Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
A nemzetgyűlés 85. ülése 1923, Csöngedy Gyula: T. Nemzetgyűlés! Fehérvármegyének december első napjaiban tartott törvényhatósági bizottsági ülésén egy memorandum-féle javaslatot terjesztettem elő, melyben három irányban kértem a vármegye közreműködését és intézkedését. Az egyik volt a mezőgazdasági munkásokra vonatkozó vasárnapi munkaszünet törvényének kioperálása, mert az még nincs meg, a másik a kocsmáknak szombat estétől hétfő reggelig való bezáratása dolgában való intézkedés és a harmadik az országos vásároknak lehetőleg hétköznapokon leendő megtartására vonatkozó intézkedés. A vármegye törvényhatósági bizottsága mind a három határozati javaslatomat egyhangúlag elfogadta s kilátásba helyezte, hogy nemcsak Fehér vármegye fogja ebben az irányban a nemzetgyűlést felhívni, hanem át fog irni az összes társhatóságokhoz, amelyek egyöntetűen fogják ennek a három javaslatnak a törvényerőre emelkedését kérni. Ma csak azért szólalok fel interpelláció alakjában, mivel a törvényhatóságtól azt a megbízást kaptam, hogy az ügyet tárjam a nemzetgyűlés elé. Az ipari munkára vonatkozólag van nekünk vasárnapi munkaszünet törvényünk, az 1868 : LUI. te, amelyet az 1891 : XIII. te módosított. Erről a módosításról azonban igazán azt lehet mondani : adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Mert a régebbi,, az 1868. évi ipartörvény a munkaszünetről legalább általánosságban annyit mond, hogy vasárnap minden nyilvános és nem feltétlenül szükséges ipari munka felfüggesztendő, mig ezzel szemben a munkaszünetet szabályozó 1891. évi törvény kerek hatvan esetet sorol fel, olyan ipari munkákat, amelyek mindennek dacára vasárnap mégis végezhetők. Én, egész őszintén szólva, soká gondolkodtam és törtem a fejemet azon, hogy kitaláljam, melyik az a 61-ik ipari munka, amelyet vasárnap nem lehet elvégezni. Bár az ipari munkások száma a magyar földmivesmunkások számához képest elenyésző csekély és mégis történt róluk gondoskodás, nagyon csodálkozom a feletè, hogy akkor, amikor ennek az országnak csaknem kétharmadrésze földmivesmunkával foglalkozik, ezek számára nincs vasárnapi munkaszüneti törvényünk. (Igás 7 Ugy van!) Azt mondhatnák erre, hogy régente sem volt. Ez igaz, de régente nem is kellett, egyszerűen azért nem, mert a régi keresztény nagybirtokosok nem törvény szerint dirigáltatták magukat, hanem a lelkiismeretükbe volt irva az Isten törvénye, amely azt mondta, hogy a vasárnapot szenteljük meg. De ma, sajnos, azt kell látnunk, hogy nemcsak a nem keresztény nagybirtokokon dolgoznak egész vasárnap, hanem, sajnos, a keresztény nagybirtokosok között is sokan vannak, akik a vasárnapot nem tartják meg. Griger Miklós : Szeretem az őszinte beszédet. Csöngedy Gyula: Yalami fájó ég őszintén I évi január hó 17-én, szerdán. 351 mondom, elfásitó érzés nézni ma falun a vasárnapot. Tudom jól, hogy vannak bizonyos mezőgazdasági munkák, amelyek sürgős természetűek és ezeknek végzését az egyházi törvény is megengedi, de ami most folyik a falun, az igazán minden képzeletet felülmúl. Egész nyáron át minden vasárnap dolgozni kell a legtöbb helyen a cselédnek. De nem ám sürgős dolgokat kell végeznie, hanem a malomba visz be gabonát, vagy az arató részt adja ki vagy viszi a gabonát a kereskedőhöz. Van olyan vasárnap, amikor 30—40 megrakott szekeret is látok a községembe jönni, mert vasárnap hordják azt, amit hétköznap kellene hordani. A falusi nép 25—30 évvel ezelőtt még tudta, hogy mirevaló a vasárnap. Nemcsak vallási szempontból fogom fel a kérdést, mert a népnek nemcsak vallási vigasztalásra kell a vasárnap, hanem kulturális fejlődésére is. (Ugy van ! Ugy van !) És ma nincs annak a szegény cselédnek az egész évben egyetlen napja, amikor őt igazán művelni, nevelni tudnánk, hogy durva~ ságát, ferdeségét valamiképen szabályozzuk. De van ennek egyéb következménye is. Amikor ugyanis a falusi nép azt látja, hogy a nagybirtokok alkalmazottai nem tarthatnak vasárnapot, nem csoda, hogy a figyelmeztetésünkre: miért dolgoztok ti is vasárnap, azt felelik: ha szabad a nagybirtokon a cselédnek dolgozni, miért ne volna szabad nekem a magam kisbirtokán dolgozni. Erre igazán csak azt felelhetem az illetőknek : tedd kezedet a szivedre és kérdezd meg az Istent! Mást nem tudok felelni. Látom ezeket az eseteket és látom azt az erkölcsi és anyagi romlást, azt az erkölcsi eldurvulást, ami ebből következik. Azt kívánják tőlünk, hogy neveljük a népet. Elrendelik és megkívánják és mi szívesen is megtesszük nemcsak a templomban, hanem a templomon kivül is, hogy minden vasárnap tartunk nekik népelőadásokat ; de hogyan hívjam és hogyan várjam oda a fáradt munkást, aki vasárnap 12 óráig gabonát hord, mert ha két-három óráig el van foglalva, akkor a vasárnap hátralevő részét pihenőre fordítja és nem is gondol arra, hogy kulturális fejlődésre keressen magának alkalmat. Elsősorban a földmivelésügyi minister úrhoz volnék bátor a következő interpellációt intézni (olvassa): »Van-e tudomása a minister urnák arról a sajnálatos állapotról, hogy még ezideig a mezőgazdasági vasár- és ünnepnapi munkaszünetről országos törvényünk nem lévén, ebből mérhetetlen anyagi és erkölcsi kár sújtja elsősorban a védtelen mezőgazdasági munkást és rajtuk keresztül az egész keresztény magyar államot. Ha igen, van-e szándéka a minister urnák e bajon sürgősen benyújtandó mezőgazdasági vasár- és ünnepnapi törvényjavaslattal segíteni.« (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Interpellációmnak másik tárgya a kocsmai zárásra vonatkozik. Bátor vagyok kijelenteni, hogy ha megoldanánk is a
