Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

35£ A nemzetgyűlés 85. ülése 1923. évi január hó 17-én, szerdán. ottani földmunkások, megjelent a csoportban két csendőr és egy községi rendőr, s minden további nélkül követelték a csoport teljes érté­keinek és irattárának kiszolgáltatását. A pénz­tárnok arra való hivatkozással, hogy a helyi csoport a belügy minister által jóváhagyott alap­szabályok szerint működik, megtagadta azok kiszolgáltatását. Erre az őrjáratot vezető csendőr­tiszthelyettes szolgálati táskájából elővette a sarkadi főszolgabiróság 3120/1912. számú átira­tát, amelyet a csendőrséghez küldött. A tiszt­helyettes az átiratból a következő részleteket olvasta fel (olvassa) : »Tekintettel arra. hogy a Földmunkások Országos Szövetségének belügyministerileg jóvá­hagyott alapszabályai nincsenek (Derültség a szélsöbaloldalon.) és a mai nehéz viszonyok között nem tűrhető el, hogy a munkásság filléreit titkos célokra felhasználják, (Helyeslés jobbfelöl) utasítom a csen dór örsparancsnokságot, hogy indítson szigorú vizsgálatot, a csoport értékeit foglalja le, erről tegyen nekem részletes jelentést, és értesítse a vezetőséget, hogy tagfelvételt esz­közölnie és tagdíjat beszednie szigorúan tilos.« Drozdy Győző: Főtanácsosságért lehet fizetni titkos célra! Szeder Ferenc: Ez az a leirat, amelyet a szolgabíró a csendőrséghez intézett és amelynek alapján a helyi csoportot feloszlatták. Meg kell világitanom azt a körülményt is, hogy véleményünk szerint körülbelül mi szol­gáltatott okot ennek a helyi csoportnak a fel­oszlatására. Mi nem titkoljuk, sőt hangoztatjuk, hogy a földmunkások igenis azért tömörülnek és szervezkednek, hogy gazdasági érdekeiket a szervezkedés révén előrevigyék. Ez csak nem lehet bűn akkor, amikor hivatalos kormánykörökben is megállapították azt a szomorú tényt, hogy a gazdák a kedvező konjunktúrát nagyon kihasználták és a létmini­mum alá szorították a mezőgazdaságig munká­sok munkabérét. (Zaj a jobboldalon.) Én is azt mondom, hogy tiszteletet a kivételeknek, de mikor kormánykörökben, hivatalos nyilatkoza­tokban állapítják ezt meg — mert nagyon jól tudom, hogy a kormány nincs részrehajlással a munkások iránt — akkor ez a szomorú való­ság, nem sporadikus, elszigelelt jelenség, hanem sajnos, a gazdák nagyobb része ekként cselek­szik. A sarkadi földmunkásoknak is az volt a céljuk, hogy a szervezkedés révén segitsenek a helyzetükön, hogy munkabérviszonyaikat javít­sák. Ez csak természetes. Ezzel kapcsolatban egy kérdésre is fel kell itt hívnom a nemzetgyűlés figyelmét. A köz­igazgatási hatóságok, amikor egyrészt a belügy­minister ur intenciója szerint sorra rendre osz­laiják fel mindazokat a szervezeteket, amelyek­ben a földmunkások tömörülni akarnak, más­részt mert érdekeltségi viszonyban vaunak nagyon sok esetben a gazdákkal és a gyárosok­kal, mint ebben az esetben pl. — a látszat szerint — a sarkadi főszolgabíró ur az ottani cukorgyárral,. . . Berki Gyula : Nincs semmi érdekeltség ! Ez gyanúsítás ! Szeder Ferenc : ... feloszlatják ezeket a szervezeteket azért, hogy a gazdák és gyárosok profitjait védelmezzék. (Zaj a jobboldalon.) Berki Gyula: Ugyan! Ugyan! Mese az egész ! Szeder Ferenc : Vagyok bátor itt rámutatni arra, hogy a sarkadi cukorgyár a csoport fel­oszlatása előtt az ottani főszolgabiró urnák karácsony előtt kereken 100 kg. cukrot küldött öt kilogrammos dobozokban. Berki Gyula: Legyen szives ezt bizo­nyítani! Szeder Ferenc : . . . Nagy Zoltán községi jegyzőnek ugyancsak 100 kg. cukrot szállí­tott . . . Berki Gyula: Képtelenség! Pénzért szállí­tott! Megvásárolták! Szeder Ferenc; . . . Kovács Béla községi jegyzőnek 75 kg.-ot és Kovács Gábor községi jegyzőnek ugyancsak 75 kg.-ot szállított. Fel­sorolhatnám mindazokat, akiknek a cukorgyár ez alkalommal cukrot szállított. (Zaj a jobb­oldalon.) Én elhiszem, amit Berki Gyula igen t. kép­viselőtársam mond, hogy a szolgabírónak pont karácsony előtt egy métermázsa cukorra van szüksége. En elhiszem, hogy Nagy Zoltán köz­ségi jegyző urnák ugyanakkor pont egy méter­mázsa cukorra van szüksége . . . Berki Gyula: A legtisztességesebb jegyzők egyike! Szorgalmas, becsületes, jóravaló embert nem lehet igy gyanúsítani ! ügy látszik, már szokássá vált a köztisztviselőket gyanúsítani! Szeder Ferenc: ...és hogy meg is fizette az árát. Elnök : Csendet kérek ! Berki Gyula: Nehéz csendben lenni, bocsá­natot kérek! Szeder Ferenc: Bármennyire is elhiszem mindazokat, amiket Berki Gyula t. képviselő­társam e tekintetben mond, ez a jelenség bennem azt a gyanút kelti az ilyen egy métermázsa cukornak karácsony előtt való beszerzése, amikor a következő napon pedig feloszlatják a földmun­kások országos szövetségének helyi csoportját, hogy az egy métermázsa cukor valami nexusban van a földmunkások országos szövetsége helyi csoportjának feloszlatásával. Berki Gyula (közbeszól, Nagy zaj) Elnök (csenget) : Csendet kérek. A képviselő urat is kérnem kell, hogy amennyiben itt meg­nevezte ugyan a képviselő ur azokat a tiszt­viselőket, akikről szó van, de olyan burkoltan fejezte ki magát, hogy meghagyta azt a hátsó gondolatot is, hogy azt a cukrot pénzért vették, — ezt azonban nem akarta kijelenteni — hogy ha koncedálni méltóztatik Berki képviselő urnák azt a megjegyzését, hogy azt pénzért vásárolták,

Next

/
Oldalképek
Tartalom