Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-79
A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. 31 háború, legalább mi azt mondjuk . . . (Zaj és éllenmondások jobbfelöl.) Halász Móric : Most van még igazán háború! Gazdasági! Klárik Ferenc : Belül! Belül! Most egymással hadakozunk! Rothenstein Mór: Felvetődik tehát a kérdés, hogy miért kellett ezt kimutatni? Azért, hogy indokot lehessen találni arra nézve, hogy az újságokra kell korlátozást hozni, amely a kormánytól teszi függővé azt, hogy milyen terjedelemben jelenhetik az meg. Ha körkérdést intéznénk — Oroszországot kivéve, az nem számit előttünk ebben a pillanatban, mert én nem tudom, hogy ha azoknak a hatáskörébe kerülnénk, akkor hogy néznénk ki — ... (Derültség.) Halasz Móric: Jobb itthon! Rothenstein Mór : ... ha körkérdést intéznénk a különböző országokba, hogy hol van az még divatban, hogy előírják a lapoknak : hány oldal hirdetést szabad neked közölni és hogy egyáltalában a heti terjedelem mennyire nyúljon — mit szólnának hozzá? Bocsánatot kérek, itt kell, hogy valami e mögött legyen. Hogy mi az, ezt valószínűleg Eckhardt Tibor képviselőtársam tudná legjobban megmondani, mert hisz az egész dolog akkor játszódott le. akkor történt, amikor ő a ministerelnök sajtófőnöke volt. Halász Móric: El is mondta itt a Házban nyilt ülésen ! Rothenstein Mór: Még ha a papir árának a felemelt nívóját vesszük is az egész év folyamata alatt, az mindig drágább és drágább lett, ez az összeg akkor is csak egy milliárd, tehát még mindig fele annyi, mint amiről itt a nemzetgyűlésen a ministerelnök ur beszélt. A kormánynak tehát szüksége van erre a korlátozásra, erre az intézkedésre valamilyen más szempontból kiindulva. Ha a kormánynak bemondása, a ministerelnök ur bemondása, hogy 2000 vagon a szükséglet és igy két milliárddal terheli meg a külkereskedelmet, igaz, — ami lehet, hogy talán igy van, mert én nem látok a kulisszák mögé — ... Halász Móric : Valószínűleg igy van ! Rothenstein Mór : . . . akkor én, az adatok birtokában lévén, azt kérdem, hogy mi van a másik ezer vagonnal, a hiányzóval, ami bejön ide és lehet, hogy kimegy az országból, ami nem is baj. Hogy ha az bejön és kimegy, az manapság csak engedéllyel történhetik; devizaközpontunk van, nem lehet kivinni ennek tudta nélkül, s nem lehet kifizetni a rendelőket, akkor tehát, ha kimegy a papiros, kell, hogy az államnak ezen a réven bevételei is legyenek, tehát vagy áll az a tétel, hogy ide 2000 vagon jön be és kimegy innen, nem tudom, talán sibolnak, csak nem tudom, bogy kik, persze én ezt nem tudhatom, hogy milyen utón megy ez, de egészen bizonyos az, hogy különleges okok foroghatnak fenn, ha az ilyen korlátozásra szükség van. (Zaj.) Egy további kérdés, vagy inkább egy további megállapítás van még hátra és ez az, hogy én a magam részéről azt vártam volna, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmából, amely mint a béke ünnepe hirdettetik, bekövetkezett volna egy általános amnesztia. Ez elmaradt. Én azt mondom, t. Nemzetgyűlés, hogy az ember akkor áll hivatásának magaslatán, amikor megbocsátani és büntetni egyaránt tud. Ha csak büntetni tud, de megbocsátani nem, akkor az ember nem az az ember, amilyennek neki hivatása folytán kellene lenni. Időszerű, ha emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést a szabadságharcra, amely 1848ban folyt le. Gr. Hoyos Miksa : Tudja, mit mondott Bismarck ? Klárik Ferenc : Miért fontos, hogy mit mondott? Rothenstein Mór: Én nem tudom, hogy mi mindent mondott Bismarck! Gr. Hoyos Miksa: Nicht vergessen, nicht verzeihen ! Rothenstein Mór: Helyes! Ebben is meg lehet ismerni a volt kancellárt : egy olyan férfiút, akit Gratz Gusztáv nagyon helyesen jellemzett. Gömbös Gyula képviselő mondta . . . Gr. Hoyos Miksa : Bismark mondta, nem én ! Rothenstein Mór : Igen, de rávall, hogy nem felejt és nem bocsát meg. Ez a bosszú politikája és nem vezet jóra. Epen azért nem törődöm azzal, hogy mit mond Bismarck, hanem fogok egy más példával élni épen a 48-as szabadságharcból. A t. Nemzetgyűlés tudni fogja, hogy azok között, akiknek akkor menekülniök kellett, az idősbb gróf Andrássy Gyula is ott volt. Tudni fogják azt is, hogy az osztrák császár őt, mint rebellist halálra Ítélte, in offigie, tehát képletesen fel is akasztották és később Magyarország ministerelnöke lőtt, mert I. Ferenc József, ugyanaz, aki büntetni akarta, meg is bocsátott neki. Klárik Ferenc: És magához emelte! Rothenstein Mór : Miért nem vesszük ezt a példát ? Gróf Andrássy Gyula nemcsak Magyarország ministerelnöke lett, hanem a monarchia külügyministere ós ezáltal a császár ministere is lett. Zsitvay Tibor : A hazafiságáért üldözték ! Klárik Ferenc : Forradalmár volt, azért üldözték ! Rothenstein Mór: Azért üldözték, mert a szabadságharcban részt vett! Zsitvay Tibor : Magyar ember volt. Tősgyökeres magyar ember. Halász Móric: Nem forradalmár volt! Ü nem volt Kun Béla! (Zaj. Elnök csenget.) Rothenstein Mór : Kossuth Lajossal volt . . . Klárik Ferenc : Nem tanulunk öntől mi hazafiságot! (Zaj. Einöle csenget)
