Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-85

S4â À nemzet gyűlés 85. ülése 1923. évi január hó 17-én, szerdán. lyek összes leveleinek felbontását is elrendelteti. Sir Harccurt, aki jó radikálisnak taitatctt mint minister, ugy nyilatkozott, begy ezen jog gyakorlását a minister sem. indokolni, sem arról számot adni nem tartozik.« A belügyministernek a levélcenzurá joga, amelyet egyedül a belügyminister gyakorol azáltal, bogy beir egy nevet egy könyvbe, odáig terjed, bogy ez ellen senki óvást nem tehet, ezért felelősséggel sem tartozik, csak az általános parlamenti felelősségen belül és pl. interpellációra sem köteles felelni. (Zaj a baloldalon.) Rassay Károly : De ott a kormány nem maga csinálja a parlamentet a saját választójogi rendeletével ! B. Kaas Albert: (Tovább olvassa) : »Hasonló természetű a belügyi államtitkár azon jogköre, hogy mint az egész ország területére alkalmazott békebiró bárki ellen saját felelőssége tudatában feljelentés nélkül elfogató parancsot adhat ki felségsértés, hűtlenség vagy egyéb a közrend súlyos veszélyeztetésének gyanuoka alapján. Az angol jog ismeri az angol rendőri hatóságoknak azt a jogát, hogy valamely polgár békességes magaviseletére kezességet követelhet, melynek szankciója esetleg félévi elzárás is lehet. (Zaj a baloldalon.) És ismeri s az előbbinél szigorúbban kezeli a jó magaviselet iránti biztositék követelését, mely alkalmazást talál azokkal szemben, akik általában rendbontók, izgatók, gyalázó vagy rágalmazó iratok vagy levelek szerzői, akiknek viselkedése általában aggályos nemcsak contra pacem, de contra bonos mores, akik fenyegető vagy izgató beszédűek. Ezen intézkedést évente átlag 15.000— 18.000 eset bén szokták alkalmazni.« Ugy beállítani tehát a rendtörvény-tervezetet, — amely még csak tervezet — mintha ez a szovjet uralom fent art ása volna, ez megint a túlzásnak klasszikus példája, amely csak arra számit, hogy e termen kivül a külföldön érjen el hatást az ország kárára. (Zaj balfelöl.) Ez az a pártszenvedély, ezek azok a taktikai motívumok, amelyekre bátor voltam rövid felszólalásomban rámutatni. Mi, a kormányzópárt, óhajtjuk a rendes békés munkálkodást itt a Házban, mi kívánatosnak tartunk minél nyugodtabb viszonyokat ... Peidl Gyula: Nem lehet kancsukával! B. Kaas Albert : . . . hogy éliminaitassék e teremből a napi taktika és helyzetünket adoptáljuk az ország helyzetéhez és az ország súlyos helyzetének megfelelően viselkedjünk itt a magunk munkája közben. (Zaj a baloldalon.) Az állam biztonságának egyedüli őre ma az erős centrális hatalom. A közszabadságok jelszavával jött a Károlyi-féle árulás, és mi lett a következménye, tudjuk. A centrális hatalom nem adhatja ki kezéből azokat a fegyvereket, amelyekre szüksége van. (Zaj a baloldalon.) A mostan folyó indemnitási vitában a helyzet ugyanaz, amint ezt 1918 végén gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, aki nem viseltetett bizalommal az akkori kormány, iránt és akinek egész hosszú ragyogó pályafutásán mindig az volt egyik kardinális politikai tétele, hogy ő az indemnitást bizalmi kérdésnek tekinti, . .. Ugron Gábor : És aki a rendtörvény ellen van ! Rassay Károly : Es akinek véleményét hallgassa meg a rendtörvényről ! B. Kaas Albert : ... a következőket mondotta (olvassa) : »Bár nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy a t. kormány iránt politikai bizalommal viseltessem, mégis el akarok térni a rendes ellenzéki sablontól és a politikai bizalom kérdésétől teljesen eltekintve tisztán az ország jelenlegi súlyos helyzetére való tekintettel, hogy szavazatom semmiféle olyan félreértést ne idézzen elő, mintha az ország lényeges érdekeinek megvédésében nem akarnánk összefogni, az indemnitásról szóló javaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom.« Ma a helyzet van olyan súlyos, mint volt 1918-ban. (Zaj és felkiáltások a baloldalon ; Háború volt 1) Rassay Károly : Kérdezze meg Apponyi véleményét ! Peidl Gyula : önök teszik súlyossá ! B. Kaas Albert : Ha akkor Apponyi Albert t. képviselőtársam félre tudta tenni mindazt a különbséget, amely közte és az akkori körminy között volt, tegyük félre ezeket a különbségeket a jövőben is és mellőzzük a személyeskedéseket és taktikákat. (Felkiáltások a baloldalon: Az egész beszéd személyeskedés volt!) A nézetkülönbségek megmaradhatnak, ezek egymás becsülésére vezetnek és az együttműködést lehetővé teszik. Minthcgy a kírmány iránt bizalommal viseltetem, (Félkiáltások a baloldalon: Azt tudjuk!) a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Nagy Ernő : Ha van másvilág, mit szól ehhez a beszédhez az édesapja ? Elnök : Pikler Emil képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján kér szót. (Zaj balfelől.) Szilágyi Lajos: Egyetlen igaz hive a rendtörvénynek ! Nem s< k van ! Rakovszky Iván belügyminister : Folyton provokál ! Hagyja abba ! (Zaj.) Szilágyi Lajos : Provokálja a rendtörvény az egész parlamentet ! Nagy Ernő:Treprv! Elnök : Siilágyi képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszóláscktól tartózkodni. Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! Reisinger Ferenc t. képviselőtársam beszéde közben, midőn szóvá tette a Fővárosi Operettszínházban tegnap este történteket, köztem és Hegedüs György képviselő ur között közbeszólások formájában szóváltás keletkezett. Én közbeszólás formájában azt állitottam és állom most is, hogy itt nem egyesek és nem egyének felelősek, hanem egy egyesület felelős. Eire Hegedüs György képviselő ur, annak ellenére, hogy én nem neveztem meg az egyesületet, találva érezte magát, kikelt ez ellen és gyanúsításnak és rágalomnak minősitette kijelentése-