Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-86

384 A nemzetgyűlés 86. ülése 1923. évi január hő 18-án, csütörtökön. egy pillanatig sem annak az ódiumát viselni, hogy ehhez a mulasztáshoz, ha mindjárt hallgatással is, hozzájárulok. A második kérdésre nézve, hogy mi a kor­mány programja vagy politikája, a következő megjegyzéseim vannak. Szeretnők már végre tudni, hogy mit akar hát tulaj donképen a kormány. Hova akarja elvezetni az országot, hogyan akarja kivezetni a káoszból ? Hiszen a választások előtt annyi sok Ígéretet hallottunk ! Bejárták az orszá­got hangzatos ígéretekkel, a választások után pedig ezekből a hangzatos Ígéretekből nem látunk semmit. A választások alatt s a választások előtt kapott a nép sok-sok ígéretet. Nem mondom, hogy minden ígéretet a kormánytól kapott, mert vannak olyan ígéretek, amelyeket nem a kormány tett, hanem amelyeket az egyes képviselőjelöltek koc­káztattak meg. Sándor Pál : Az nem ér semmit I Szabó imre : így pl. a régi fahid helyett vas­hidat ígértek, vadvizekre gőzhajót Ígértek, mert ilyen eset is előfordult.* Ezt én nem a kormány számlájára irom. Sándor Pál : Sőt liberalizmust is ígértek ! Szabó Imre: A kormány számlájára írom azonban azt, hogy vannak olyan Ígéretek is, ame­lyek ha csak részben, csak minimálisan be vol­nának váltva, már akkor is sokkal előbbre lehet­nénk. Hiszen tengernyi törvényjavaslat van itt előttünk, egész halmaza van itt a törvényjavas­latoknak ; ezekben azonban távolról sem. találom meg azt, amit annak idején a választások alkal­mával ígértek. Nem látok ezek közül az itt lévő törvényjavaslatok között egyetlenegyet sem olyat, amely legalább halvány célzásban igyekeznék a nép nyomorúságán segíteni. Ezek a javaslatok nagyrészt úgyszólván kizárólag adminisztrativ in­tézkedéseket tartalmaznak, vagy amennyiben nem ilyeneket tartalmaznak, akkor lehetőleg megszo­rítják még azt a csekély, kevés mennyiségű jogot is, amelyet eddig élveztünk. Halász Móric : A múlt évi indemnitásban egy milliárd volt építésre előirányozva ! Propper Sándor: Hol vannak az épületek ? Rothenstein Mór : Mire lettek felhasználva a milliók ? Halász Móric: Építkezésre. (Zaj.) Elnök : Kérem Halász Móric és Rothenstein Mór képviselő urakat, méltóztassanak a közhe­szólásoktól tartózkodni. (Zaj.) Szabó Imre: Véletlen szerencsém volt a na­pokban egyik vidéki városban beszélgetni olyan épitőmunkásokkal, akik ilyen állami építkezésnél dolgoznak, kint a vidéken, valahol a határszélen, ahol egy középületet kezdtek építeni már a múlt esztendőben. Ott meg fog történni a bürokrácia legszomorúbb, legsajnálatosabb eredményeként az, hogy mire ez az épület be lesz fejezve, legalább ötször, ha nem tízszer annyiba fog kerülni, mint amennyi az eredeti költségvetésben volt. Miért ? Mert amikor nyáron a mezőgazdasági munkások­nak konjunktúrája volt, akkor ezek elmentek mezőgazdasági munkát végezni, az ipari munkások azonban ott maradtak, nem voltak elbocsáthatók, mert hiszen másokat nem igen kaphattak volna helyettük. Ezek kapták a fizetésüket, s amikor a mező­gazdasági munkások visszajöttek, akkor a büro­krácia nagyobb dicsőségére nem veit cement vagy kavics vagy más hozzávaló anyag. így körülbelül .megtalálom a magyarázatát annak, hogy hova lesznek azok a pénzösszegek, amelyeket mi a múlt indemnités alkalmával egy milliárd összegben megszavaztunk itt, azzal a feltétellel, hegy ebből épitik ezeket az adminisztrativ utón felépitendő épületeket. Kétségtelen tehát, hogy a kormány idáig nem adott nekünk programmât, mert azt, amit a mi­nisterelnök ur egyszeri-másszeri felszólalásában itt vagy másutt, a fehér asztalnál elmondott, poli­tikai programúinak, különösen pedig egy kor­mányelnök politikai pro grammjának el nem fo­gadhatom. Ami tehát idáig történt a koimány részéről politikai téren, azt nem nevezhetem más­nak, mint a politika legteljesebb csődjének. A nemzetgyűlés már 6 hónapos, és ez alatt a 6 hónap alatt úgyszólván csak arra vagyunk utalva, különösen mi, a nemzetgyűlés tagjai, hogy kívül­ről kapjuk meg azt a kis információt, harmadik, negyedik kézből, amelyet a kormány politikájára nézve valahogy jól vagy rosszul meg tudunk sze­rezni. Különösen komikum szeiintem az, hogy ugyanakkor, amikor a kormánytól programmot reklamálunk és a kormány programmot nem ad, viszont a túlsó oldalról azt tapasztaljuk, hegy tőlünk reklamálják a programmot, pedig mi tulaj­donképen nem arra vagyunk hivatva, hogy olyan programmot adjunk, amelynek alapján a kormány dolgozhássék. De különben mi meg is adtuk azt a programmot, amelyet helyesnek és jónak tar­tottunk. Itt van elsősorban a mi parlamenti deklará­ciónk, amelyet az első ülések egyikén a nevünkben Peidl képviselőtársunk előteijesztett. Itt vannak azok a határozati javaslatok és más javaslatok, amelyeket időközben több képviselőtársam elő­terjesztett. Ha már a kormány vagy a kormányzó­párt részéről nem jön programm és a programmot rajtunk reklamálják, azt szeretném a kormánynak és a kormányzópártnak figyelmébe ajánlani, hogy próbálják ezekből a javaslatokból kihámozni azt, ami megvalósítható, ami összhangba hozható az állam pénzügyi erejével és pénzügyi helyzeté­vel, s próbálják ezekből megvalósítani azt, ami le­hetséges. Akkor mi a magunk részéről teljesen kon­cedálni fogjuk azt, hogyha a körminynak nincs is pro grammja, de legalább az idegen részről adott programmot igyekszik megvalósítani. Mondja meg a kormánypárt részéről bárki azt, hogy vajjen mit csináltak eddig gazdasági téren, szociálpolitikai téren, mit csináltak a drá gasá g leküzdése érdekében, az építkezés megindítása és a lakáshiány megszüntetése tárgyában, mit csinál­tak külpolitikai téren s az alkotmányjogi kérdések

Next

/
Oldalképek
Tartalom