Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

384 A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. évi január hő 18-án, csütörtökön. egy pillanatig sem annak az ódiumát viselni, hogy ehhez a mulasztáshoz, ha mindjárt hallgatással is, hozzájárulok. A második kérdésre nézve, hogy mi a kormány programja vagy politikája, a következő megjegyzéseim vannak. Szeretnők már végre tudni, hogy mit akar hát tulaj donképen a kormány. Hova akarja elvezetni az országot, hogyan akarja kivezetni a káoszból ? Hiszen a választások előtt annyi sok Ígéretet hallottunk ! Bejárták az országot hangzatos ígéretekkel, a választások után pedig ezekből a hangzatos Ígéretekből nem látunk semmit. A választások alatt s a választások előtt kapott a nép sok-sok ígéretet. Nem mondom, hogy minden ígéretet a kormánytól kapott, mert vannak olyan ígéretek, amelyeket nem a kormány tett, hanem amelyeket az egyes képviselőjelöltek kockáztattak meg. Sándor Pál : Az nem ér semmit I Szabó imre : így pl. a régi fahid helyett vashidat ígértek, vadvizekre gőzhajót Ígértek, mert ilyen eset is előfordult.* Ezt én nem a kormány számlájára irom. Sándor Pál : Sőt liberalizmust is ígértek ! Szabó Imre: A kormány számlájára írom azonban azt, hogy vannak olyan Ígéretek is, amelyek ha csak részben, csak minimálisan be volnának váltva, már akkor is sokkal előbbre lehetnénk. Hiszen tengernyi törvényjavaslat van itt előttünk, egész halmaza van itt a törvényjavaslatoknak ; ezekben azonban távolról sem. találom meg azt, amit annak idején a választások alkalmával ígértek. Nem látok ezek közül az itt lévő törvényjavaslatok között egyetlenegyet sem olyat, amely legalább halvány célzásban igyekeznék a nép nyomorúságán segíteni. Ezek a javaslatok nagyrészt úgyszólván kizárólag adminisztrativ intézkedéseket tartalmaznak, vagy amennyiben nem ilyeneket tartalmaznak, akkor lehetőleg megszorítják még azt a csekély, kevés mennyiségű jogot is, amelyet eddig élveztünk. Halász Móric : A múlt évi indemnitásban egy milliárd volt építésre előirányozva ! Propper Sándor: Hol vannak az épületek ? Rothenstein Mór : Mire lettek felhasználva a milliók ? Halász Móric: Építkezésre. (Zaj.) Elnök : Kérem Halász Móric és Rothenstein Mór képviselő urakat, méltóztassanak a közheszólásoktól tartózkodni. (Zaj.) Szabó Imre: Véletlen szerencsém volt a napokban egyik vidéki városban beszélgetni olyan épitőmunkásokkal, akik ilyen állami építkezésnél dolgoznak, kint a vidéken, valahol a határszélen, ahol egy középületet kezdtek építeni már a múlt esztendőben. Ott meg fog történni a bürokrácia legszomorúbb, legsajnálatosabb eredményeként az, hogy mire ez az épület be lesz fejezve, legalább ötször, ha nem tízszer annyiba fog kerülni, mint amennyi az eredeti költségvetésben volt. Miért ? Mert amikor nyáron a mezőgazdasági munkásoknak konjunktúrája volt, akkor ezek elmentek mezőgazdasági munkát végezni, az ipari munkások azonban ott maradtak, nem voltak elbocsáthatók, mert hiszen másokat nem igen kaphattak volna helyettük. Ezek kapták a fizetésüket, s amikor a mezőgazdasági munkások visszajöttek, akkor a bürokrácia nagyobb dicsőségére nem veit cement vagy kavics vagy más hozzávaló anyag. így körülbelül .megtalálom a magyarázatát annak, hogy hova lesznek azok a pénzösszegek, amelyeket mi a múlt indemnités alkalmával egy milliárd összegben megszavaztunk itt, azzal a feltétellel, hegy ebből épitik ezeket az adminisztrativ utón felépitendő épületeket. Kétségtelen tehát, hogy a kormány idáig nem adott nekünk programmât, mert azt, amit a ministerelnök ur egyszeri-másszeri felszólalásában itt vagy másutt, a fehér asztalnál elmondott, politikai programúinak, különösen pedig egy kormányelnök politikai pro grammjának el nem fogadhatom. Ami tehát idáig történt a koimány részéről politikai téren, azt nem nevezhetem másnak, mint a politika legteljesebb csődjének. A nemzetgyűlés már 6 hónapos, és ez alatt a 6 hónap alatt úgyszólván csak arra vagyunk utalva, különösen mi, a nemzetgyűlés tagjai, hogy kívülről kapjuk meg azt a kis információt, harmadik, negyedik kézből, amelyet a kormány politikájára nézve valahogy jól vagy rosszul meg tudunk szerezni. Különösen komikum szeiintem az, hogy ugyanakkor, amikor a kormánytól programmot reklamálunk és a kormány programmot nem ad, viszont a túlsó oldalról azt tapasztaljuk, hegy tőlünk reklamálják a programmot, pedig mi tulajdonképen nem arra vagyunk hivatva, hogy olyan programmot adjunk, amelynek alapján a kormány dolgozhássék. De különben mi meg is adtuk azt a programmot, amelyet helyesnek és jónak tartottunk. Itt van elsősorban a mi parlamenti deklarációnk, amelyet az első ülések egyikén a nevünkben Peidl képviselőtársunk előteijesztett. Itt vannak azok a határozati javaslatok és más javaslatok, amelyeket időközben több képviselőtársam előterjesztett. Ha már a kormány vagy a kormányzópárt részéről nem jön programm és a programmot rajtunk reklamálják, azt szeretném a kormánynak és a kormányzópártnak figyelmébe ajánlani, hogy próbálják ezekből a javaslatokból kihámozni azt, ami megvalósítható, ami összhangba hozható az állam pénzügyi erejével és pénzügyi helyzetével, s próbálják ezekből megvalósítani azt, ami lehetséges. Akkor mi a magunk részéről teljesen koncedálni fogjuk azt, hogyha a körminynak nincs is pro grammja, de legalább az idegen részről adott programmot igyekszik megvalósítani. Mondja meg a kormánypárt részéről bárki azt, hogy vajjen mit csináltak eddig gazdasági téren, szociálpolitikai téren, mit csináltak a drá gasá g leküzdése érdekében, az építkezés megindítása és a lakáshiány megszüntetése tárgyában, mit csináltak külpolitikai téren s az alkotmányjogi kérdések