Nemzetgyűlési napló, 1922. VIII. kötet • 1923. január 08. - 1923. január 19.
Ülésnapok - 1922-85
A nemzetgyűlés 85. ülése 1923. évi január hő 17-én, szerdán. 333 a kérdésről, hogy egy közigazgatási utón, egyetlen ember által hozott Ítéletet jónak tartsak-e vagy ne, méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam arra a gyakorlatra, amely Magyarországon a bíráskodásban folyik. Hogyha tehát a magyar uralkodó felfogás szerint felesleges volna, hogy a felsőbb forumok Ítéleteket felülvizsgáljanak, akkor nem volna a magyar törvénykezésben, sem a büntető, sem egyéb törvénykezésben fellebbezési fórumnak helye. Szomjas Gusztáv: Más a megbízhatóság kérdése ! Reisinger Ferenc : A megbízhatóság kérdése sokkal rosszabb ennél, mert itt személyi motívumok is belekerülhetnek. Egy bíróról inkább vagyok hajlandó elhinni azt, még az előzmények után is, hogy elfogulatlanul, tárgyilagosan bírálja el az elébe kerülő ügyeket, mint egy közigazgatási tényezőről. Már pedig a rendtörvényjavaslat szerint a vármegyékben az alispán, a városokban pedig a kerületi rendőrfőkapitány bírálja el az elébe kerülő ügyeket, fellebbezésnek csak birtokon kivüi van helye, vagyis, ha valakit a rendőrfőkapitány vagy az alispán, mint közigazgatási fórum olyannak ítélt, hogy a dologházban a helye, akkor az illetőt először beültették a dologházba, azután a belügyministerhez kerül a fellebbezés és ha a belügyminister három hónap múlva, amikor az illető már kitöltötte az idejét ugy találja, hogy ártatlan, ki fogják engedni. Halász Móric: Ez csak természetes! (FelMáltások balfelöl : Természetes !) Hogyne, hiszen a galiciánusok mindannyiszor ki fognak szökni. Reisinger Ferenc: Tisztelettel kérdem a képviselő urat, hogyha hasonló sorsa lenne, boldog volna-e azzal, hogy végeredményben rehabilitálták. Halász Móric: En nem adok rá okot, hogy engem odaküld jenek ! Pikler Emil : Az nem egészen bizonyos ! Reisinger Ferenc : Méltóztassanak arra gondolni, hogy az idő forgandó, de esetleg egy kis rendszerváltozás esetén — nem gondolok semmiféle olyan szélsőséges rendszerváltozásra, mely miatt talán rendreutasitásban részesülhetnék, hanem egy nagyon szolid rendszerváltozásra gondolok — megtörténhetik, hogy a képviselő ur kerül oda politikai nézetei miatt Ez olyan kétélű fegyver, amellyel nem tanácsos játszani, mert könnyen azt szúrja meg, aki játszik vele. Pikler Emil: Nem a szolgabíró illetékes annak megállapítására, hogy ki megbízható, ki nem, hanem a királyi Curia ! Elnök: Pikler képviselő urat figyelmeztetem, hogy most Reisinger képviselő urat illeti a szó. Szomjas Gusztáv (közbeszól). Elnök: Szomjas képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Reisinger Ferenc: A rendtörvényjavaslatnak egy olyan intézkedésére kívánok rámutatni, amely a magyar büntetőtörvénykönyvben nem foglaltatik. A magyar büntetőtörvénykönyvben a szándék, mint önálló jogalap nincs lefektetve. A szándék, mint mellékkörülmény, mint súlyosbító, vagy enyhítő körülmény létezett, mint elbírálási alap, önálló jogalapként azonban a büntetés kiszabása szempontjából a magyar büntetőtörvénykönyvben a szándék büntetése nem foglaltatik. Ez a szerencsétlen törvénytervezet ebben a tekintetben ujitást tartalmaz, amennyiben behozza a magyar törvénytárba a szándékot, mint a büntetésre önálló jogalapot, és ha a közigazgatási hatóság ugy találná, hogy az illető bizonyos cselekmény elkövetését szándékolta, módjában van azokat a megtorló intézkedéseket alkalmazni, amelyeket a törvényjavaslat előir. A magam részéről ezt olyan tervnek tartom, amelyhez semmi körülmények között nem járulhatok és nem járulhatunk hozzá. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt az egész szerencsétlenséget, amely semmi egyéb, mint a kormány félszéből fakadó fantázia szüleménye, a közvélemény erélyes megnyilatkozása fogja elseperni oda, ahová való. A délelőtt folyamán Szabó képviselő ur felolvasta itt a Népszavának egy cikkét, amelyet kifogásolt annak hangja, modora miatt. A magam részéről csatlakozom ahhoz a felfogáshoz, hogy nem kell mindig durvának, nem kell mindig gorombának lenni (Felkiáltások a jobboldalon : Sohasem !) ahhoz, hogy az ember az igazságot diadalra juttathassa és megértesse. Készséggel csatlakozom ehhez a felfogáshoz és hajlandó vagyok fogadást tenni arra, hogy ha más oldalról nem provokálnak, a magam részéről ezt a hangot ki fogom dobni a szótáramból. (Helyeslés a jobboldalon.) De ugy vagyok ezzel, mint az a bizonyos falusi tanitó, — hogy egy elcsépelt közmondást hozzak fel — aki a szamarát fejbeütötte, mert a szamár őt megrúgta Azt kérdezték tőle, miért üti a szamarat, mire lakonikus rövidséggel azt felelte, hogy a szamár kezdte. (Derültség a szélsöbáloldalon.) Könnyű azt mondani és könnyű meglátni azt, hogy a Népszava gorombáskodik : ma minden önöknek megy a hegy felé, ma minden önöknek megy jól, könnyű hangulatot teremteni sajtójukkal, alkalmatosságaikkal, eszközeikkel, sok esetben megfeledkezve arról, hogy tulajdonképen kit terhel a kezdés bűne, ki a hibás Én figyelem a Népszava hangját, figyelem a Népszava eseteit és azt hiszem, ha a Népszavában olyan hangot találnék, amely indokolatlanul durva és ha arra a Népszava szerkesztőségét figyelmeztetném, jót cselekednék saját osztályom szempontjából. Sajnos azonban, illetve nem sajnos, meri örömmel állapítom meg, ezekben az eltévelyedésekben a Népszava mindig a védekező szerepét játszotta,
