ennél az időpontnál azonban sokkal hamarabb, majdnem két esztendővel hamarabb, akadtak magyar politikusok, akik itt a képviselőházban, zárt ülésben, megmondották a kormánynak, az akkori többségnek, hogy borzasztó nagy hibák, nagy bajok vannak a belső politika irányításában, nagy bajok vannak a hadsereg vezetésében és élelmezésének rendszerében. Megmondották mindezt ós épen olyanok mondották, akik — mint hallom — nem használták ki a hadsereg elkeseredését, aminthogy nem használta ki senki. Eőri-Szabó Dezső: Dehogynem! Várnai Dániel : De a józanságnak egy felemelő pillanatában, a világosan látásnak egy meglepően éles pillanatában megmondották, hogy baj van a belső politika vezetésében és a hadsereg vezetésében is, igy ez nem mehet tovább. Windisch-Graetz Lajos herceg volt az, aki az emlékirataiból kivehetőleg, én nem voltam itt, nem tudom pontosan ellenőrizni az időpontot, a lucki áttörés ideiében történt a zárt ülés, tehát 1916. év nyarán lehetett, — mondom — Windiseh-Graetz volt az, aki akkor sok mindent elmondott. Az emlékiratait későbben visszaszívta ugyan, — bizonyára megvoltak rá az okai — de ezeknek egy része mégis a nyilvánosság elé kerülhetett, sőt bekerült Rubint tábornok könyvébe is. Ezekben az emlékiratokban Windisch graetz herceg maga mondja el, hogy azon a bizonyos nevezetes zárt ülésen mire mutatott rá. Azt mondja: »Tizsgálat tárgyává tettem a cseh és rutén ezredek magatartását, árulásuk okait, amelyek részben politikai hibánk számlájára irhatok,« — ,azt mondja — »politikai hibánk számlájára«. Én nem tudok mást mondani ezzel vonatkozásban, csak azt, hogyha a hadsereg nemzetiségi csapattesteiben volt hajlandóság arra, hogy az ellenséghez való átpártolással szolgáljanak egy nemzeti eszmét, szolgálják azt a nacionalizmust, amelyet évtizedek során beléjük oltottak, ezeknek a háborúban olyan katasztrofális cselekedeteknek volt egy forrása, és ez a forrás nem lehetett más, mint Magyarország régi nemzetiségi politikája. Szomjas Gusztáv: Nekünk mondja ezt, vagy az entente-nak? (Zaj.) Várnai Dániel : Hasonlókat mond Andrássy Gyula is. Andrássy Gyula ezeket az eseményeket egy esztendővel megelőzve.... . 9*
