Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.

Ülésnapok - 1922-79

28 A nemzetgyűlés 79. ülése 1923. évi január hó 8-án, hétfőn. sebb a munkaadóra nézve, ha megegyeznek, mert amiként elitélik azt, hogy jogtalan és indokolatlan, hogy a munkás diktálja a feltételeket, amelyek mellett dolgozni akar, époly jogtalan és indokolatlan, ha a munkaadó akarja diktálni a feltételeket, amelyek mellett a munkások dolgozzanak. Kölcsönös megértés, kölcsönös megállapodás sokkal helyesebb, mintha ennek — sajnos, nagyon gyakran előfordul — épen ellenkezője történik. En tehát hive vagyok annak, hogy kollektiv szerződést kössenek a munkáltatók és munkások. Hangsúlyozni kívánom még, hogy azokkal a folytonos drágításokkal az állam szintén nem jó, hanem rossz példával jár elő. Hiszen amikor ugy látszott, mintha enyhülni kezdene a helyzet, mintha már az élelmiszerek és többi szükségleti cikkek árai nem emelkednének, pont akkor következett be a vasúti tarifák emelése, és más dolgok, igy az újév beálltával pl. a kereseti adó és ennek szigorú végrehajtása. Mit goi dóinak az igen t. képviselőtársaim : a munkás nem kénytelen-e arra igyekezni, hogy ezeket az uj terheket áthárítsa a munkaadóra ? Hát hogyan tudja elviselni ezt a többletet, amely az adóval és a többi drágulással az ő életét jóformán lehetetlenné teszi, másképen, mint azzal, hogy áthárítja ezt a munkáltatóra, a munkáltató pedig tovább a fogyasztóra? Milyen más ut áll itt rendelkezésére ? Ha ebből aztán összekoccanások történnek, ha nem találják meg a megértést a munkáltatók részéről és az állam nem lép közbe, lehet-e arról szó, hogy a munka intenziven folyjék a gyárakban, a műhelyekben ? En a magam részéről azt hiszem, hogy nem, és épen ezért vagyok bátor a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa) : »Határozati javaslat. A termelés fokozásának és békés menetének a legfőbb akadálya az egyoldalú munkáltatói bérdiktatura. Addig, amig a munkabér és munkaidő, valamint a munkaviszony kérdésében kölcsönös megegyezés létre nem jön, addig a termelés békés menetét azok akadályozzák meg, akik visszautasítanak minden kölcsönös megegyezést. Az üzemekben a fegyelem csak ugy tartható fenn, ha a munkásság sérelmei és jogos kívánságai az elismert üzemi választmányok utján nyernek elintézést.« A nemzetgyűlés helyesnek tartja e végből a bér- és munkaviszonyok szabályozását és szükségesnek tartja a kollektiv szerződések törvényes elismerését. Mindazok alapján a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy állítsa fel a kereskedelemügyi ministerium kebelében a munkaügyi hivatalt, a német Reichsarbeitsamt és az angol Board of Trade mintájára. Ennek a hivatalnak feladata legyen : a) Statisztikai felvételek eszközlése, a munkásság és a magánalkalmazottak bér- és munkaviszonyai, az élelmiszerárak és lakbérek tárgyilagos megállapítása és az indexszámok közlése; b) a munkaviszályok ehháritására egyeztető biróság szervezése, a munkások és munkáltatók gazdasági szervezeteinek bevonásával ; c) a külföldi idevágó törvények, valamint a békeszerződés szociálpolitikai intézkedéseinek tanulmányozása és keresztülvitelének szorgalmazása; d) az üzemi választmányok felállítása és irányítása.« T. Nemzetgyűlés ! Még egy egészen különleges dologról kívánok szólani. T. i. ami a rendjavaslatban nem fért el, azt pótolni kívánja a kormány egy tervbevett rendelettel, amely a házfelügyelőkből rendőrspicliket akar csinálni. Propper Sándor: Cseka! Rothenstein Mór : Azt, ugy hiszem, mindenki tudja, hogy a házfelügyelő amúgy sem valami szimpatikus egyéniség a házakban, ahol nem egyedül lakik a háziúr, hanem az úgynevezett bérkaszárnyákban, ahol nagyon sok a lakó. Ha most ezt tudva, azt akarják ezekkel a házfelügyelőkkel megcsinálni, hogy ők minden lakót a házban figyelemmel kisérjenek, hogy hova is jár, mit csinál, kikkel érintkezik, kit hív meg esetleg vacsorára vagy ebédre, akkor mi lesz ? Tisztelet a kivételeknek, a házfelügyelők nem mind angyalok, azonkívül pedig az intelligenciájuknál fogva sem valami magas nivón állanak, ámbár vannak köztük nagyon derék, becsületes emberek is. Csontos Imre : Jó hivatal az, testvér ! Propper Sándor : Legnagyobb részt tisztességes munkásember. Egyetemi tanár nem megy házmesternek. Rothenstein Mór: Ha most ezektől azt kívánja a hatóság, hogy ilyen speciális szolgálatot teljesítsenek, mit gondol a t. Nemzetgyűlés, hogy ha a házfelügyelő az egyik lakóra meg fog haragudni nem tudom miért, mert talán kevés kapupénzt ad, vagy nem is ad kevés kapupénzt, de mindig tiz óra előtt otthon van az illető és igy egyáltalában nincs tőle bevétele, nem fog-e majd akkor feljelentést tenni,, hogy ő valahol nem tudom mit vett észre. Újra bekövetkezik az az idő, amilyen akkor volt, amikor a kommün megbukott. Abban az időben bizony a legtöbb esetben kiderült, hogy nem volt egyéb bosszúnál az, amikor a házfelügyelők feljelentették az illetőket. Propper Sándor: Házbizalmi, most még lakásbizalmi, azután ágybizalmi, akkor be leszünk rendezve ! Klárik Ferenc : Azután ágyalatti bizalmi ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Rothenstein Mór: Bocsánatot kérek, tessék megkérdezni Váry Albert főügyész urat, hány olyan feljelentés történt a lakók vagy* házfelügyelők részéről, rfogy az illető hónapokig kihallgatásra várt, mikor azután végre kihallgatásra került, kiderült, hogy bosszú volt az egész, semmi egyéb ; bosszú műve volt, hogy feljelentették. Nem talált ellenük semmi kézzel foghatót és igy ő kénytelen volt őt szabadlábra engedni. Mikor azután az illető hazament és a házfelügyelő újból meglátta őt, újból feljelen-