Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án

} hétfőn. $3 kifogásolta. A ministerelnökkel egyetért, de a niinistereivel nem, mert különben nem mondhatta volna el azt, amit elmondott. Ez megint magyarázatra szorulna, hogy dacára ennek a felfogásának, dacára annak, hogy hibáztatja és kifogásolja az egyes ministerek működését és komoly intő szavakat intéz hozzájuk, végeredményben mégis bizalommal viseltetik a kormány iránt. Ezt a magam részéről nem tudom megérteni, ezen a téren nem követhetem és ezért az indemnitási törvényjavaslatot sem fogadom el. (Éljenzés a szélsőbaloldálon. Derültség és éljenzés jobbfelöl.) Elnök ". Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Klárik Ferenc! (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Klárik Ferenc; T. Nemzetgyűlés! Tessék nekem megengedni, hogy mielőtt tulajdonképeni beszédembe kezdenék, kijelentsem, hogy az indemnitási javaslatot nem fogadom el. (Felkiáltások jobbfelöl : Úgyis tudtuk f) Lehet, hogy ez az uraknak szokatlan, mert az ilyesmit a végén szokták kijelenteni. Nem, fogadom el részben azért, mert ezzel a kormánnyal szemben bizalmatlan vagyok, részben pedig azért, mert nem látom itt a t. Ház előtt magát a költségvetést. Ne méltóztassanak t. képviselő urak ugy gondolkozni és ha szabad magamat igy kifejezni, talán könnyelműen felfogni ezt a kérdést, hogy egy nemzetgyűlés a kormány iránti bizalmából kifolyóan felhatalmazza a kormányt arra, hogy akár két, akár négy hónapig az adózó polgárok pénzével ugy gazdálkodhasson, ahogy épen gazdálkodni akar. Én azt hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy a t. túloldal is ugy gondolkozik, hogy akkor, amikor ebben az országban a felelős képviselőtestületnek azt kell mondania illetve afelett kell döntenie, hogy megadja-e vagy sem a kormánynak az indemnitást, akkor ennek a felelős törvényhozó testületnek feltétlenül tisztában kell lennie azzal, hogy kormány, amely mindig a többségből alakul — mert hiszen ugyebár abból kell alakulnia, bár lehetnek kivételes esetek, amikor koaliciós kormány van — ezzel a bizalommal vájjon hogyan él és vájjon mire ; használja fel azokat az összegeket, amiket az ! ország adózó polgárai az állampénztárba be- ; fizetnek. Mármost, mivel költségvetést nem látok, nem tudom, hogy a kormány mire forditja az adózó polgárok adóját. Nem tudom, mit ' tesz az ország érdekében; nem tudom, mit tesz azon a téren, amely például a munkásvédelmet jelenti ; nem tudom, mit tesz azon az utón, ami j a közoktatást jelenti ; nem tudom, mit tesz pél- i dául azon az utón, amely a közegészségügyet Ï jelenti. Semmit a világon nem tudunk, mert ! nincs költségvetés a Ház előtt. Már pedig, méltóz- j fcassanak megengedni, ennek az országnak igen |j NAPLÓ vm. nagy érdeke az, hogy közoktatása sokkal felülemelkedjék azon a nivón, amelyen ma áll. Nem hiszem, hogy volna ebben a Házban egyetlen egy ember, vagy egyetlenegy képviselőtársam, aki meg van elégedve a közoktatásnak ebben az országban ma fennálló rendszerével; . Hiszen nemcsak mi, hanem többi képviselőtársaim is keresztül-kasul járták már ezt az országot és meggyőződtek arról épen ugy mint mi, hogy vannak üresen álló iskolák és százával találunk iskolába nem járó gyermekeket a falvakban. és tanyákon . . . (Egif hang à szélsőbalról : Százezrével!) ... én nem az egész országról beszéltem, amikor százat mondtam, csak bizonyos területekről, de ha ezt általánositjuk, akkor lehet százezrekről is beszélni. Nem szabad elfelejteni azt se, hogy Nagy-Magyarországon, amikor még nem voltunk igy megcsonkítva, amikor még nagyok voltunk, a lakosságnak majdnem 49°/o-át tették ki az analfabéták. Ez a számarány, véleményem szerint, most ! rendkivül nagy mértékben megcsökkent még ! pedig azért, mert a perifériákat vették el tőlünk : és szállták meg idegen hatalmak, a határvidék 1 került ideg en impérium ala, mig a kulturterületek megmaradtak nekünk. Igy tehát az analfabéták számaránya már nem lehet ilyen nagy. Nem tudom ugyan megmondani, hogy. ez á kérdés ma hogyan áll és

3 az ország jelenlegi területe szerint mennyi az analfabéták száma, de feltétlenül bizonyos, hogy itt is igen-igen sok azoknak a száma, akik felnőttek és ma analfabéták. ,* De méltóztassék megengedni, hogy én nem is erről beszéljek, hanem beszéljek a jövő generációról, beszéljek azokról a gyermekekről, akik ma iskola nélkül, anélkül, hogy a betűvetést megtanulnák, szellemileg elhagyatva szaladgálnak a tanyákon, a falvakban és az államhatalom s a kormány nem gondoskodik arról, hogy részint a szülőket kötelezné, hogy a gyermekei< ket iskolába járassák, részint pedig lehetővé tenné, hogy aztán ezeknek az iskolába ján? gyermekeknek tantermeik legyenek és tani tóik, akik őket tanítsák. Én őszintén mondom azt, hogy ennek az 1 országnak a továbbfejlődése, a kulturállamokba ! való bekapcsolódása nagyrészt attól függ, vájjonennek az országnak a munkásai, ennek az országnak a népe kulturálisan fejlődött-e előre, vagy pedig ennek az ellenkezője áll fenn. Nem hiszem, hogy itt ebben a Házban akármelyik oldalon is legyen valaki, aki azt mondaná, vagy azt mond] hatná, hogy ennek az országnak pedig érdeke j az, hogy tanulatlan, kulturátlan, analfabéta népe i legyen, hanem ennek feltétlenül az ellenkezőjére I van szükség, arra, hogy igenis tanult, okos,, ' kulturálisan fejlődött néppel rendelkezzék ez, az : ország, akár fizikai munkásoknak nevezzük azoj kat, akár egyéb munkatereken végezzék azok 5