Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

A nemzetgyűlés 86, ülése 1923. évi jmritar hó IS-ân, csütörtökön. 4<$ annak követelése nélkül, hogy a hadirokkantak sze» génységi bizonyítványt mutassanak fel ; j) állittassék vissza a plasztikai műintézet, amelynek igénybevétele díjmentesen biztcsittassék a hadirokkantaknak avégből, hogy amennyiben műorra. műfűire vagy az arc egyéb csonkulásának leleplezésére szükség van, az ug)r, mint régebben történt, a jövőben is megtörténhessék ; h) vettessék vége annak a visszásságnak, hogy az ujabb felülvizsgálatnál megkérdezik a rokkant vallását és tekintsenek el annak hatósági igazoltatásától, hogy a rokkant politikailag megbizkató-e ; l) mindezeket a jogosultságokat terjessze ki 1914-től kezdődően az ország integritása érdekében vivott valamennyi harctéri esemény hadikárosultjaira.« (Zaj jobbfelől.) Peyer Károly: Amikor levágták a fülét, nem kérdezték, hogy politikailag megbizható-e. Patacsi Dénes : Csakhogy a hadirokkantak céljaira pénz kell ! A hadimilliomosok adják le a költségeket ! Horváth Zoltán: Meg kell szavazni ! (Felkiáltások jobbfelől : Megszavazzuk !) Rassay Károly : Minden kurzusmilliomost is meg kell adóztatni ! Szabó Imre: Határozati javaslatomnak elfogadása esetén mindez megvalósítható, ha elfogadjuk azt, amit az előbb Emiltettem, hogy tessék erre adót kivetni az egész vonalon, tessék kizárólag ebből a célból megadóztatni mindenkit becsületes, progressziv alapon. Én hiszem, hogy ez alól az adó alól senki sem fog elzárkózni. Egyszerűen lehetetlenség az, hogy a rokkantak érdekében ide hozott, problémákat kézlegyintéssel intézzük el. Épen azért, mert azt tapasztalom, hogy bármit hozunk ide, legyen az a legszimpatikusabb javaslat, ha nem a túloldalról jön. állandóan a iegmerevebb elzárkózással és kigunyolással találkozunk és mert tudom, hogy ez az eljárás a kormány szándékával is megegyezik, a kormány iránt bizalommal nem viseltethetem és az indemnitást nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbahldahn.) Elnök : Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek . . . (Zaj.) . . . csendet kérek képviselő urak . . . hogy Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján személyes megtámadtatás címén szót kért. Én a szót a képviselő urnák a napirend tárgyalásán belül a nyert felhatalmazás alapján nem adom meg, (Helyeslés jobbfelől.), de a képviselő urnák a napirend letárgyalása illetőleg a vita megszakitasa után az utolsó fél órában jogában áll személyes kérdésben felszólalni. Most pedig, miután a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakitom s ennélfogva a szót Hegymegi-Kiss Pál képviselő nrnak átadom, ő egy fél órán belül felszólalhat. Hegymegi- Kiss Pál : T. Ház S (Halljuk! Halljuk! baljelől.) Először is bátorkodom megemlíteni, hogy talán félreértés van, mert én a vita megszakítása utánra kértem személyes kérdésben a tegnapi határozat alapján szót. Nagy Ernő: Még ilyen embert is bántinil Hegymegi-Kiss Pál: A parlament mérsékelt tempersmentumu tagjai közé tartozom, aki a legnagyobb vita során is meg szoktam őrizni a magam nyugcdtságát. Az is köztudcmásu dele g rólam, hogy a parlamenti tisztességet olyan ideálnak tekintem, amelyet én a magam részéről soha megsérteni nem akartam és nem is akarok. (Helyeslés jobbfelől.) Nem ;helyeseltem soha sem azt, hogyha akár jobbról, akár balról itt ebben a nemzetgyűlésben személyeskedések történnek, mert az elvem az veit, hogy önmagát becsüli meg, aki mást megbecsül, (ügy van! jobbfelől.) Nem is hittem soha, hegy nekem ebben a nemzetgyűlésben személyes kérdésben fel kell szólalnom. Ennek az oka Zalaszentgrót megválasztott uj képviselőjének, Vass József népjóléti minister urnák, mai nyilatkozata, amely nyilatkozatában a minister ur az interpellációm során előadottak miatt az én ncbilitásomat, igazmondásomat kétségbevonta s egyáltalán olyan lekicsinylő hangon nyilatkozott, amely az én önérzetemet méltán és joggal sérti. Saly Endre : A kormány tájékán ez szokás ! Hegymegi-KiSS Pál: Amikor én a zalaszentgretti választás miatt interpellációmat előterjesztettem, a politikai szabadságért emeltem szót és az volt a célom, hogy rámutassak a belügyminister ur előtt arra, hogy a köziigazgat ást párl célokra felhasználni nem helyes dolog. Vass József népjóléti minister ur személyével egyáltalán nem foglalkoztam. Hogy mennyire nobihs volt az eljárásom, bizonyítja ez a parlamenti értesítő, amelyből beszédem idevonatkozó részét felolvasom (olvassa): »A zalaszentgróti választáson a kormány jelöltje Vass József népjóléti minister volt. Nekem az ő választási tevékenységével nincs jogom foglalkozni, mert hiszen egyetlen egy olyan ténykedéséről sem tudok, amely a szabálytalanságnak még csak a látszatát is magán viselte volna.« Ezek után, mondom, különösnek találtam a népjóléti minister ur felszólalását. Különösnek találtam pedig először alaki okokból. Minekünk, képviselőknek, a tegnapi határozat folytán eltiltatott az, hogy a vita folyama alatt személyes kérdésben felszólaljunk. A népjóléti minister ur az; én távollétemben, a ministeri jogot használva fel, egy személyes kérdésben nyilatkozott s nekem, sajnos, csak most van módom ahhoz, hogy erre a személyes megtámadásra válaszoljak. Szilágyi LajOS : Ez sem lojális ! Peyer Károly : Ez sem egyforma ! Hegymegi-KiSS Pál : A minister urnák a házszabályok értelmében joga van mindenkor nyilatkozni ; de én a magam részéről a minister urnák ezt az eljárását nobilis eljárásnak nem tarthatom. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A minister ur beszédében általánosságban hangsúlyozta azt, amit először én is hangsúlyoztam, hogy ő a választások alatt nobilisán viselkedett. Másfelől azonban a sorok között megtámadott, mert valószínűleg rám is vonatkoztatta, hogy én a választási eljá-