Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-87
414 A nemzetgyűlés 87. ülése 1923. adótörvényeket szándékozik kiépíteni, kimélyíteni és igazságosan, méltányosan végrehajtani. Tudatában vagyok annak, hogy a mai viszonyok közepette egy évre szóló pénzügyi programmot egyáltalában nem lehet csinálni, ugy hogy a pénzügyminister urnák is már néhány hónap múlva el kellett térnie az ezen programmal kapcsolatos nyilatkozatától és uj adójavaslatokat kellett itt a Házban beterjesztenie, hogy azt a szándékát, amely szerint az államháztartás egyensúlyát helyrehozni, vagy ahhoz legalább is közelebbjutni kivan, ha nem is megvalósítsa, de legalább is ahhoz tényleg közelebb jusson és attól le ne késsen. Ez volt oka annak, hogy a t. pénzügyminister ur kénytelen volt uj adójavaslatokkal jöiini, amelyeket természetesen készséggel meg is szavaztunk. Ezt a koncepcióját, amely arra irányul, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállításához -közelebb jussunk, természetszerűleg a jövőben is támogatni szándékozunk. Figyelemmel azonban arra a nehéz helyzetre, melyben az ország van és arra a circulus viciózusra, amelyben financiális tekintetben vagyunk, kérnem kell a t. pénzügyminister urat, hogy adjon most már bizonyos kiméleti időt. A vad is, ha folyton pusztítjuk, megszűnik létezni. Nagyon kérem a t. pénzügyminister urat, adjon néhány hónapot a közönségnek, hogy megismerhesse ezeket az adótörvényeket, hogy megtudhassa, miért mennyit kell fizetnie; adjon időt közegeinek is, akiket a végrehajtással megbíz, hogy a közönséggel együtt tapasztalatokat szerezve megállapithassák, vájjon ezt a nagy tömegű nehezen emészthető eledelt tényleg meg tudjuk-e emészteni és a pénzügyi élet cirkulációja ezen törvények mellett fenmaradhat-e. Nekem különben is az az álláspontom, hogy kisebb adókulccsal jól kiépített és jól végrehajtott törvények utján nagyobb pénztári eredményt tudunk elérni, mint nagyobb adókulcscsal bíró, de nem jól végrehajtott törvényekkel. Tömegesen létrehozott adótörvényeket szerintem jól végrehajtani egyáltalán nem is lehet. Ezen elvi álláspontomból kiindulva arra kérem a t. pénzügyminister urat, hogy most már lehetőleg mellőzze az uj adójavaslatokat, amelyek uj terheket rónak a közönségre, lehetőleg mellőzze a létező adókulcsok felemelését. Mindjárt rámutatok a forgalmi adóra. Kérnem kell a t. pénzügyminister urat, hogy ezt az adót, amelynek kulcsát nemrég l'5 9 /o-ról 3%-ra emelte, legalább egyelőre ne méltóztassék emelni. Mert hogyan állunk ezzel az adónemmel? Sokan, akik kötelezve volnának ennek az adónak fizetésére, nem fizetik be a forgalmi adót, ezzel szemben olyanoknak forgalmi adója, akik azt fizetik, nem folyik be az államkasszába és végül, hogy egy krassz példát mondjak, egyes adótárgyaknál 3—4—5-szörös forgalmi adó folyik be az állampénztárba. A mezőgazdasági életből vagyok bátor egy példát felemlíteni, a cukorét'* január hó 19-én, péntehen. répa példáját. Legújabban a cukorrépa után köteles a termelő is forgalmi adót fizetni, fizeti ezt az adót a gyáros, aki a répát cukorrá dolgozza fel, fizeti a nagykereskedő, a kiskereskedő és fizeti a fogyasztó közönség. Ez négyszeres forgalmi adót jelent egy tételnél; ez a 12%-os forgalmi adó a cukor drágulásánál — melyről most szólani nem kívánok — 20—25°/o-os áremelkedést jelent. De még ennél is nagyobb hátránya van annak az intézkedésnek, hogy a termelő forgalmi adót kénytelen fizetni, még pedig az, hogy a répatermelőknek legalább is 5—10%-a kedvét veszítheti és nem termel cukorrépát, hanem kukoricát vagy mást, ami után nem kell fizetni forgalmi adót. Ebből az fog következni, hogy a pénzügyi kormányzat he fog ugyan venni a répa után mondjuk 100—150 milliónyi forgalmi adót, de elveszít cukoradóban akár 500 milliót, ha többet nem. Én ismerem a kérdést, hogy mennyi bevétele van az államkasszának a cukortermelésből és mondhatom, hogy 5—10% eltolódás 500 millió kárt jelent. Nem akarok e példákkal tárgyamtól elkalandozni, csak röviden említem fel, hogy a drágulás szempontjából ép igy gondolkozom a Máv. tarifa emeléséről és a dohányáruk emeléséről. Nézetem szerint soha olyan nehéz helyzete pénzügyi kormánynak nem volt, mint ma, de soha olyan nagy terrénuma sem volt arra, hogy az adótörvényekkel az adózóknak akár összjövedelmét, de mindenesetre jövedelmének legnagyobb részét bevonhassa az államkasszába, ha ezt az államháztartás egyensúlyának helyreállításához szükségesnek tartja. Szükségtelen tehát nézetem szerint, hogy uj adótörvényeket hozzunk vagy a létező adótörvények kulcsát esetleg felemeljük. Ma már adóemelések helyett inkább arra kell gondolnunk, hogy a létező törvényekbe becsúszott hibákat elimináljuk. Itt elsősorban a végrehajtási utasít ásókra gondolok, amelyekben az alaptörvényeken túlmenő intézkedések revíziójára van szükség, amire bátor vagyok felhívni a t. pénzügyminister ur figyelmét. Nem akarom a t. pénzügyminister urat határozati javaslatokkal bombardirozni, nem tartozom azok közé . . . -Szilágyi Lajos: Van elég, már hatvanhat határozati javaslat van! Mándy Sámuel : . . . nem tartom magamat csalhatatlannak abban, amit mondok, nem kívánom tehát mindjárt a Házzal el is fogadtatni azt. Legyen szabad azonban tisztelettel azt a kérést intézni a t, pénzügyminister úrhoz, tájékoztassa a Házat arról, hogy az ezer holdon aluli vagyonváltságból befolyó összeget, az erdőből, szőllőből, ingó vagyonukból stb.-ből befolyó váltságokat mire szándékozik fordítani. A mobil tőkéből befolyt — sajnos, kevés összegű — vagyonváltságot folyó kiadásokra fordították, azonban ezt a nagy összeget talán másképen kellene elhelyezni.
