Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-79
A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. 37 molyan beszélek. Nem igen szoktam olyasmit mondani, amit igazolni nem tudok. Szám szerint nem tudom megmondani, mert most nincs nálam a szám, de az egész országban köröskörül a perifériákon épugy, mint a főváros kerülete melletti községekben és kisebb városokban a rendőrkapitányok vagy az illetékes szolgabirák a i szakegyesületeket, illetőleg nem is a szakegyesüle- ! tekét, hanem az alapszabállyal ellátott országos szövetségek csoportjait napról-napra oszlatják fel.. Szabó Imre: Azért, mert segélyeket fizetnek. Klárik Ferenc : . . . mert segélyeket fizetnek. Hát persze hogy fizetnek, hiszen arra vannak alapitva. Ha valaki munkanélkülivé válik, annak munkanélküli segélyt adnak. Erre van alapitva a szervezkedés gazdasági része és ezért oszlatják fel. Igen-igen nagy számot tudnék mondani, de nem akarok. Majd lesz alkalmam, hogy számadatokkal is igazoljam ezt az állitásomat. Méltóztassék azonban elhinni, hogy igazat mondok, amikor ezt mondom. : Ha a Népszava megjelenik és elmegy vala- : mely községbe, ha megtalálják X-nél vagy Y-nál vagy pedig egy csoport helyiségében letéve az asztalra, akár olvassa valaki, akár nem, a Népszavát természetesen elkobozzák és ha találnak valakit, aki a Népszavát olvassa, azt beviszik és a csendőrség megveri. Történt már olyan eset is, hogy abból kifolyólag, hogy a Népszavát olvasta, internálták azt a szegény embert. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelől : Hogy lehet ilyet mondani! Még maga sem hiszi !)'Őszintén mondom, hogy rendkívül örülök annak, hogy önök ilyen nagyon csodálkoznak ezen. Szerintem ez körülbelül azt jelenti, hogy önök sem értenek egyet azzal a rendszerrel, amely rendszerről most beszélek és amelyről adatokat hozok fel. Tessék csak elmenni a Népszava szerkesztőségébe vagy kiadóhivatalába, méltóztassék ott adatokat kérni erre nézve; majd hivatalos, irásos adatokat fognak önöknek erről bemutatni. Hát igen t. Népgyűlés . . . (Derültség.) MeskÓ Zoltán : Kevesen vagyunk egy népgyűléshez ! (Elénk derültség.) Klárik Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Ha ilyen állapotokat látok .. . MEskó Zoltán : Egy népgyűlésen már rég lecsukták volna ! (Derültség jobbfelől.) Propper Sándor : Nem szégyen népnek sem lenni ! Klárik Ferenc: . . . nekem az a gondolatom, az én lelki világomban az vibrál, az dolgozik, hogy politikai meggyőződéséért, politikai felfogásáért senkire haragudni nem szabad,... Szomjas Gusztáv: Nem is haragszik senki! Klárik Ferenc : . . . ha nekem politikai ellenfeleim vannak, azokat nem tekinthetem ellenségeimnek. Ha ez megvan a magánéletben, akkor a közéletben is meg kell lennie. Nem szavazhatok bizalmat az olyan kormánynak, amely csak azért, mert valaki más meggyőződésen alapuló újságot olvas, vagy pedig más politikai meggyőződésből kifolyólag szervezkedik valaki, azt alantas közegeivel internáltatja vagy becsukatja vagy megvereti, vagy akármilyen úton-módon megfélemlíti. Ez csak egy egyeduralmi kormánynak lehet a gondolata, (Zaj a jobboldalon.) de semmi körülmények között olyan kormányzati rendszernek, amelyről én nem mondom, hogy demokrata, hanem amely szabadelvű s amely a demokrácia felé törekszik és hajlik. Halász Móric : Én is mindennap olvasom a Népszavát, de még egyszer sem vertek meg érte. (Derültség jobbfelől.) Klárik Ferenc: Méltóztassanak megengedni még a következők. Azt is tetszett mindig mondani reánk, hogy sztrájk-meiszterek vagyunk. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Ahá ! Már rátapint ! Közeledünk már !) Én egyike vagyok ezeknek az állítólagos sztrájk-meisztereknek, mert hiszen őszintén és büszkén mondhatom magamról azt, hogy már harminc esztendeje vagyok a szociáldemokrata pártnak szerény tehetségű tagja . . . Szomjas Gusztáv : Akkor már egy pár ezer sztrájkot rendezett. Klárik Ferenc : ... és hosszú idő óta vagyok egy nagy, hatalmas gazdasági szervezetnek elnöke, tehát ugyebár feltétlenül bizonyos, hogy az urak engem ezek közé a sztrájk-meiszterek közé számítanak. (Felkiáltások jobbfelől : Bizony ! Maga mondja !) Mégis, tessék csak engem komolyan meghallgatni . . . Szomjas Gusztáv : Most előveszi a numerusokat. (Felkiáltások jobbfelöl : Halljuk csak !) Klárik Ferenc : . . . azt mondom, hogy senkinek közülünk nem célja a sztrájk. A sztrájk mindig csak egy végső és legvégső fegyverünk . . . Strausz István : Eszköz ! Klárik Ferenc : . . . mondom, legvégső fegyveiünk, hogy a célunkat elélhessük, ez a cél pedig \ vagy a rövidebb munkaidő, vagy a jobb munkabér. Halász Móric : Vagy hatalmi kérdés, mint Salgótarjánban, (ügy van! jobbfelől.) Klárik Ferenc : Mondom, vagy a rövidebb munkaidő, vagy a jobb munkabér, vagy mindkettő egyszerre. MeskÓ Zoltán : Ugy van ! Ez a jobbik ! Klárik Ferenc : De mi mindig csak mint végső fegyvert használjuk. Mi a kollektiv szerződések alapján állunk és mindig azt mondjuk : tessék a munkásoknak és munkaadóknak összeülni ezekben az időkben, tessék a drágasági hullámokat mindig figyelembe venni és ennek arányában kell felemelni vagy leszállítani a munkabéreket. (Zaj a jobboldalon.) Szomjas Gusztáv : Leszállitani ? Nem szállították le maguk soha ! Klárik Ferenc : De nem is volt még olcsóbbodás, mert a búza ára mindig drágább és nem olcsóbb, úgyhogy nem is lehet leszállitani a munkabéreket. (Zaj a jobboldalon.)
