Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

50 A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. _ lösleges szószaporítás, az időnek szántszándékos elfecsérlése szintén igen-igen nagy bűn az egészséges parlamentarizmus elvével szemben. (Igaz ! ügy van ! jobbfelöl, j T. Nemzetgyűlés ! Országunk jelenlegi helyzetében semmit som tartok annyira szükségesnek, sőt annyira nélkülözhetetlennek, mint a lelkek konszolidációját, (ügy van! jobb felöl) Enélkül nincs konszolidáció semmi más téren. Nincs sem gazdasági, sem politikai, sem nemzeti konszolidáció. De épen ez az, amit nem tudunk megteremteni. Hiszen amig itt a nemzetgyűlésen pártok és egyének nem ellenfelekként, hanem mint ellenségek állanak egymással szemben, amig az átkos visszavonás szelleme itt terjengeti fölöttünk sötét szárnyait, addig a lelkek konszolidációjára való törekvés csak hiu próbálkozás. Miért nézzük mi mindig azt, ami elválaszt egymástól bennünket, s miért nem akarjuk komoly, nyilt akarással megtalálni azt, ami minket magyarokat egymással összefűz? (Igaz! ügy van! half elöl.) En nem tudom elhinni, t. Nemzetgyűlés, hogy itt a magyar törvényhozás templomában akadjon olyan törvényhozó, akit nem az ország, nem a haza, a nemzet — a megcsonkított ország és a megtiport nemzet — fölemelésének gondolata vezetne. Ha talán más és más utakon, más és más eszközökkel is, de végeredményben mindnyájan / ugyanazon cél felé kell hogy törekedjünk. És nem tudom elhinni, nem tudom feltételezni, hogy az 1918. év tapasztalataiból ne okultak volna a pártok és az egyének. Hogy ne okultak volna abból pártok és egyének, hogy mire vezetett az, amikor Károlyi Mihály és serege politikai pártérvényesülésből nem hallgatták meg a végveszély intő szavát s elutasították a nemzet összefogására irányult törekvést. Rassay Károly: Ki utasította el? Eőri-Szabó Dezső: Károlyi Mihály. Rassay Károly: De most? Eőri-Szabó Dezső: 1918-ról beszélek és nem mostanről. Épen azt mondom, hogy nem hiszem, hogy az akkori eseményekből ne okultunk volna, s hogy meg vagyok róla győződve, hogy nincsenek itt olyan pártok és egyének, amelyek s akik most is készek volnának politikai érvényesülésért az ország szekerét kátyúban hagyni. Rassay Károly: Mondja meg, hogyan fogjunk össze. Drozdy Győző: Kiváncsi vagyok az összefogási tanácsokra. Eőri - Szabó Dezső : Ezt is megmondom majd ! Méltóztassanak nekem elhinni, hogy én igazán egyforma mértékkel igyekszem mérni, meglátom a hibát nemcsak a túlsó oldalon, hanem itt is, s ennek a meglátásnak magyaros őszinteséggel kifejezést is szoktam adni. Nagyon szomorú, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy mi mindig azt keressük, amit egymás fejéhez vagdoshatunk. Szomorú, hogy nem tudjuk megtalálni azokat az érintkező pontokat, amelyek kell hogy a közös munkára összehozzanak bennünket s amikor a baloldali pártokat — koncedálom és elismerem ezt is — szüntelenül a demagógia és a destrukció vádjával vagdossuk fejbe, akkor ne csodálkozzunk azon, hiszen ez pszichológiai jelenség, hogy e pártok ennek következtében még inkább baífelé tolódnak. Rassay Károly: Dehogy tolódnak! Nem hagyjuk magunkat! (Derültség jobbfelöl.) Eőri-Szabó Dezső: Viszont méltóztassanak belátással lenni túloldali t. képviselőtársaim is, hogy ha viszont ők folytonosan cézári törekvésekkel vádolnak minket, ha a kormányt önzéssel, párturaiommal vádolják, ha a kormány legtisztább intencióit is kétségbevonják és bizonyos oldalakról tendenciózus beállitással nemcsak a kormánynak, hanem az országnak, a nemzetnek tekintélyét is lerántják a külföld előtt, amire épen Klárik Ferenc képviselőtársunk szolgáltatott példát, amikor azt mondotta beszédében, hogy ebben az országban 48 százalékot ér el az analfabéták száma. (Zaj a szélsöbálolddlon.) Hát, mélyen t. képviselőtársam, méltóztassék csak jobban utánanézni a dolgoknak. Az a szám, amit ön mondott, 1900-ból való, tehát csekély 22 évvel ezelőtt volt, ellenben az 1910-iki népszámlálás adatai szerint már csak 41 "8 százalók volt az ország lakosságából olyan, aki nem tudott irni és olvasni, amibe azonban méltóztassék beleszámítani a hat éven aluliakat is, akik eo ipso nem tudnak irni és olvasni. Klárik Ferenc: Nagy-Magyarországról beszéltem! A statisztika a hat éven felüliekről beszélt! Nem lehet igy beállítani a dolgot! Eőri-Szabó Dezső : Nem ugy van ! Ebben a hat éven aluliak is benne vannak, ha ezeket leszámítjuk, kiderül, hogy 687 százalék az írniolvasni tudó felnőtt lakosok száma. Klárik Ferenc : A hat éven aluliak nem járnak iskolába! (Felkiáltások jobbfelöl: Epen azért nem tudnaJc irni és olvasni!) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Klárik Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Eőri-Szabó Dezső: így áll tehát a helyzet, mélyen t. képviselőtársam. Ha ön 48 százalék analfabétát mutat ki, akkor ez alkalmas arra, — bár csak egy adat a sok közül — hogy diszkreditáljon bennünket a külföld előtt. (Igaz ! Ugy van! jobb felöl.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ha a túloldalról ilyen inszinuációkat dobnak felénk, ha minden eszközzel a rendszer megbuktatására és igy a helyzet feiforditására igyekeznek, akkor ne csodálkozzanak rajta, ha felveti fejét a rendtörvény, En nem akarok azok hibájába esni, akik az indemnitás tárgyalásakor általános vitát folytat-