Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-80

48 A nemzetgyűlés 80. ülése 1923. évi január 9-én, kedden. közelebb jussunk az élet olcsóbbodásához. Vagy talán leküzdötte a kormány a jóvátétel rémét? Akár azzal, hogy az egész világ öntudatába belevitte volna azt, hogy bennünket, ha máskor nem, de a románok megszállása alatt már annyira kifosztottak, hogy milliárdokra és milliárdokra menő jóvátételi összegeket fizettünk, akár pedig azzal, hogy hivatkozott volna arra, hogy ez az ország, amelynek területe kétharmadrészét elvették, amelyet kommunizmus és ellenséges megszállás károsítottak, jóvátételt fizetni nem tud, és kijelentette volna, hogy jóvátételt fizetni nem is fog. Ehelyett megelégedett a kormány olyan nyilatkozatokkal, hogy jóvátételt fizetni nem vagyunk képesek, de ezzel egyidejűleg teljesítette az állatjóvátétel esedékes részleteit, szóval nem mutatta azt a komoly és elhatározott szándékát, hogy jóvátételt a magyar állammal szemben ne követeljenek, mert aki tőlünk jóvátételt akar kapni, annak azt magának kell kiküzdenie. Avagy azért legyen bizalommal az ország egésze a kormány iránt, mert ha nem is hozta vissza a régi határokat, legalább szerzett egy jó barátot az országhatárok mentén vagy azokon túl a külföldön? Haller István : A politikájának teljes csődje! Haller József: Én nem látom sehol sem ezt a jó barátot. Vagy talán azért, mert megfékezte a kis vidéki basákat, mert lehetetlenné tette, hogy hivatalos hatalommal visszaéljenek? Oly kevéssé tette lehetetlenné, hogy még a legilletékesebb foruni, a t. Ház szine előtt tudomására hozott eseteket sem torolta meg. Hiszen hónapok multak már el a közvetlenül a választások után történt mentelmi sérelmek bejelentése óta és ezek a mai napig sincsenek megtorolva. Nem láttunk sehol egy esetet, amikor azt mondta volna a kormányelnök ur vagy az illetékes minister, hogyha akad Magyarországon főszolgabíró vagy csendőrtiszthelyettes, aki nem tudja, hogy a képviselőt védi a mentelmi joga és az illetőt letartóztatni nem szabad, ellene bracchiumot alkalmazni nem szabad, levonja ennek következményeit azzal, hogy aki ezt nem tudja és nem respektálja, azt 24 óra alatt elküldi arról a helyről, amelyen törvényismerettel és törvónytisztelettel megállani nem tudott. Nem láttunk még egy ilyen esetet sem, pedig igen fontos lenne, mert a kormány ezekből az esetekből, amelyeket itt a legilletékesebb fórumon szemtől-szembe hoznak tudomására, képet konstruálhat magának arról, hogyha ez történik a mentelmi joggal védett képviselőkkel, vájjon mi történhetik a szegény pórral és cseléddel és szegény munkásemberrel. Vagy azért legyen bizalommal az ország egésze a kormány iránt, mert végre behozta azt az adózási rendszert, hogy mindenkinek jövedelme és vagyona arányában, tehát igazán teherbíró képessége szerint kell adóznia? Azt látom, hogy ma is aránylag az fizeti a legtöbb adót, akinek a legtöbb pár cipőcskét kell vennie és a legtöbb éhes száj számára kell kenyeret szereznie. Talán azért legyünk a kormány iránt bizalommal, mert végre belátta, hogy nem az a fontos, hogy ő legyen azon a helyen, hanem az a fontos, hogy a nemzet köréből ki lehessen küszöbölni végre a széthúzást és az egyenetlenséget, hogy a nemzet tudja egyes rétegeiben egymásnak megbocsátani a multat, megbocsátani a bűnöket azoknak, akik ezután hajlandók őszintén közremunkálkodni a haza javára? Drozdy Győző : Mi még Bethlennek is megbocsátunk, csak menjen el. Haller József: En mindezt nem látom, s azért konstatálom, hogy az ország nagy többségének nincs, oka ezt a kormányt bizalmával kitüntetni. En azonban ebben a tekintetben sem akarok igazságtalan lenni, s azért a kormány javára igenis koncedálni kívánom, hogy azokon kivül, akiket konjunkturás természetük vitt a kormány táborába és azokon kivül . . . (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Erdélyi Aladár: Hogy lehet ezt mondani? Haller István: Talán nincsenek? Drozdy Győző : Sokan vannak olyanok, akik itt voltak. Sokan ültek itt, voltak köztük köztársaságiak és károlyisták is! (Zaj jobbfelöl.) Elnök : Kérem Drozdy Győző képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni! Haller József: Kérem t. képviselőtársamat, tessék megvárni a végét, s akkor azt hiszem, nem fogja magát sértve érezni. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Haller József : Értettem ezen konjunkturások alatt — hiszen méltóztatott beszédem előbbi folyamán itt lenni — azokat, akik a mindenkori kormánynak leltári támogatói, akik koncokért állnak a kormány mögé, különösen a nagybankosokat, nagygyárosokat, vagyvállalkozókat. Ezzel szemben koncedálni kívánom, hogy igenis vannak a kormányelnök ur politikájának őszinte hivei is. Rassay Károly: Ezek ti vagytok valamenynyien, akik most itt vagytok ! Nem kell nyugtalankodni ! (Derültség.) Ki kell várni a dolgokat ! Haller József: Ezek elsősorban azok, akik különös hálát éreznek iránta azért, mert az ő felfogásuk szerint — ugy, amint Ígérte — megmentette az intelligenciának vezető szerepét. Igaz, hogy ezek között a leglelkesebbeknek épen azokat, az intelligenciának azt a tetejét látom, amely ugyan igen rátartós arra, hogy a maga származásának okmányait vagy legalább a hagyományait az ősmagyarokig vezesse vissza, az ezer évvel ezelőtt elköltözöttekre lévén büszke, de nem nagyon erőltette meg magát abban a tekintetben, hogy a jelenlévő magyarokra lehessen büszke, akik mindent ambicionáltak inkább, csak azt nem, hogy az ormon álló Vár azt