Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

A nemzetgyűlés Ôâ. ülése 1923. > hogy vidéken milyen a közigazgatás és maguk a közigazgatási tisztviselők hogyan ássák alá a saját tekintélyüket, hanem azt is, hogy hogyan alakul ki ez a légkör és hogyan indul meg egy vidéki internálási eljárás. Ennek illusztrálására is elmondok egy esetet. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. ) Igen messze innen, közel az ország határához, Baja városában az egyik ottani lapban egy szép napon, 1922. december 16-án, megjelenik egy közlemény. A közleménynek az a címe: »Munkában a terroristák«. A közlemény elején egy csomó már jól ismert szósz, annak közepébe beállítva egy kis finom pecsenye, amely a következőképen szól (olvassa): »A műhelyekben, lebujokban folyik a munka és jaj annak, aki nem lép be a vörösbe, íme egy példa. Sárközi Sándor asztalossegéd, aki Keiter — tehát hitsorsos — Petőfiutcai műhelyében dolgozik, kijelentette, hogy nem lép be a szociáldemokrata pártba. Erre megjelentek a műhelyben a vörösök képviselői, névszerint Nyegus Jenő, Koch András, Rózsa Dezső. Sárközit terrorizálni, gyalázni kezdték: nem szégyelled magad lealjasitani stb. Fellépésük oly terrorisztikus volt, hogy maga a liberális vallású, orosz állampolgár, Reiter is megsokalta és a vörös terroristáknak utat mutatott.« — Majd tovább azt mondja (olvassa) : »Ha az egész ország tűri a szocialisták nemzetellenes munkáját, Baján nem lesz szabad ezt tűrni.« — Legvégül azt mondja (olvassa): »Hisszük, hogy a hatóság a legéberebb figyelemmel fogja kisérni a vörösök fészkelődését és meg fogja torolni minden erőszakoskodásukat és nem fogja tűrni keresztény és magyar gondolkozású munkások zaklatását.« Ez a bevezetése annak az akciónak, amely azután lefolyt. Azt a Sárközit, aki ezzel a panasszal ehhez a laphoz fordult* nem kellett beterrorizálni abba a szakszervezetbe, mert mint a kezeim között lévő törzslapból és az általa sajátkezüleg aláirt belépési nyilatkozatból kitűnik, saját aláirásával hitelesítve kijelenti, hogy »alulírott ezennel kinyilatkoztatom, hogy a Magyarországi Famunkások Szövetségébe saját elhatározásom folytán belépek.« Ennek alapján az illető még 1922 július 22-én önként belépett, jóval azelőtt, mielőtt ez a közlemény megjelent. Már most a közleménnyel és a ténnyel kapcsolatban érdeklődtem az ügy iránt és a következő információt kaptam. Ennek a famunkás szövetségnek van Baján egy helyi csoportja, amely alapszabályszerüleg foglalkozik munkaközvetítéssel. Ebben a helyicsoportban a munkaközvetítést intéző vezetőségi tagnál megjelent az itt Emiltett liberális vallású Reiter nevezetű asztalosmester (Felkiáltások a jobboldalon : Mi az a liberális vallás? Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Unzerejner ! Zsidó!) — mondjuk, hogy rendezetlen felekezetű — és azt kérte, hogy küldjön neki egy pár jó munkást, mert ívi január hó 18-án, csütörtökön. 39a szüksége volna munkásokra. A közvetítő azt mondotta, hogy ebben a pillanatban nem áll rendelkezésére munkás, de mihelyt jönni fog, ő úgyis arra jár, majd bemegy a műhelybe és megmondja. Valamelyik következő napon este ez a közvetítésre vállalkozó vezetőségi tag arra ment és harmadmagával bement a műhelybe. Beszélgettek a mesterrel 10 percig anélkül, hogy a legkisebb vita lett volna közöttük és tisztán szakmabeli dolgokról volt szó. Az Emiltett Sárközihez egy szót se szóltak. Egy pár nap múlva a munkaadó valami vitás ügyből kifolyólag ezt a Sárközit elbocsátotta. Ez elkeseredésében, vagy bosszútól vezéreltetve, valószínűleg elment ehhez a laphoz, amelyben megjelent ez a közlemény, az eredmény — és a fontos szerintem ez, — hogy amint ez az ember irja (olvassa) : »Rá három napra kijött a műhelybe két detektív, kikérdeztek bennünket, hogy mi igaz a dologból. Én elmondtam. Majd délután behívtak és kihallgattak mindhármunkat. — Természetesen egész barátságosan jegyzőkönyvet vezettek. — Folyó hő 8-án ismét beidéztek mindnyájunkat dr. Maritz G-yula — megmondom a nevet is, hogy tudjuk ki az — rendőrfogalmazó úrhoz ujabb kihallgatásra. A fogalmazó ur azzal fogadott, hogy »van nekünk egy nagyon szépen berendezett asztalosműhelyünk Zalaegerszegen, ahol nem 100 korona órabérért, hanem majd ingyen fognak dolgozni.« Ehhez, azt hiszem, kommentár nem fér. A tanuként beidézett asztalosmestert, aki a lap közleménye szerint ajtót mutatott annak idején ezeknek a vörös terroristáknak, ezt a Reitert szintén kihallgatták és azért, mert nem volt hajlandó vagy nem tudott, vagy nem tudhatott olyan vallomást tenni, amely a rendőrfogalmazó urnák kedvező volt, erre is ráripakodott a rendőrtisztviselő s azt mondotta neki : »Miért nem megy haza Oroszországba? Van nekünk elég iparosunk Magyarországon, minek rontja ezeknek a kenyerét!« Nem tudom, hogy egy hatóságnak amely a tekintélyét félti szabad-e hivatalos ténykedés közben ilyen megjegyzéseket használni adófizető polgárral szemben. Ha szabad, akkor koncedálom, hogy jól van, de azt hiszem, hogy ez nem fér össze a hivatali tekintéllyel. Most még csak annyit kívánok megjegyezni, hogy e szerint a közlemény szerint a vádlónak van két tanuja, egy 13 éves gyerek és egy másik munkás, aki talán 2 percig volt ott. Elég az hozzá, hogy most kész az internálási eljárás s az az ember kétségbeesve fordul hozzám, hogy segítsünk rajta. Szerintem ebben a pillanatban nem is az a fontos, hogy lesz-e internálás vagy nem ; remélem, hogy mire ez az ügy elintézésre kerül, már régen nem lesz internálótábor. (Zaj.) Ha nem így lesz, sajnosán csalódtam. A fontos az, hogy egy hatóság, amely pártatlanságra van kötelezve és arra, hogy ezt a pártat-